Bölöni László: A Nélküled ma is megrázza a lelkem

Hatalmas megtiszteltetés, hogy egy ekkora legendát láthatunk vendégül Dunaszerdahelyen. Kezdjük azzal a közös ponttal a beszélgetést, hogy tavaly a DAC-ról, idén pedig önről készült film. Mit kell tudni a november 6-án moziba kerülő alkotásról, amely a Bölöni - az erdélyi legenda címet kapta? Mi a film koncepciója és hol lehet majd megtekinteni?
„Az utolsó kérdéssel kezdeném. Október huszadikán a szülővárosomban, Marosvásárhelyen volt az ősbemutató, majd ezt követően Erdélyben, Marosvásárhelyhez közeli városokban lesznek a vetítések. Magyarországon november harmadikán lesz a film díszbemutatója. Hét-nyolc helyre, különböző városokba is meghívtak a bemutatókra. Ezek után visszaegyünk Romániába, pontosabban Bukarestbe, ahol a Magyar Filmhét záró műve lesz a rólam készült dokumentumfilm, majd oda fog vándorolni a film, ahol igényt tartanak rá.”

Már az is nagy dolog, hogy valakiről fim készül, másrészt ez általában akkor szokott megvalósulni, amikor a főszereplő sok mindenre vissza tud már tekinteni. Milyen érzés, hogy filmre vitték az életét?
„Sajnos már az én esetemben is igaz, hogy sok mindenre vissza lehet tekinteni, hiszen repül az idő. Amikor megkerestek ezzel az ötlettel, kerestem a miértekre a választ: miért rólam, miért velem, mit kellene tenni? Szép lassan én is elkezdtem érdeklődni azok iránt, akik felajánlották nekem ezt a lehetőséget. Megismertem őket, elfogadtam a felkérésüket és kezdetét vette a párhuzamos munka. Ők az általuk eltervezettek szerint dolgoztak, én pedig jöttem a pontosításaimmal, meglátásaimmal az emberek, helyek, események kapcsán, akikkel együtt voltam és ahol megfordultam. Nem hagytam ki az értékes embereket és a velük való értékes találkozókat sem.”

Milyen hosszú volt maga a folyamat és kik szólalnak meg benne?
„A forgatás a mi esetünkben sokkal tovább tartott, hiszen ha valamibe belevágok, azt igyekszem százszázalékosan elvégezni. Teljes mértékben odafigyelek ilyenkor, így nem volt időm arra, hogy megfeleljek a filmesek minden igényének. Ezért is tartott nagyjából három évig, míg összevagdosták a filmet. A film készítésének a nehézségén még az is dobott, hogy sok helyre el kellett utazni, többek között Luxemburgba, Erdélybe, Svédországba, Magyarországra, Portugáliába, különböző francia városokba, Angliába annak érdekében, hogy összeszedjük azokat az embereket, akik megszólalnak a filmben. Közöttük vannak számomra nagyon fontos emberek, elsőként édesanyámat és a testvéremet megemlítve. Az egyetemről is megszólal néhány tanárom, továbbá a csíksomlyói barátaim is helyet kaptak a filmben. Szépen kalandozik a folyamat, ügyesen jönnek egymás után a történetek – még akkor is, ha időben kicsit szökdécsel a film. Megesik, hogy az egyik mérkőzés után közvetlenül egy olyan téma jön, aminek a labdarúgáshoz kevesebb köze van. Így igyekeztek a lehető legjobban bemutatni engem. Amikor futballmérkőzésre megy valaki, a stadion, a tömeg, az őrjöngés, a siker, a bánat, a gólhelyzetek kerülnek előtérbe, de a filmben nem pontosan ez van. Ebből is akad, de főként az életemet mutatja be. Szerintem azért van ez így, hogy a néző láthassa, honnan indultam, miért én jutottam el oda, ahova és hogy az otthonomon kívül is hogyan álltam meg a helyemet. Viszont úgy kellene ezeket a dolgokat elérni, hogy közben az ember nem tépi ki a gyökereit. Véleményem szerint a filmnek ez a mondanivalója. A megszólaló játékosok közül megemlíteném a BEK-győztes (a Bajnokok Ligája elődje) bukaresti Steaua futballistáit, az azóta elhunyt, kitűnő ember Duckadamot, a kétszeres BEK-győztes Belodedicit, a csapatkapitány Stoicát, a vadlovunkat, a remek képességű és hatalmas szívvel rendelkező Lacatust. A külföldiek közül sikerült kamera elé ültetni Petr Čechet, aki véleményem szerint a saját korában a világ legjobb kapusa volt. A portugálok közül Hugo Viana és Ricardo Quaresma is megszólal, de megjelenik Ronaldo, a 130-szoros svéd válogatott Källström. Biztos több mindenkit is kifelejtek, de meg kell nézni a filmet.”

