Szilveszter a csallóközi népszokásokban

Szilveszter napja egyben a polgári év utolsó napja is. A csallóközi ember ennek a napnak az estéjén elment a templomba, hogy meghálálja az Istennek az egész évi segítséget, és kérje a jövőbeli pártfogását. A pap is számadást

végez az egész esztendőről. Régebben a szószékről szokta kijelenteni, hogy hogyan gazdálkodott a plébánia, hány ember született (fiú - leány), hány házasságot kötöttek az év folyamán, és hányan haltak meg (férfiak - nők).

Szilveszter napján is szokásban volt, ugyanúgy, mint szenteste délutánján, a zajcsinálás, kolomprázás, a durrogtatás, az ostorpattogtatás. A hálaadás után a templomból először haza kellett menni, hogy elfogyasszák az erre a napra készített „jeles ételeket.”

Bősön erre az alkalomra is lencselevest főztek, és sok rétest és kuglófot sütöttek. A rétest jól kinyújtották, hogy olyan hosszú legyen az életük, amilyen hosszan takarja a rétes az asztalt.

Balonyban sok pogácsát sütöttek, hogy gazdag legyen az érkező esztendő. A Mátyus-földi Szímőn a pogácsa közepébe lúdtollat szúrtak annyi pogácsába, ahány tagja volt a családnak. Akinek sütés közben megégett a pogácsája, illetve a beletett toll, arról azt tartották, hogy az új évben meg fog halni.

Csiliznyáradon a II. világháború végéig dívott az ólomöntés. A lavórba öntött hideg vízbe megolvasztott ólmot csöppentettek, s ami abból kialakult, az hozta a jövőt.

Bodakon úgy mondták: az ólom sorsot mutatott. Ha a vízbe csöppentett ólom kard formát mutatott, akkor a leány katona férjet várhatott. A cipő alakja a cipészt jósolta, a koszorú pedig a közeledő férjhezmenést jelentette. Az egyik bodaki adatközlő, az 1983-ban nyolcvankét éves Fegyveres Gézáné rigmust is mondott az ólomból kialakult figurára: „Mírnökkaró, mírnöklánc, tígöd Bözske mírnök vár.”

Sülyben a leányok gombócba tett férfinevek segítségével kutatták ki a jövendő férj nevét. A forró vízbe tett gombócok közül, amelyik elsőként földobódott, az abban lévő név jelezte a férj nevét.

Bacsfán a leányok a disznóhúsból kiszedett csontokat női nevekkel, a saját nevükkel is jelölték. Ezeket kidobták a fal mellé, s amelyiket elsőként kapott föl a kutya, az a leány ment férjhez az új évben.

Felbáron az esti templomi hálaadás után minden családnál sonkát ettek, hogy az új esztendőben mindenből elegendő legyen.

A szilveszteri bál közepén, éjfélkor „elfújták a lámpit”, később „leojtották a villant” ,s egy percnyi sötétség után fölzengett az ének: Ó, szép Jézus, ez új esztendőben, légy híveidben. Az ének befejezése után a legények közül többen elmentek a templomba, meghúzták a harangokat, s elénekelték a Himnuszt. Úgy mondták: „kiharangozzuk az óesztendőt, köszöntjük az újat.”

Bősön is minden évben elénekelték a Himnuszt, ezzel zárták le az évet.

A szapiak a Himnusz éneklése után ehhez az áhítathoz kapcsolták a tréfás mondókát: