Jelenlegi hely

A magyar magánjogtudomány „Semmelweise” is dunaszerdahelyi volt

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2019, június 7 - 09:02 | Múltidéző
Szladits Károly neve ismeretlenül cseng a dunaszerdahelyieknek – nem úgy a jogtudományok ismerőinek. A magyar magánjogtudomány egyik legnagyobb alakja, Kossuth-díjas jogász, egyetemi tanár és akadémikus – méltatlanul elfeledett tudósunk – ugyanis Dunaszerdahely városának egyik legjelesebb szülöttje volt.
A magyar magánjogtudomány „Semmelweise” is dunaszerdahelyi volt

Szladits Károly 1871. december 27-én született Dunaszerdahelyen, ahol édesapja ügyvéd és szolgabíró volt – Szladits itt végezte elemi iskoláit. Öt és fél éves korában elveszítette az akkor már aljárásbíró édesapját – a haláleset miatt aztán vagyontalan édesanyjával később Pozsonyba költöztek, Gutter János nyugalmazott alezredes nagybátyához. 

A főgimnázium nyolc osztályát már Pozsonyban végezte, itt németül, angolul, franciául is megtanult, illetve nagybátyja mellett úszni, vívni, lovagolni is, s vele jutott el Svájcba, Németországba és Franciaországba.

Az egyetemet Budapesten folytatta – már az első év elején Ferenc József Erzsébet ösztöndíjat nyert, ahol 1895-ben szerzett doktorátust –; ő volt az első sub auspiciis regis jogi doktor. Egyetemi évei alatt oroszul is megtanult, jogtudományi szigorlatait kitüntetéssel tette le. 

Részt vett az 1901-es magánjogi törvénytervezet előkészítésében, 1916-ig az igazságügyi minisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1908-tól egyetemi magántanár képesítést szerzett, 1917-től pedig egyetemi tanári kinevezést kapott a Budapesti Tudományegyetemre, közben 1914–33 között a Jogtudományi Közlöny döntvénygyűjteményét, a Magánjogi Döntvénytár c. munkát is szerkesztette, illetve (1920–22-ben) a Békejog és Békegazdagság c. folyóiratot. 

Még 1916. január 9-én, miniszteri tanácsosként nemességet kapott – előneve innentől „Dunaszerdahelyi” Szladits Károly lett. 

A magyar magánjogtudomány egyik legnagyobb alakjaként a Magyar magánjog c. hatkötetes monográfia főszerkesztője és társszerzője volt. Részt vállalt az 1928-as magánjogi törvénytervezet tízéves előkészítésében és kidolgozásában is. 

1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1943-tól rendes tagja, ahonnan 1948-ban – már a kommunista időkben – tanácskozó taggá minősítették vissza. 1942-ben távozott az egyetemről, s 1945 után a Jogtudományi Közlöny főszerkesztője, illetve a hágai állandó nemzetközi választott bíróságnak tagja volt.

1956. május 22-én hunyt el Budapesten.

Akadémiai (MTA) tagságát 1989-ben, posztumusz állították helyre.

„Egyike volt azoknak a nagy jogászoknak, akiknek számára a jog mindig egyet jelentett az emberek szolgálatával. A jogban nem elsősorban a kényszerítő erőt, a kardot és az erőszakot látta, hanem a mérleget, amely bonyolult emberi problémák megoldásában megmutatja az igazságot” – írta róla Világhy Miklós magyar jogtudós, egyetemi tanár.

Dunaszerdahelyen utca viseli nevét.

Itt megtekinthető az a filmhiradós felvétel, amikor 1953-ban átveszi a Kossuth-díjat.

Nagy Attila helytörténész