Jelenlegi hely

Kiskarácsony – csallóközi újévi népszokások

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2019, december 31 - 10:35 | Múltidéző
Január, a polgári év első hónapja tehát a Vízöntő csillagkép nevét viseli. A régi magyar neve pedig Boldogasszony hava, mert eleink az év első hónap- ját Szűz Máriának szentelték. A keresztény (katolikus) naptárban a hónap első napja, az újév: SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA ünnepe. Az év első napját a magyar népi – így a csallóközi – hagyomány is kiskarácsony napjának nevezi.
Kiskarácsony – csallóközi újévi népszokások

Az e naphoz fűződő szokások csak későbbi eredetűek, ugyanis a 17. századig nem január 1-én ünnepelték az év kezdetét, hanem nagykarácsony napján, december 25-én. Már a 13. századi magyarországi oklevelek is ajándékozási napként említik, így azóta is tele van olyan szokásokkal és hiedelmekkel, amelyek mágikus fortéllyal próbálták megszerezni és megtartani a szerencsét, elűzni a bajokat, a betegséget és a gonosz szellemet. Nagyon vigyáztak arra, hogy ezen a napon nő ne lépje át a ház küszöbét, hogy elsőként mindig férfi vagy legalább fiúgyermek kívánjon boldog ünnepet. Ilyenkor az asszonyok, leányok, leánygyermekek nem mentek ki a házból, nehogy a szerencsét, az egészséget és a boldogságot is kivigyék magukkal. Csak az Isten házát, a templomot látogatták, hogy az egész esztendőre áldást kapjanak.

Újév napján baromfihúst nem fogyasztottak, mert azt tartották, hogy a szárnyas hátrakaparja a szerencsét, és elrepül vele. Ezért az ünnepi levest mindig marha- és disznóhúsból főzték, hogy egész esztendőben erősek, egészségesek legyenek. Sülyben ezt a levest nyolc lábú levesnek nevezték a két négy lábú állat után. A disznó is a szerencsét őrizte, ezért csak ennek a húsát fogyasztották. Mindig előre túr, közelebb visz a szerencséhez. Bősön sok apró pogácsát sütöttek, hogy egész esztendőben elég pénzük legyen. Bakán pedig a karácsonyi kalácsból és babból azért hagytak újévre is, hogy ezt ezen a napon elfogyasztva az év folyamán semmi baj ne érje őket. Csilizradványon úgy tudták, hogy újév napján „takartos káposztát” (töltött káposzta) kell enni ebédre, mert így az egész esztendő gazdag lesz élelemben. Kisudvarnokban viszont nem fogyasz- tottak savanyú ételt, hogy az év minden napja „édes” legyen. Az egyik adatközlő – idős néni – ezt így magyarázta: „Újév napján nem szabad sem káposz- tát, sem uborkát enni, nehogy az egész esztendőben savanyó pofát vágjunk.” A csallóközi falvakban meggyőződéssel vallották, hogy újév napjának eseményei és cselekedetei, pl. az álomban látott dolgok, egy pohár eltörése, pénzkiadás, egész évben megismétlődnek. Ezt is mondták: Aki újév napján születik, abból nagy úr lesz. Az újévi álom beteljesedik. Akit újévkor megvernek, az minden nap kikap az egész esztendőben. Aki pénzt ad ki ezen a napon, az minden nap ezt teszi.

A Nagy-Alföldön úgy hitték: Az újév napján jött látogató (férfi), ha hozott valami ajándékot is, az egész évben bőséges kamrát (éléstár) jelentett, ha pedig kérni jött, a szegénységet hozta magával.

Természeti megfigyelések alapján tartották, hogyha a Nap bíborvörös felhők között kel föl, úgy káros szelek és zivatarok lesznek, ha fényes és tiszta az idő, gazdag lesz a gyümölcs meg a bortermés. Ha újév reggelén hideg északi szél köszönt be, akkor hosszú, kemény, tartós tél lesz. Ha újév másnapján szép idő van, gazdag gyümölcstermésre lehet számítani. Általános volt az a hiedelem, hogy amilyen január másodika, olyan lesz a szeptember. A téllel kapcsolatban még azt is tartották, hogy a januári kövér veréb hosszú, kemény telet jósol.

Bodakon erősen hitték, hogy az újévi mise után a templomból hazamenet mindenkinek azonnal le kellett ülnie a székre, hogy a szeretet egész esztendőben velük maradjon.

Az új év köszöntését már kora hajnalban megkezdték, ezzel ébresztve a háziakat. Az újévi köszöntés eredeti célja kettős: a zajütéssel, kolompolással, ostorcsattogtatással elűzni a bajt, a gonoszt mind a háziakról, mind a barmokról, a szóval, versben mondott, vallásos gondolatot tartalmazó kívánság pedig a szó mágikus erejébe vetett hitet példázza. A köszöntők házról házra járva énekelték az ajtóban:

E szép újesztendő immár elérkezett,
amért az Istennek mondunk köszönetet.
Köszönjük Istennek a nagy szívességet,
hogy adott minékünk friss, jó egészséget.
Bor, búza, gabona háznál lévő legyen,
az Isten malasztja köztünk lévő legyen.
Tartsa meg az Isten ez új esztendőben
házi családjával friss, jó egészségben!
Adjon Isten bort, búzát, baracot,
kurta farkú malacot, csutorának feneket,
hogy ihassunk belőle eleget!

