A dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ (VMK) a klasszikus példája annak, hogyan lett valami, amit eredetileg az egész járásnak szántak, gyorsan a városé. Hogy is érvelt a ravasz Gyurcsik József a VMK átadása napján? „A VMK […] a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján nemcsak a város, de az egész járás lakossága érdekében épült.” A Városi Nemzeti Bizottság (VNB) elnökének szavait hamar homály fedte, és az épületet pár év múlva mindenki városi (!) művelődési háznak nevezte.
A VMK első igazgatója 1976. április 1-jétől Molnár József lett. Az intézményt négy részlegre osztották. A járási könyvtárnak Pálinkás Károly volt az igazgatója. A 315 férőhelyes mozit, „amelynek ma nincsen párja Szlovákiában”, Tóbl György irányította. A kulturális-népművészeti részleget Péntek István és Oros Gyula irányították. És végül külön részlegvezetője volt az épülethez csatlakozó Jednota étteremnek. Az épület igazi intézménykomplexum lett, benne a könyvtárral (mind a járási, mind a városi), a kb. 600 fős színházteremmel (amely alaphelyzetben 480 fő befogadására képes, és bővíthető volt több száz hellyel), a 14 m x 14 m méretű nagyszípaddal, a 250 fős moziteremmel, hét klubhelyiséggel (a VMK-ban működtek: bélyeggyűjtők, sakk-kör, énekkar, folklórcsoport stb.) és a csatlakozó Jednota vendéglővel.
A VMK máig a város kulcsfontosságú épülete, mivel a nagy színházterme a tágabb környék egyetlen nívósabb színházterme, egyben a legtöbb férőhellyel rendelkező zárt tér, ahol nagyobb benti összejövetelt lehet rendezni. Hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak neki, azt bizonyítja az a gyanakvó kapkodás, amely az 1986. november 7-i tűzesetet kísérte. Aznap (az 1917-es oroszországi lenini puccs 69. évfordulóján) 14 óra 43 perckor tűz ütött ki az épületben, aminek következtében legégett a VMK színházterme. December elején az épületet újra megnyitották, és az 1987-es „NOSZF ünnepségek” már a VMK felújított színháztermében zajlottak, igazából azonban a színháztermet csak 1988-tól tudták teljes mértékben újra használni. A tűzesetet rendőrségi kihallgatások sora és a szándékos gyújtogatás gyanúja kísérte. Az első igazgatót 1987-ben (10 év után) leváltották, pontosabban a „VMK igazgatóját a VNB 1987. június végi Plénuma a saját kérésére visszahívta az igazgatói tisztségből”. 1987. július 1-től Jarábik Imre lett a VMK második igazgatója.
Építészetileg a VMK épülete a legigazibb szocreál monumentalitást képviseli még mai átépített formájában is. Mint egy hatalmas, masszív szocreál vár, a VMK máig úgy tornyosul az egész tér fölé. A fölé a tér fölé, amely Dunaszerdahely egyik legégibb és névadó településrészét, Szerdahelyet rejti a föld alatt. Éppen azért, mert ez a tér a város legrégibb részét rejti, s mert máig Dunaszerdahely legközpontibb és legtágasabb tere, meglepő, hogy a térnek máig nincs rendes neve; mindenki úgy hívja: „a kultúrház előtti tér” vagy „a VMK előtti tér”. De ha volna is neve (a kataszteri térképekben a tér az Erzsébet tér része), a térről akkor is hiányzik valamilyen kultikus tárgy. A központi tér ugyanis nemcsak fizikai teret jelöl, hanem valamilyen szimbolikus teret, amely a közösségi tudat valamilyen fontos szeletét testesíti meg, teszi láthatóvá, állítja központi helyre. Dunaszerdahelyen ilyen funkciója a Vámbéry térnek (1848-as emlékmű), a Szent István téri Szent István emlékműnek, valamint a városháza melletti 1956-os emlékműnek van.
Azt már az 1977-es építéskor is érzékelték, hogy szükséges volna a VMK elé valamilyen szimbolikus tárgy. És azért, hogy teljessé váljék az architektonikus kompozíció, a téren 1986. október 13-án megkezdődött a „három táncoló tündéres” vagy „három gráciás” szökőkút építése. Egyesek szerint a „kultúrház előtti téren” álló három tündér szépsége és szellemi üzenete mára elhervadt: az a „dús gabonás, bővizű Csallóköz”, amit ők ezen a központi helyen megtestesítenének, mára nem létezik. Ennek ellenére a VMK előtti térség tölti be mindmáig a központi tér szerepét Dunaszerdahelyen.
Az előző részt itt olvashatják!
Vajda Barnabás
(Részlet egy készülő várostörténetből)
Ezt már olvasta?
Mindenszentek és halottak napjának népi hiedelmei Csallóközben
November elsején ünnepli az egyház azokat a szenteket,...
