Nyárasdi Színházi Esték – Csárdáskirálynő: egy este, amikor az operett hazatalált

A hivatalos program a színházi barátságfa elültetésével kezdődött, Házi Lajos népművelő emlékére. 
A közösen elültetett fa a hűséget, az elköteleződést és a közös kultúrát jelképezi. A szimbolikus gesztust közös éneklés kísérte, szlovákiai és magyarországi művészek részvételével. A jelenlévők csendben, méltósággal vettek részt az eseményen. Átérezték, mit jelent gyökeret ereszteni ott, ahol a kultúra embereket köt össze.

A színházi barátságfa elültetése után a programok a Nyárasdi Kultúrház termeiben folytatódtak, először Kulturális ébresztő keretein belül a színház csillagai találkoztak Teremi Trixi bemutatta a Rátonyi Róbert Alapítványt és Színházat, valamint Varga Viktor a Svet Kultúry OZ alelnöke az egyesület színházteremtő munkásságáról beszélt, majd a színházteremben folytatódott az eseménysorozat, ahol két beszélgetés adott teret az elmélyülésnek és az egymásra hangolódásnak. Lelkes Gábor „Beszélgetés – Szomszédsági csevej határok nélkül” címmel tartott előadást a határokon átívelő párbeszéd lehetőségeiről, a közös tér és kölcsönös figyelem fontosságáról. Őt követte Mgr. art. Varga Viktor, aki „Beszélgetés – Színház, mint polgári párbeszéd eszköze az Európai Unióban” címmel osztotta meg gondolatait arról, hogyan válhat a színház valódi közösségi eszközzé – nem elméleti keretek között, hanem a mindennapokban, ott, ahol az emberek valóban találkoznak. 

A Csallóközi Népművelési Központ, a Rátonyi Róbert Színház, a Kultúra Világa (Svet Kultúry), valamint az Interreg és a Kisprojekt Alap támogatásával megvalósult eseménynek már ekkor is volt egyfajta bensőséges, emelkedett hangulata. Ám az este java még csak ezután következett.

A „Nyárasdi Színházi Esték” abból a felismerésből születtek, hogy ha a közönség nem indul el a színház felé, akkor a színháznak kell útra kelnie. „Ha nem jönnek ők a színházhoz, elhozzuk mi ide” – idézte fel a kezdeteket Mgr. art. Varga Viktor, a rendezvénysorozat megálmodója, a dunaszerdahelyi Népművelési Központ igazgatója. Azóta is ő az, aki újra és újra ritmust ad ennek a különleges kulturális találkozásnak.

Idén a szervezők elhozták a világhírnek örvendő Csallóközi Színes Ceruzák kiállítását, így a fesztivál résztvevői 13 ország gyerekrajzait is megtekinthették a nap folyamán. A kiállítást a nyárasdi asszonykórus műsora, valamint a Rátonyi Róbert Színház két művészének gyerekelőadása fűszerezte a főként felnőtt közönség nagy örömére. Sajnos a délután folyamán volt egy kisebb forgószél, ami két Törökországból érkezett gyerekrajzot felkapva elrepült a messzeségbe, a szervezők kérik, ha valaki megtalálja a két gyerekrajzot, akkor küldjék vissza a Csallóközi Népművelési Kozpontnak, ugyanis nagy veszteségként éli meg az intézmény az esetet.

Ahogy a fények halványodtak, és a zenekar hangolni kezdett, a levegőben ott vibrált az izgalom. 
Az operett előtt egy nyári zápor is bejelentkezett, de ahogy jött, távozott, nem maradt hívatlan vendégként. Az időjárás ellenére a nézőtér teljesen megtelt, a kihelyezett székeken és a tribünön is sorra foglalták el helyüket az érkezők. 