A köszöntőnek ezt a szövegét Karcsákon, Lúcson, Egyházgellén és e falvak környékén mindenütt ismerték. Radványon pedig így köszöntöttek:

Tiszta szívvel köszöntünk az új esztendő hajnalán.
Az örömnek gyöngymadara szálljon be az ablakán.
Rakjon fészket a szívében, soha el ne szálljon.
Ablakából piros rózsa vígan kandikáljon.

A Dunaszerdahely környéki falvakban, valamint a Csilizközben ezt a verset énekelték:

Újesztendőt hirdetünk kiskarácsony nagy napján,
midőn Jézus érettünk szenved első óráján.
Szenved ő mindnyájunkért, vérét ontja lelkünkért,
lemossa bűneinket, megbocsássa vétkünket
Jézus megmetélése, Mária könyörgése.
A világ álmélkodik, ég és föld örvendezik.
Ez új esztendőben vígadjunk, vígadjunk
Istennek hálát adjunk! Adjon Isten bort, búzát,
békességet, holtuk után örök üdvösséget.

A csilizközi Medvén azt tartották, hogy ahova újév napján nő ment látoga- tóba, ott a tehén üszőborjút ellett. Köszönteni itt is csak a férfiak mehettek. Ezzel a verssel köszöntöttek:

Ez újév reggelén minden jót kívánok.
Amerre csak néznek nyíljanak virágok.
Még a hó felett is rózsa nyiladozzon.
Dalos madár zengjen minden rózsabokron.
Minden szép, minden jó legyen mindig bőven.
Szálljon áldás rájuk ez új esztendőben.

A köszöntő versekhez kapcsolódott az új év első napjaiban a Csallóközben is szokásos bakteráldomás, főként Nagymagyar környékén. Ezt az áldomást a bakterok fizették a gazdáknak. Az ünneplés sokszor két-három napig is eltartott valamelyik gazda házánál.

Érdekes szokás volt a gyümölcsfa felköszöntése is, amely azért történt, hogy a fa gazdagon, bőségesen teremjen (Endrőd). Ugyancsak a föld termésének fokozását, a mezei munka eredményességét, az áldásos családi életet célozta a Székelyföldön és a csángóknál a búzahintés. A búzahintők néhány búzaszem földre szórása közben ezt mondták:

Ez az új esztendő, hogy bőségben folyjon,
szomorúság a házukra ne szálljon,
hanem a jó Isten sok jókkal megáldja,
égi harmatjával búzát virágozza.
Jézus neve dícsértessék!

Ez a szokás századunk elején a Csallóközben is ismert volt, főként a Szerdahely környéki falvakban.

A pogány Rómában is megünnepelték az évkezdetet. Janus isten tiszteletére nagy tivornyákat rendeztek, ennek ellensúlyozására rendelte el az egyház Jézus körülmetélésének (circumcísió) az ünnepét. Ezen a napon a katolikus egyház fölidézi a karácsonyi ünnep fényét és örömét, mert az „örök Ige, aki asszonytól született, e napon vállalta az ószövetségi törvényt, Izrael népéhez való tartozást, hogy ezzel is beteljesítse a messiási ígéreteket.” (Éneklő Egyház)

Újév napját, vagyis január elsejét a 9. századtól kezdve karácsony nyolcadának nevezték, a 13. századtól pedig a circumcísió ünnepe a neve. Az egyház ezen a napon emlékezik meg az istenszülő Máriáról, mert „Máriát maga az Isten vezette be a Megváltás misztériumába. Ebben áll az istenanyaság kegyelmének egyedülálló volta.” (II. János Pál)

A liturgiában (szertartás) ezen a napon az Ó szép Jézus! Ez új esztendőben, légy híveidben kezdetű énekkel kezdik el, vagy fejezik be a misét:

 

Ó szép Jézus! Ez új esztendőben légy híveidben!
Ó Mária! Esedezzél értünk, édes reményünk!
Hogy ez új esztendőben, minden ügyeinkben
lehessünk Jézus drága kedvében!

 

Ó szép Jézus! Drága szent nevedért, kelj föl népedért!
Ó Mária! Esedezzél értünk, édes reményünk!
Hogy ez új esztendőben minden ügyeinkben
lehessünk Jézus drága kedvében!

 

Ó szép Jézus! Tartsd meg híveidet, mint tieidet!
Ó Mária! Jézusnak szent anyja! Országunk tornya!
Adjad kérünk, hogy ebben az új esztendőben,
lehessünk épek testben, lélekben!

Marczell Béla: Csallóközi népszokások