A Magyar Országgyűlés 2012. decemberében, a 86/2012 (XII. 7.) sz. határozatával nyilvánította a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjává április 12-ét, ugyanis a második világégés után 1947-ben ezen a napon indult a szülőföldjükről kitelepített felvidéki magyarokat szállító első vonatszerelvény Magyarországra.
Dunaszerdahelyen már a háborút követően több család elhagyta a várost a megtorlásoktól félve, majd előbb 1946-ban Csehországba, 1948-ban pedig Magyarországra telepítették ki a „háborús bűnösnek” titulált, főképp gazdag, vagyonos családokat.
De pillantsunk végig előbb az eseményeken, 1945. áprilisától, a világháború utolsó dunaszerdahelyi napjaitól, felidézve az újrakezdést, valamint a lakosságcserét, Antal András krónikájának szavaival:
„1945. március 31-én és április 1-jének éjjelén az utolsó német katonai alakulatok is Pozsony irányába harc nélkül visszavonultak. Április 1-jén reggel 6 órakor a II. ukrán hadseregcsoport előörsei bevonultak a városba. Egész héten tartott a szovjet katonaság átvonulása a város utvonalain. A város katonai parancsnoka Konvalenko kapitány lett.
A csegszlovák hadsereg alakulatai április 14-én vonultak be. Helyőrségi parancsnok Babiak kapitány volt. 1945. április 19-én érkezett meg a Nemzetbiztonsági Testület személyzete. Parancsnok Vincze István hadnagy, helyettese: Letava Kálmán.
Ezen intézmény rögtön megkezdte a közbiztonsági szolgálat megszervezését a városban. (...)
Április 21-én a járás közigazgatásának vezetését Winter komisár vette át. Beosztott személyzet: Dr. Pristič, Füzék és Dr. Király.
A helyi nemzeti biozttság ténykedését ideiglenes megalakulása után Németh János vezetésével szintén megkezdte.
Junius 2-án Smida József helybeli lakos kap a Szlovák Megbízottak Testületétől megbízást a helyi komisár teendőinek elvégzésére. Titkára Mastena Béla lett, aki 1946. április 1-ig töltötte be e munkakört.
Április 1-én Svarinsky Miklós bízták meg a titkári teendők végzésével, aki 1950. junius 25-ig működött e minőségben a Helyi Nemzeti Bizottságnál.
Ez időben lettek megszervezve, illetve kezdték meg működésüket a többi közintézmények. (...)
A megrongált vasuti berendezések, fűtőház, váltók, sinek kijavítását a felszabadulás után 10 nap alatt a vasut dolgozói a lakosság segítségével befejezték. Megindult a vasuti forgalom, egyelőre hetenként egy vonat Pozsonyba, illetve Komáromba.
A villanyhálózat kijavítása után junius hónapban megkezdődött a villanyáram szolgáltatás.
Az iskolákban már április hónapban megkezdődött a tanitás. Juniusban befejeződött az iskolai és s ezzel a magyar tannyelvű iskolák megszüntek.
Szeptember 1-én csak szlovák tannyelvű iskolák nyiltak meg. Az elemi alapfokú iskola igazgatója Martinek József, a polgári iskola igazgatója Sopkó István lett.”
(...)
„1948. februári események. (...)
A februári események folytán a városból több reakciós érzelmű egyén eltűnt, a Demokrata Párt beszüntette működését. (...)
Megtörtént a lakosságcsere Csehszlovákia és Magyarország között. Elköltöztek a városból a kitelepülésre kijelölt családok Magyarországra, és helyükre Magyarországból szlovák nemzetiségű családok jöttek mint áttelepülők. Ezek száma 23 család volt.”
A Dunaszerdahelyről kitelepített 101 család (1947-esnek jelölt, de valójában 1947–49 közötti) listája innen nagy méretben letölthető: 1. lap - 2. lap.
Sajnos a lista nem teljes, hiszen több mint 120 családot telepítettek át – illetve ebben nem szerepelnek az Ollétejedről, illetve a Sikabonyból kitelepítettek.
Nagy Attila helytörténész
