Az ünnepség a Szózat hangjaival kezdődött, majd különleges pillanat következett: a Történelmi Vitézi Rend Pest vármegyei szervezete ünnepélyesen átadta Dunaszerdahely városának az 1956-os zászlót. Az átadáson jelen volt Tóth Ferenc alelnök, vitéz Gáspár Károly ötletadó, Kurta László zászlókészítő, valamint vitéz Balog Barna, a rend Pest törzskapitánya. A város nevében az emlékezés jelképét Lelkes Béla, a 10. számú Szent György Cserkészcsapat parancsnoka, valamint a városvezetés, Hájos Zoltán polgármester, Puha György és Karaffa Attila alpolgármester vette át.
A megható pillanatokat a Zengő Gyermek- és Kamaszkórus előadása követte Gaál Zöld Ágnes karnagy vezetésével, majd Lukács Sára, a Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulója szavalta el Tamási Lajos megrendítő versét, Piros a vér a pesti utcán címmel, Simon Anikó felkészítésével.
Köszöntőjében az ünnepi gondolatokat Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere osztotta meg elsőként a jelenlévőkkel. Szavaiban a bátorság, az összefogás és a fiatalság szerepét hangsúlyozta:
„Itt állunk annál az emlékműnél, amely előtt Dunaszerdahelynek is fejet kell hajtania azok előtt, akiket a nyilas, majd a kommunista terror kivégzett vagy megfélemlített. Itt állunk, ahol az 56-os halálraítélt és hős Wittner Mária is jelen volt az emlékmű átadásán – ő, aki az élő tanúja volt az akkori embertelen kommunizmusnak és a megtorlásnak.”
Az alpolgármester kiemelte, hogy 1956 üzenete ma is időszerű: a bátorság, a hit és a közösség ereje nélkül nincs jövő.
„Emlékezni jöttünk azokra a Hősökre, akik bátrak voltak és kimondták: elég volt! Elég volt a kommunista hatalom sanyargatásából, a megfélemlítésből, az egypártrendszerből! 1956. október 23-án a bátrak közül is voltak bátrabbak – az egyetemisták és a diákság, akik érezték, hogy cselekedni kell, mert az ország és a nemzet jövője a tét.”
Beszédének végén Karaffa Attila Wittner Mária és Mindszenty József szavait idézte, majd hozzátette:
„Megtört a hatalmas szovjet rendszer, amely a magyar népnek volt köszönhető. (...) Tartsuk tiszteletben örökségüket, és a jövő fiatalsága ápolja tovább a forradalom tüzét a szívében – és ha kell, merje kimondani: elég volt! Gloria victis! Dicsőség a legyőzötteknek!”
A megemlékezés fő szónoka Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere volt, aki köszöntőjében emlékeztetett: 1956 nem csupán történelmi esemény, hanem az igazság és a szabadság iránti vágy örök jelképe.
„Október 23-a Magyarországon piros betűs ünnep, melyen az 1956. október 23-ai kezdettel népfelkelésre, forradalomra és szabadságharcra emlékeznek. Tesszük ezt mi is itt Dunaszerdahelyen, a felvidéki magyar közösség tagjaiként, a magyar nemzet részeként. Igaz, a mai nap számunkra munkanap, de szívünkben mégis nemzeti ünnep ez a mai.”
A polgármester beszédében felidézte a forradalom követeléseit – a szabad választásokat, a szólás- és vallásszabadságot, a szovjet csapatok kivonását és Magyarország semlegességét –, s hozzátette: ezek a célok adták meg a nemzetnek azt az erkölcsi tartást, amely végül a rendszerváltásban teljesedett ki.
„A magyar emberek egy emberként összefogtak, megelégelve az állami terrort, az önkényuralmat és a hazugságokra épülő rendszert. Kinyilvánították, hogy a magyar nemzet szabad Magyarországot akar építeni. Ez a hosszú évtizedes küzdelem ad nekünk ma is felhatalmazást arra, hogy szabadon adjunk hangot a véleményünknek.”
Hájos Zoltán ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy napjainkban újfajta veszély fenyegeti a szabadságot: a „gondolatok diktatúrája”, amelyben a politikai és ideológiai egyoldalúság korlátozza a szabad véleménynyilvánítást.
„A felelőtlen politikusok végett és a hozzájuk hű média uszító hatására merényletet követtek el Sir David Amess brit konzervatív parlamenti képviselő, Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke, Donald Trump republikánus elnök, valamint Charlie Kirk, republikánus aktivista ellen.
Úgy tűnik, most a gondolatok diktatúrájának időszakát éljük, amikor megmondják nekünk Brüsszelből, hogy mi lehet a véleményünk, miről hogyan vélekedjünk, milyen értékeket valljunk. (...) Számukra bűn, ha valaki ragaszkodik a hitéhez, szereti a nemzetét, a hazáját és a családját, de tiltakozik az illegális migráció ellen, és nem tartja helyesnek az iskolai intézményekben a gender ideológia tanítását.
Még tovább megyek a progresszív európai politikusok a hatalmuk megtartása érdekében az ellenzéküket el akarják lehetetleníteni (...)
Jó lenne, ha Európa polgárai felébrednének, és a józan eszükre hagyatkozva a tartós értékek – a tisztelet, a tolerancia, egymás megbecsülése – mellé tennék le a voksukat.”
A polgármester szavait követőem, a megemlékezés zárásaként a város intézményei, civil szervezetei és közösségei helyezték el koszorúikat az emlékműnél, fejet hajtva az 1956-os hősök és a diktatúrák minden áldozata előtt.
Dunaszerdahely ismét méltósággal és közösségi összefogással emlékezett meg a forradalomról, amely a szabadság, az igazság és a nemzeti összetartozás örök szimbóluma marad. „Gloria Victis – Dicsőség a legyőzötteknek!”
(nagy)
