Az első városszabályozási terv

A jegyzőkönyv tartalmaz egy zilált, ámde érdekes érvelést, hogy miért van szükség a tervezetre: „A község, amely járási székhely, eddigi kiépítettsége a tervezetlenség miatt sok nehézséget okoz a közlekedésben, ellenkezik az esztétikai kinézettel, és mivel a község épületei a háborús események következtében sok kárt szenvedtek, így már több mint 100 ház le lett bontva, és még lesznek továbbiak is, és mivel a kétéves tervben több köz- és magánépület építése tervben van, ezért feltétlenül és sürgősen rendezési tervet kell készíteni, hogy a további építkezések tervezetten és átgondoltan valósulhassanak meg.”

A városrendezési tervről fellelt levéltári források: mind az írásos indoklás, mind a csatolt térkép, erősen töredékesek. A térkép még így is értékes, mivel rajta van halványan a régi állapot (a régi temető, a szabad helyek és a régi házak), de már be van rajta rajzolva a kérdéses hat blokk is. Külön sajnálatos, hogy elveszett a katonai parancsnokság csatolt véleménye, amelyre az 1949. február 24-i jegyzőköny szó szerint utal: „A katonai parancsnokság képviselőjének állásfoglalása mint külön melléklet e jegyzőkönyv részét képezi.”

Okunk van feltételezni, hogy az összeállított dunaszerdahelyi területrendezési tervet (amely tehát 1947 folyamán és 1948 elején formálódott ki) 1948 elején erősen redukálták, azaz csak egyes területekre vonatkoztatták, korlátozták. Erre az utal, hogy szabályos módon történő, hirdetményben való közszemlére nem a teljes területrendezési tervet tették, hanem csak és kizárólag „a 33-as és 34-es blokkokra vonatkozó részleges területrendezési tervet”; a fennmaradt forrás egyérteműen mondja, hogy csak ezt függesztették ki a dunaszerdahelyi Helyi Nemzeti Bizottságon 1948. április 25. és 1948. május 10. között.

A dunaszerdahelyi területrendezési terv 1949. február 24-én megtartott kibővített bizottsági megtárgyalásán (a hivatalos kifüggesztés után 9 hónappal), a két legbefolyásosabb korabeli „játékos”, a Kerületi Nemzeti Bizottság és a statisztikai hivatal együtt erősen kritizálta és végeredményben megakasztotta a dunaszerdahelyi területrendezési folyamatot.

A közlekedési felügyelet képviselője a vasút és a helyi közutak szempontjából mindent rendben talál. Érdekesség, hogy ekkor dőlt el, hogy a Nagyabonyi út hol és hogyan, milyen szélességben fog beérkezni a városba: „Az Abonyból bevezető út, azaz a mostani Lég-Dunaszerdahely vicinális út, jelenleg megfelelő módon tokollik Dunaszerdahely községbe, az útkezelőség nem látja szükségét, hogy a területrendezési tervet megváltoztassa.”

A Kerületi Nemzeti Bizottság tervezési osztályának képviselője, Ing. Arch. Jozef  Marek viszont számos kifogást emelt: „A Csallóköz funkciója a pozsonyi kerülten belül […] úgy alakítandó, ahogy azelőtt: tehát a mezőgazdasági termelés. Ez már a soron következő ötéves tervben is így lesz. Az új tervgazdaságban ezt [ti. a mezőgazdasági termelést] minden szempontból erősíteni [intenzifikálni] és fokozni kell. Dunaszerdahely mint a járás közepe adminisztratív, gazdasági, elosztó és kulturális központként fog szolgálni.”

Ezen túl Jozef Marek meglepő módosító javaslatokat fűzött a tárgyalt területrendezési tervhez. Nemcsak azt állította, hogy „az újonnan javasolt utcahálózat kibővítése a község számára gazdasági szempontból nem kívánatos, sőt elviselhetetlen”, hanem arra is javaslatot tett, hogy bizonyos blokkok „beépítését zöld övezettel kell helyettesíteni, ahol előnyösen lehetne gyümölcsöskertet kialakítani”. Jozef Marek szavai a KNB tervezési osztályát képviselő politikai megbízott szavai voltak, s mint ilyenek, nagyon is híven tükrözték a város teljes alávetettségét, kiszolgáltatottságát a felsőbb politikai szándékoknak. Szavai azt jelezték, hogy a felsőbb szervek Dunaszerdahelyből 1949-ben egy olyan mezőgazdasági települést akartak, mint amilyen az korábban is volt.

Bár a statisztikai hivatal embere inkább szakmai, mint politikai érvekkel hozakodott elő, végső soron ő is a helyzet konzerválását hangsúlyozta. Többször jegyzőkönyvbe mondták, hogy „amennyire lehetséges, a község mostani struktúráját meg kell őrizni”.

A helyi emberek nem ezt akarták hallani. Nekik az volt az érdekük, hogy sok mindent megváltoztathassanak, és a konkrét esetekben (lakások, vágóhíd stb.) már megvoltak a konkrét elképzelések, amelyek most az új javaslatok hatására összedőlni látszottak. A forrásokból látszik, hogy ezen a ponton a dunaszerdahelyi területrendezési terv megfeneklett, amihez valószínűleg hozzájárultak az 1948-as év politikai fordulatai is. A statisztikai hivatal képviselői átdolgozásra szólították fel az összes illetékest (tervezőt, helyieket), viszont végső döntésként a kibővített bizottság azért elfogadott egy részleges területrendezési tervet.

Vajda Barnabás

Részlet egy készülő várostörténeti monográfiából