„48 ifjú aláírásával egy jegyzéket vettem, kik a dunaszerdahelyi kath. legényegylet felállítását óhajtották, és ennek megalakítására csekély személyemet kérték fel. Én e bizalmas kérést szives készséggel fogadtam” – írja az eseményről Haskó esperes. Az ipari tanuló ifjúság helyzetén segíteni kívánó egylet ötven rendes és száz pártoló tag részvételével kezdte meg működését.
Alapszabályukat az 1886-ban alapított Somorjai Katolikus Legényegylet alapszabályának mintájára állították össze, fő célul „az iparos segédek körében az erőteljes vallási és polgári érzület, és életnek fejlesztése és ápolása, hogy ekként egy derék és tisztességes iparos segédtestületté képeztessenek, s ezen czélját az egylet nyilvános előadások, vallási és egyéb szükséges és hasznos ismeretekbeni oktatás, kölcsönös segély, ének, alkalmas iratoknak olvasása, társalgás, épületes példaadás, a kötelességeknek kath. keresztényhez illőteljesítése által reméli előmozdítani és elérni.”
Az egylet elöljárókból, s tagokból állt: elnök, alelnök, tanítók, jegyző, pénztárnok, könyvtárnok, dékán és rendezők irányították a szervezeti életet. A védnökség pedig Dunaszerdahely „azon lelkes polgáraiból áll, kik az egylet érdekeit kitelhetőleg előmozdítani iparkodnak”. A legényegylet díszelnöke Haskó József, elnöke Hébenstreit Ferenc káplán, jegyzője Bartossik István segédjegyző lett, pénztárosa Goldschmid István, dékánja Szeiff Lajos, további alapító tagjai pedig többek között Szeiff Kálmán, Horváth Ferenc, Horváth István, Huszárovics József, Jakviczky Ferenc, Járes Károly, Kapronczai István, Katona Kálmán, Kálmán József, Bolcsházi Lajos, Erényi György, Erényi Géza, Goldschmid Mátyás, Havas Ferenc, Hebenstreit Ferenc, Kovács Béla, Molnár Lőrinc, Oberhoffer Ignác, Petényi Béla, Pertovics Lajos, Petrovics Gáspár, Pirk János, Spáller Ignác, Dr. Somogyi Bálint, Schlemmer József, Schwartz András, Venczell József, Affel István, Baji Lénárd, Czibak Antal, Csomor József, Dobler Károly, Berecz István, Egyenes Kálmán, Érsek, Gáspár, Fikész Ferenc, Hevler Ferenc, Holló György, Holocsi Ferenc, Kertész Gyula, Kollár János, Koszorús Illés, Kuzsilek Miklós, Kremmer János, Kriha Antal, Kubik István, Kuzma József, László Ernő, Mayer Géza, Mayer István, Maskát Mór, Matus Gábor, Mattyasovszky Gyula, Melchner József, Melchner Mihály, Mészáros Lajos, Nádlik Antal, Ollé Péter, Pálffy Antal, Pápay József, Precha András, Rajkovicz Vince, Schiller Antal, Schwarcz István, Schwarcz József, Szabó József, Szabó Lajos, Szeiff Árpád, Szeiff Mihály, Szeiff Miklós, Szarka Géza, Szelle József, Széher Zsigmond, Tóth János és Varga István stb. voltak.
Az egyesület működésének első húsz évében (1890–1914 között) rendkívül hatékonyan fogta össze az iparos fiatalokat, akik számára rendszeres előadásokat, színdarabokat, kabaréesteket adtak elő, szüreti bálokat tartottak (előbb a Kupera, majd a Tükör vendéglőben), énekkart működtettek (1900–1914 között), s lényegében egyik legerősebb támaszai lettek a helyi „vallásos erkölcsi, kulturális, népművelődési és társadalmi életnek.” A legényegylet indulásakor a Paulovics-féle nemesszegi házban munkálkodott, rendes tagságának száma első éveiben változó volt: 1892-ben 67, 1893-ban 76, 1894-ben 42, 1895-ben 55, 1896-ban 44, 1897-ben 37, 1898-ban 29, 1899-ben 41, 1900-ban 61, 1901-ben 58 főt tett ki. Elnökei ekkor Ozorai János (1895), Székács László, Bartal Szilárd, Méhes Károly (1896), Répás József (1897), Deák Antal (1899) és Gáspáry Gyula káplán (1900–1914) voltak.
1913-ban a Petényi Ádám-féle házban találjuk székhelyüket, ahonnan 1914-ben a Csillag utcai Kertész Gyula-féle házba költöznek. 1914-ben többek között még Babirák Lászlót, Bucher Sándort, Dohnalik Józsefet, Fekete Istvánt, Fekete Jánost, Fekete Mihályt, Gyeszáth Ignácot, Hájos Jánost, Kocsis Jánost, Kokos Istvánt, Kotrba Bélát, Kotrba Pált, Lauterbach Mihályt, Mayer Jánost, Mayer Mihályt, Marsolczky Györgyöt, Nagy Jánost, Patassy Albertet, Pavlik Istvánt, Perczell Jánost, Petényi Imrét, Petrovics Gyulát, Soós Imrét és Soós Lajost találjuk az egyletben.
Az 1. világháborús események teljességgel szétzilálták nemcsak az egyletet, de vagyonát is, jelentős könyvtára a háború alatt megsemmisült, tagjai közül Lauterbach Mihály, Kokos István és Mayer Mihály a harctéren halt hősi halált.
Az egylet újraéledésére csak 1928-ban – az 1. világháborút követő tízéves hallgatás után – került sor, Markwarth plébános kezdeményezésére (aki annak egyben díszelnöke volt), Cseri István káplán és Garay István elnökletével. A legényegylet alelnöke Kardos Kálmán, titkára Román László, igazgatója dr. Bartossik György, pénztárosa Soós György, háznagya Széher Vilmos, dékánjai Pavlik István és Perczell János, választmányi tagjai pedig Anda Pál, Bauer János, Morva Imre, Kuzsilek Ferenc, Petrovics Gyula, Schill Géza, Soós Ignác és ifj. Srenker Lajos lettek.
1936-ra sikerült csak saját egyleti házat szerezniük, addig a Keresztény Menház két helyiségét használhatták. 1931–45 között a következő elnökei voltak: Mészáros F. József káplán és Garay István, valamint Janovits Ödön és Garay István, tagjaik között pedig több új, a korszakban ismert névvel is találkozunk: dr. Szeiff Géza, Szimhart Lajos, id. és ifj. Tölgyessy Lajos, Dobler Kálmán, Tükör Endre, Swantzer Gusztáv, dr. Uhlovics Vendel, Vésey Géza, Hartmann József stb.
A legényegylet életszakaszának e második, tizenhét évében tevékenyen folytatta az elődök munkáját mind a kultúra (gazdag könyvtárt hoztak létre, Csillag utcai székházukban billiárdterem volt stb.), mind a vallás vonalán – egészen 1945-ös megszűnésükig.
Nagy Attila helytörténész
