Jelenlegi hely

Bontás és építés – a város radikális átalakítása

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2016, szeptember 10 - 15:21 | Múltidéző
Egy Városi Nemzeti Bizottságbeli összesítés szerint 1960–1962 között Dunaszerdahelyen mintegy harminc épület szanálására került sor.
Bontás és építés – a város radikális átalakítása

Közöttük volt a Nemzeti nevű mozi, valamint a kis zsinagóga épülete is, mindkettő a Kukučín utcában. Ezek a bontás nemcsak a visszaemlékezők szerint voltak szükségtelenek („egyes épületeket nagyon jó állapotban bontottak el”), hanem magában az építési tervben is feljegyezték, hogy a Kukučín utcai építkezésnek volt alternatívája, ám a városvezetés mégis határozottan e mellett a helyszín mellett állt ki. A mozi elbontására a helyi földműves szövetkezet (JRD Dukla), a zsinagógáéra a helyi szocialista vendéglátási cég, a Reštaurácie a Jedálne kapott engedélyt, s nem mellékesen mindketten megtarthatták az elbontott téglát-anyagot.

1950 óta a városban nagyon sok épületet elbontottak. Számos bontásnak vallásellenes éle volt, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük a kommunizmus ateista jellegét. A folyamat egyaránt irányult éppúgy a város keresztény, mint zsidó kulturális öröksége ellen, és illeszkedett abba a sorba, melynek végső célja a városi tér lehető legtökéletesebb deszakralizációja, azaz vallástalanítása volt.

E cél szellemében 1959-ben felszámolták a város keresztény temetőjét, annak gyönyörű gesztenyefáival együtt. A felszámolás megoldotta a temetőproblémát (ezután a város két temetője a perifériára került, Kisudvarnokba és Sikabonyba), másfelől nagy és olcsó telket biztosított a helyén felépülő Járási Nemzeti Bizottság épületének, valamint a Duna szállónak.

A felszámolás utáni állapot ismeretében állítható, hogy a temető elbontásában nagy adag vallásellenesség volt. Ha a korabeliek érzékenyebben közelítettek volna a múlthoz, akkor törekedtek volna a temető megőrzésére. Körülépíthették volna a használaton kívülre helyezett és kegyhellyé nyilvánított temetőt (amire sok példa van gyorsan terjeszkedő városokból), amely ezután pihenőhelyként, nyilvános parkként szolgálhatott volna.

A cél azonban nem ez volt, hanem az, hogy egy csapásra új állapot teremtődjön a város központjában. A temető nélkül tökéletesen újra lehetett rajzolni nemcsak a város tényleges térképét, hanem annak képzeletbeli, mentális térképét is. A régi szakrális tér helyére a Járási Nemzeti Bizottság fizikailag igénytelen, ámde politikailag domináns épülete került, azaz a város régi szakrális terét felváltotta egy új pogány épület a város kellős közepén. Akárki kezdeményezte a temető felszámolását, az fel akart számolni egy nemkívánatos vallásos területet, meg akarta alapozni a város bővülésének a lehetőségét, és centrális pozícióba akarta állítani a járás politikai irányítására szolgáló épületet. A korabeli tervező még büszke is volt munkájára: „A hotel a likvidált temető helyén és a JNB új épülete mellett épül. A telek úgy lesz beépítve, hogy a JNB új épületével urbanisztikai egységet alkosson.”

Vajda Barnabás történész, fotók: Csaplár Benedek Adattár (Németh, Olgyay, Mozgay, archív)