Azt azonban kevesen tudják, hogy ez az újfalui temető likvidálásakor 180 „esztendős” volt, s előtte nem ide temetkeztek a városka lakosai.
Tudniillik az egykori Szerdahely, Nemesszeg, Tejed, illetve Újfalu lakói nem ide, máshová temetkeztek.
Több temetőről is tudomásunk van: ezek egyike a legrégibb volt: a Szent György-templom körüli sírkert, ahová utoljára 1780-ban helyeztek örök nyugalomra. Úgy tudjuk, ebben az ősi temetőben egészen a honfoglalástól kezdődően pihentek (s nyugszanak ma is a parkolók, üzletsorok alatt) az apró kis települések lakosai.
Régi temető volt emellett a kommunista korszakban ugyancsak ledózerolt előtejedi is: bizonyosan többszáz éve használatos temetkezési helye volt a tejedieknek, nemesszegieknek.
Ismerünk még egy elfeledett kis temetőt is Pódafa felé, amiről alig van érdemleges információnk – feltételezhető, hogy a járványok halottjait e messzebb lévőbe vihették.
Ami bizonyos, hogy 1780-ban a Szerdahely melletti, vele összenőtt Újfalu határában, a Téglaház dűlőben, a Pálffy család birtokán a már évszázadok óta szorosan összenőtt települések (Szerdahely, Újfalu, Pókatelek stb.) számára újabb temetőt létesítettek. A királyi rendelkezés értelmében ugyanis (ne feledjük, ekkor szedte áldozatait felénk is a kolera) a katolikus templom körüli temetkezést be kellett szüntetni.
Az újonnan megjelenő, illetve vissza-visszatérő járványok egyértelművé tették, hogy a város közepén tovább nem működhetett az egyébként is zsúfolttá vált „öreg temető”, ezért alakították azt ki az újabbat, lényegében Újfalu szélén.
A korabeli vizitációk (egyházlátogatási jegyzőkönyvek) megőrizték számunkra többek között azt is, hogy az újfalui sírkert alapításakor a Kondék állítottak benne nagykeresztet, amely helyett majd csak 1833-ban készíttetett kőkeresztet Finta Anna (ma ez a kereszt áll a templom mellett, az északi oldalon). A temető egyik felébe a katolikusok, másikba a reformátusok és az evangélikusok temetkeztek.
1857-ben már bővíteni is kellett az akkor hetvenhét éves temetőt, és a tagosítás során a Pálffyak engedélyével egy holdat csatoltak hozzá.
Rá száz évire azonban, mint láttuk, „városrendezés okán” megszüntették, barbár módon likvidálták a sírkertet.
Fájó, de ekkor számos régi és helytörténeti szempontból is felbecsülhetetlen síremlék is odaveszett, megsemmisült – ráadásul az elhunytak koporsóit, csontjait sem kímélve végezték durva munkájukat. A 20. század elején emelt Kriha-féle Jézus Szíve-kápolna sem úszta meg a kommunista tébolyt: falait ledöntve eltörölték a múltnak ezt a nyomát is.
Csupán a városi krónikás, Antal András rövid leírása emlékeztet bennünket valamelyest a temetőre. Őt idézzük:
„Beszédes és sokatmondó emlékei a múltnak a régi, düledező temetőkben található sírfeliratok is. A dunaszerdahelyi temetőben is ráakadtam néhány ilyen érdekes, a múltra jellemző sírfeliratra. Ilyenek pl.:
Nemes és Nemzetes Prileszky Istvány Úr / September 25 napjáni 1819 élete 75 esztendejében / boldog kimulásául itt nyugvó / ditső Hamvainak tiszteletül e Emlék oszlopot magzattyai / tartozó háladatossága állította 1820ik Esztendőben.
Egy másik sírkövön a következő felírás olvasható:
Dolnay Bálint cs. és kir. nyug. főhadnagy 1818–1879 / Béke hamvaira
Vagy:
Özvegy Nyáry Antalné, született Molnár Teréz / meghalt 70.ik évében, március 15-én 1830
Vagy:
A szeretet és kegyelet jeléül, / Élete virágában elhúnyt felejthetetlen férjemnek, / Takács Miklósnak 1863 és Szt. István havának 18 ik napján.
vagy: Szaif Mihál / 2 hitvese / Rimai Rozi / élete 20 boldog házas 1 év / Nováki Teréz / élete 20 boldog házas 1 év, elhúnyt 1852. / Béke hamvaikraSzaif Ferencné szül. Wagenfahl Anna / elhúnyt korának 74 évében 1857 december 30. / Áldás és béke poraira!
A volt szerdahelyi temetőben voltak találhatók még a következő személyek síremlékei is:
Mészáros Lázár volt 1848/49-es honvéd, Juhász Ferenc volt 1848/49-es honvéd, Fekete Mihály, Petényi Ádám volt közbirtokossági kamarás, Bíró Dániel volt városbíró, Bazsó Vince volt városbíró, nemesszegi lakos, Marczell Mihály, Bély Ferenc, Nagy János tanító, Thúróczy Mihály, Bertalanffy János, Neubauer Károly, Görcs Mihály, Csapkay Éva, Árent Mátyás, Kelemen Alajos, Németh Sándor, Gombkötő György, Tímár Lőrinc, Csánó János, Oberhoffer Lőrinc, Sztriha Ferenc, Babirák László, Soós Ferenc, Gútay János, ollé Mátyás, Fazekas János, Németh Miklós, Holy Mátyás, Ertmann Ede, Kovács János pandúr, Erényi György, Fekete Antal, Fekete Antalné, Holy Mátyásné szül. Melkner Zsuzsanna, Fekete, Anna, Fekete Teréz és Fekete János.
Díszes kriptája volt a Kondé családnak.
(Rajta ez olvasható)
Pókateleki Kondé Istványnak Cs. / Kir. Tanátsosnak több Jelles nemes / Vármegyék Tábla Bírójának Életének / 69. esztendejében Sz: Jakab / havának 30 napján 1803 történt / halála után és az ő Hitves / Társának született Padányi Biró / Margit Aszonynak a Ki is kedves / férje elvesztésén keseregvén aztán / két holnapokkal és hat napokkal / utánna költözött Életének / 52- Esztendejében – ezen nyugvó Házat / és oszlopot mint elfelejthetetlen / szülőiknek emeltették / háládatos Gyermekei / 1819 (?) die.1.jun.a Domini”
Felfoghatatlan, hogy miért állt a hatalom útjában a temető, és lerombolása során milyen értékes emlékek tűntek el, okozva érzékeny veszteséget így a város számára…
Kedves Olvasó! Mikor a hotel mellett visz el az útja, kérem, csupán egy pillanatra gondoljon azokra a régi szerdahelyiekre, újfalusiakra, nemesszegiekre, akik még ma is ott nyugszanak, megbolygatott sírjaik sötétjében…
Nagy Attila helytörténész
