A Csallóközben már az 1300-as évektől komoly birtokokkal rendelkező ősi nemesi família, a Pókateleki Kondé család egyik, a a szülővárosában ma tán legismertebb alakja 1732-ben látta meg a napvilágot a Szerdahelytől egy utcányira található Kétszer-Újfalun (a mai Bacsák utcában).
Iskoláit a pozsonyi jezsuitáknál kezdte, majd 1749–56-ban Nagyszombatban bölcseletet és teológiát végzett. Innen előbb Somorjára került káplánnak, majd 1757-ben Csütörtökre, onnan pedig 1758-ban Felbárra kapott plébánosi kinevezést.
Egyházi pályája gyorsan ívelt: 1765-től szepesi kanonoki tisztséget kapott, s egyben a bécsi Pazmaneum rektora volt. Nemsokára esztergomi kanonok, 1777-ben honti, rá három esztendőre sasvári főesperes, illetve a királyi ítélőtábla főpapja lett. 1791-ben pedig már belgrádi püspöknek szentelték fel, s egyben az esztergomi érsek segédpüspöke volt.
1795-ben, a hétszemélyes tábla ítélethozatala után ő zárta ki az egyházi rendből a magyar jakobinusok vezetőjét, Martinovics Ignácot. 1799-ben káptalani helytartó és a hétszemélyes tábla ülnöke, akit 1800. december 22-én nagyváradi püspökké szenteltek, amely tisztségét 1802-ben bekövetkezett haláláig viselte.
A Martinovics-perben betöltött szerepe miatt későbbi megítélése eléggé pejoratív lett, ami nem is csoda, hiszen Kazinczy Fogságom naplója című kötetében borús képet festett Kondéról.
Ám a püspök egyéb cselekedetei azonban éppen komoly szociális érzékenységéről és kultúraszeretetéről tesznek tanúbizonyságot. Kovachich Márton György 1804-ben így emlékszik rá: „benne még az irigység sem talált hibát, mert ezt is megnyerte a maga részire.” Nagyváradi püspökként támogatta a női nevelést pártfogoló Orsolya szüzeket, valamint az ottani irgalmasok kórházát és az öregek menhelyét. Ngyváradon a nagytemplomhoz vezető kőutat is róla nevezték el (Via Kondeiana).
Szülőföldje sorsát is figyelemmel követte: végrendeletében jelentős összeget hagyott az újfalusi ispotály (kórház volt a mai Kondé püspök utcában) támogatására, illetve megalapította a Kondé-féle családi ösztöndíj és szegényalapítványt. „...a családom által megjelölt alkalmas helyen szegényház építtessék. Ugyanott szegények a család által vétessenek fel és amint az más szegényeknél is szokás, ruháztassanak és vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek...”
