A program első részében az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület, az Élő Zoboralja Polgári Társulás, a Pázmáneum Polgári Társulás, a Pozsonyi Magyar Intézet és a Szlovákiai Magyar Írók Társasága által közösen meghirdetett, s az Esterházy János Emlékév tiszteletére kiírt szépirodalmi pályázat munkáit értékelték a Vermes-villában.
A felvidéki mártír politikus, Esterházy János halálának 60. évfordulója alkalmából kiírt pályázatra szabadon választott irodalmi műfajban lehetett jelentkezni, s elsősorban olyan pályaművek beérkezését várták, amelyek „Esterházy János életpéldája, erkölcsi magatartása, mélységes emberszeretete, a tolerancia, a nemzetek és nemzetiségek közti testvéri szeretet értékrendjének irodalmi lenyomatai, illetve a korunkat is jellemző agresszív, szélsőséges, valamint nacionalista és intoleráns megnyilvánulások, továbbá a globalizáció veszélyeire és a hagyományos európai nemzeti-erkölcsi-emberi értékeket fenyegető jelenségekre, visszásságokra reflektálnak.”
A bírálóbizottság tagjai dr. Monár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, Tóth László József Attila-díjas költő, író, illetve Tózsér Árpád Kossuth-díjas költő voltak.
Az értékelésen az írótársaság részéről Nagy Erika titkár és Hajtmann Béla, a Pázmáneum Polgári Társulás részéről Karaffa Attila, az Esterházy Akadémia részéről pedig Gubík László köszöntötte a megjelenteket. Karaffa Attila szerint Esterházy „munkájának, eszmeiségének a megértetésébe, szükség van korunkban is, hogy a különböző nemzetek, vallások között találjunk egy olyan közös pontot, amely összeköt bennünket”.
A pályamunkák értékelést, Tőzsér Árpád bírálóbizottsági tag gondolatait Bugár Gergely Esterházy akadémista olvasta fel.
A második díjat (a bírálóbizottság döntése értelmében nem osztottak ki első helyezést) dr. Kiss László orvostörténész kapta munkájával. „A »Fehér Halálig« vezető út, ahogy az alcíme is jelzi: Esterházy János patográfiája, azaz hősünk betegségeinek orvostudományos számbavétele és leírása, vagy ahogy írásában maga a szerző pontosítja az alcímet: »kórrajz korrajzban«. S kórrajznak a dolgozat szakszerű, pontos, korrajznak pedig már csak a szempontjainál fogva is eredeti, érdekes, szépirodalmi igénnyel megírt” – hangzott Tőzsér méltatása.
A háromtagú zsűri egyöntetű véleménye alapján két harmadik helyezés került kiosztásra. Az egyik díjazott pályamű a Kelet felé tartsd a pofád! című novella lett, amelynek szerzője a Vásárhelyi Hírlap munkatársa, Lokodi Imre nem tudott ott lenni a díjátadón, míg a másik pályamű, a Szimfónia Hontalan Józsefért és az Epitáfium-tördekékek című verskompozíció szerzője, Tamási Orosz János átvette díját.
A díjátadót követően ünnepi szentmisét tartottak a Nagyboldogasszony- és Szent György-templomban, amelynek főcelebránsa Marton Zsolt, a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora volt. Marton prédikációjában két követendő életpéldára hívta fel a figyelmet: a dunaszerdahelyi születésű Marczell Mihályéra, illetve Esterházy Jánoséra.
A budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora különösen meleg szívvel emlékezett meg elődjéről, dr. Marczell Mihályról, a 20. század egyik legnagyobb hatású magyar katolikus nevelőjéről, bemutatva az egyetemi tanár, egyházi író nagyívű pályáját. Marczell gondolatát idézve elmondta, „Istentől jöttünk, aki kegyelmi erővel magához emel, ha saját erőfeszítésekkel magunk is dolgozunk.” Marton Zsolt szerint Esterházy János hitbéli példamutatása is igaz életpélda lehet mindannyiunk számára.
A szentmise után először a templomtorony oldalfalán található Marczell Mihály emléktáblánál helyzeték el a résztvevők – a Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Esterházy Akadémia, a Pázmaneum Polgári Társulás, a budapesti Központi Papnevelő Intézet, az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület, valamint Dunaszerdahely Város Önkormányzata – a kegyelet koszorúit, majd a Fő utcai Esterházy János emléktáblánál rótták le kegyeletüket.
A rendezvény ezután ismét a Vermes-villában folytatódott – itt Karaffa Attila köszöntötte az időközben a szentmisére megérkezett vendégeket, így többek között Szilágyi Pétert, a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság helyettes államtitkárát, A. Szabó Lászlót, városunk alpolgármesterét, illetve Molnár Imrét, a Pozsonyi Magyar Intézet vezetőjét, valamint Paulisz Boldizsárt, az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület elnökét.
Szilágyi Péter helyettes államtitkár Radnótinak a második világégést megidéző soraival emlékeztetett, hogy akkoriban is „néptömegeket pusztítottak el, emberek életeit törték derékba, vagy oltották ki. Csak azért, mert mások voltak. Más vallásúak, más népcsoportba tartozóak vagy egyszerűen csak máshogy gondolkoztak az életről.”
Szilágyi rámutatott: „Esterházy János is más volt. Más volt, mert töretlenül hitt a kereszténység egyetemes erkölcsi értékrendszerében. Más volt, mert hitt abban, hogy ember és ember között faji alapon nem lehet különbséget tenni”. Az államtitkár szerint Esterházynak az egészséges világban pozitív és követendő példája az akkori „romlottságban tűzzel-vassal üldözött rémképnek számított”, és figyelmeztetett, hogy mindez ma is megtörténhet, ha „csak egy pillanatra is elengedjük egymás kezét, ha hagyjuk, hogy egységünket megbomlasszák, nemzetidegen eszmék és ideológiák férkőzzenek közénk”. Hozzátette, „múltunkból tanulni kell, jelenünkben viszont cselekednünk, hogy most és a jövőben is példát állítsunk a minket követő nemzedékek számára!”
„Nekünk magunknak kell Esterházy Jánosokká válni, mindannyiunknak!” – zárta szavait Szilágyi Péter.
Az est másik részében Paulisz Boldizsár, az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása kápolna, Esterházy János végső sírhelyének építtetője mutatta be az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontot.
Ezt már olvasta?
A katonahősökre emlékeztek Dunaszerdahely város gyásznapján
Csendes főhajtással és koszorúzással emlékezett meg az I....