A színházi élmény előtt Mgr. art. Varga Viktor, a Dunaszerdahelyi Csallóközi Népművelési Központ igazgatója, személyes történettel kezdte megemlékező beszédét, felidézve a kezdeteket. Majd arról beszélt, hogyan vált az évek alatt közösségi üggyé, barátságokból, szakmai hűségből és kitartásból szőtt hagyománnyá ez a programsorozat. Végül a helyi értékek fontosságára is kitért: „Fontos, hogy mi, nyárasdiak is megmutassuk magunkat a nagyközönségnek. A helyi népdalkör egy zoborvidéki lakodalomba kalauzol el minket, ahol a szép, ünnepélyes rész után – az elfogyasztott pálinka hatására – egyre vadabb lesz a mulatság. Fogadják az összeállítást olyan jókedvvel, kacagással, ahogyan ők is tanulták. Egy kis ízelítő Nyárasdból – az operettnek. És utána jön a nagy operett”. Teremi Trixi, a Rátonyi Róbert Színház alapítója és művészeti vezetője, meghatott szavakkal csatlakozott: „Először vagyunk itt, és ez számomra is, a társulatunk számára is megtisztelő. Viktorral régi barátság köt össze bennünket, sokféle helyzetben találkoztunk már szakmailag is, de most, a szülőföldeden újra együtt lenni különösen szép élmény. Felemelő nap ez a mai, köszönöm, hogy részese lehettem – remélem, a közönség is olyan boldogan távozik majd, ahogyan én is hazaindulok.”

Ezt követően ünnepélyes köszöntőt mondott Nyárasd polgármestere, Bacsó László. Beszédében hangsúlyozta a közös szervezés jelentőségét és kihangsúlyozta a kulturális élmény fontosságát a helyiek számára: „A csallóközi ember megérdemli, hogy méltóképpen, színvonalasan, szép környezetben szórakozzon, úgy, hogy közben kicsit ki is kapcsolódjon.” 

Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke először vett részt a rendezvényen. Kiemelte, hogy az ilyen alkalmak nemcsak élményt adnak, hanem közösséget is formálnak: „Kevés olyan ember van, akit felismernek a magyarságból az egész világon, de biztos, hogy ezt az operettet és Kálmán Imrét ismerik. Azt gondolom, hogy az ilyen rendezvények összekötnek minket, és segítenek megőrizni az identitásunkat.”

A beszédek után színpadra lépett a Nyárasdi Népdalkör – a helyi közösség szép korú tagjaiból álló énekkar –, akik népdalcsokorral köszöntötték a közönséget, meleg hangulatot teremtve az operett előtt. Majd felhangzott az operettet kísérő élő zenekar, amelynek minden egyes hangja mintha emlékeztetett volna valamire. Gyerekkorra, családi ünnepekre, mulatságokra, vagy csak arra, hogy milyen jó együtt lenni. A színpadon az operett örökzöld dallamai csendültek fel Kiss Zoltán rendezésében, a Rátonyi Róbert Színház társulatának előadásában. A játék friss volt és könnyed, benne volt a szakmai tisztaság, a műfaj iránti tisztelet és a közönség szeretete. A humor, a játékosság és a színpadra vitt érzelem pillanatai természetes ritmusban váltották egymást. A zenekar és a szereplők összhangja, a kiváló énekesi teljesítmények és a klasszikus operett világát idéző látványvilág egy estére valóban ünneppé emelte az együttlétet. 

A nézőtéren pedig valóban ott volt együtt az egész világ. Csallóköziek, felvidékiek, anyaországiak, fiatalok, idősek, családok, akik együtt nevettek, tapsoltak, dúdolták a jól ismert sorokat, mert a zene határtalan, a történet időtlen, az este pedig közös. A fények mögött megjelent a figyelem, a tapsban a hála, a dallamok alatt pedig az a csendes bizalom, hogy a kultúra nemcsak dísz, hanem megtartó erő. A közös szándék, a megélt pillanatok és a nyitott szívek tették teljessé azt, amit nem lehet pusztán előadásnak nevezni.

Herdics Júlia