Dunaszerdahely egykori városatyjai jól tudták, hogy a vasút erősen hat a fejlődésre: ezért már 1873-ban, mikor megtudták annak a tervét, miszerint Pozsonyt Komárommal vasútvonallal akarják majd összekötni, erőteljes lobbit indítottak az Alsó-Csallóközi járás országgyűlési képviselőjénél, hogy segítsen elérni, hogy a vasúti forgalom mindenképpen áthaladjon a városon.
1894-ben az akkori országgyűlési képviselő, Pálffy Daun Vilmos javaslatára ezért részvényese lett a város a Pozsony–Dunaszerdahely, illetve a Dunaszerdahely–Komárom „egyesült helyi érdekű vasút részvénytársaságnak” (e részvénytársaságnak 1896-ban az elnöke báró Vay Dénes volt).
A lobbi sikeresnek bizonyult (nem úgy Somorja esetében, akiket más lobbi miatt elkerült a vasútvonal), s 1895. augusztus 22-én megindult a Pozsony–Dunaszerdahely vasútvonalon a forgalom – aznap az első vonattal érkezőket a dunaszerdahelyi képviselőtestület tagjai fogadták. A Dunaszerdahely–Komárom vonal forgalma pedig rá egy évire, 1896. november 16-án nyitották meg, szintúgy ünnepélyes keretek között.
Az 1895-re elkészült vasútállomás a korszakban több helyütt létesített „egyenépület” lett, amelyet az egykori „somorjai képdűlőben” erre a célra kijelölt helyen építettek fel – ezt látjuk a fenti, 1910 után készült felvételen.
A fotón az állomás épületét, a melléképületek egy részét (ezek helyén áll a mai állomás egy szakasza), illetve a vágányokat látjuk, egy éppen befutott szerelvénnyel. Az épület előtt pedig a színmagyar település „Dunaszerdahely” feliratú táblája olvasható.
Lenti képek:
A Pozsony–Dunaszerdahely vasútvonal terve / az „egyesült helyi érdekű vasút részvénytársaság” egyik szerződése / A Trianon utáni felvételen már kétnyelvű a helységnevet jelölő tábla
Nagy Attila helytörténész
