Az e napon eltulajdonított (ellopott) tárgyak, szerszámok a gazda szeren- cséjét is elvitték. A sülyiek szerint, aki nagypénteken a határban dolgozik, elpusztul minden veteménye, mert üszögös lesz.
Az asszonyok sem mostak ezen a napon, mert féltek, hogy a nagypénteken mosott ruha veszélyt hoz a viselőjére.
Erről Balonyban történetet is tudnak: egyszer a balonyiak egy csoportja csónakkal ment át a Dunán a túlsó partra. Szép napsütéses idő volt. A csónakban ülő asszonyok egyikén olyan ruha volt, amelyet nagypénteken mosott ki. Hirtelen villámlani, mennydörögni kezdett, a villám csak úgy csapkodta a vizet a csónak körül. Mindnyájan attól féltek, hogy felborulnak. A nagy viharban a kormányosnak eszébe jutott, s megkérdezte, nincs-e valakin nagypénteken mosott ruha. Azonnal jelentkezett az asszony, le is vetette a ruhát, s gyorsan a vízbe hajította. A ruhát azonnal villám csapta meg, a vihar pedig rögtön megszűnt.
A Csilizközben igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a nagypénteki mosakodásnak.
Csilizradványon napkelte előtt kimentek a falu végi patakhoz, itt alaposan megmosakodtak. Egészen húsvét napjáig az innét vitt vízben mosa- kodtak otthon is. Hitük szerint ez a víz megvédte őket a szembajoktól, meg más betegségektől is.
Azt is mondták, a nagypénteki víz frissítette őket, egész évre elűzte a lustaságot. De ez a mosakodás a férgek, a gonosz lélek elűzését és az évi jó termés biztosítását is célozta.
Kulcsodon a Dunában mosakodtak, Bősön pedig a Csilizben, vagy ahogy ők mondják a Csilezben. Vajkán megfigyelték, hogy ha a két passió – szenvedéstörténet – azaz virágvasárnap és nagypéntek között az egyik áradás – árhullám – a másikat érte, a Duna egész évben magas vízállású volt.
Bősön nagyon féltek a nagypénteki esőtől. Szerintük a nagypénteki apró szemű eső sok kisgyermek halálát jelezte, a nagy szemű eső viszont sok felnőtt halottat jelentett.
(Forrás: Marczell Béla: Naptár és néphagyomány. Csallóközi népszokások)