Elmondaná nekünk, miért jár Dunaszerdahelyen?
„Másodszor vagyok itt. Első alkalommal nagyon kíváncsian, ugyanakkor szívesen jöttem. Franciaországból Magyarországra utaztam és mivel össze tudtam magamnak szedni néhány szabadnapot, eljöttem. Tudom, hogy van itt egy magyar kisebbség, akik sorsát én is jól ismerem. És ha lehetőségem nyílt megnézni, hogyan él a magyar kisebbség Szlovákiában, szerintem jó helyre kopogtattam be. Valószínűleg én vagyok az egyedüli ember, aki eltévedt Dunaszerdahelyen. Az egyik esti sétám alkalmával nem találtam vissza a szálláshelyemre, így segítséget kértem. Nagyon jó érzés volt, hogy két-három embert is megkérdeztem és mindegyikük tökéletesen ízes magyarsággal válaszolt. Ez egy olyan pont, amire mindig kíváncsi az ember. Egyszer a magyar válogatott egyik mérkőzését néztem, amikor elment mellettem egy magas, sportos fiatalember, aki meghívott Dunaszerdahelyre. Nem tudtam, kiről van szó, aztán felvilágosítottak, hogy Világi Oszkár volt. Bemutatkozott nekem és olyan szeretettel hívott, hogy azt válaszoltam: az első adandó alkalommal jövök. A másik nyomós érv, ami az idelátogatásom oka, az a DAC-mérkőzések elején felcsendülő, Nélküled című dal, amely a mai napig megsirat minket a feleségemmel. Ez a hagyomány megrázza az ember lelkét és a miénket azóta is rázza. Fantasztikus dolog ez, nagyon irigylem azokat az embereket, akik ilyet ki tudnak találni és képesek elhinteni az emberek lelkében. Olyan érzelmeket szabadít fel ez a dal, amely gazdagnál, szegénynél, boldognál, vagy a gondokkal küszködőknél is megérinti az illető lelkét. Csak gratulálni tudok a szerzőknek. Nem akarok álszentnek tűnni, természetesen az itteni futball is érdekel. Amikor első alkalommal itt jártam, láttam, milyen csodálatos dolgot valósított itt meg Világi úr. Szívesen küldtem ide embereket, hogy nézzék meg ők is, mi van itt. Természetesen, ha segíthetnék valamiben az itt összeállt, kitűnő szakmai gárdának, akkor szíves örömest megteszem. Viszont remélem, hogy ezt senki sem érti félre.”

Az itteni kisebbségi lét tele van mindennapi küzdelmekkel is. Mivel bátorítaná az itteni közösséget e küzdelmek megvívása során?
„A csapatsportok összekötik az embereket. Lehet, hogy az egyik pillanatban még őrjöngünk és káromkodunk, de a másikban már összeölelkezünk. Mint minden csapatnál, itt is meg kell érteni, hogy vannak hullámhegyek és hullámvölgyek is. Úgy érzem, hogy a DAC jelen pillanatban nagyon jól áll és az együttes a kéthetente a hazai pályán bemutatott előadása össze kellene, hogy vonja a közösséget. Szomorúan állapítottam meg, hogy a régebben tapasztalt, nyolc-tízezres nézőszám visszaesett négy és fél-ötezerre. Ez a gondolat, az együttlét, az összetartozás a fontos. Eredménytől függetlenül is a csapat mögött kell állni, mert amíg kiállunk egymás mellett, erősek vagyunk. Ha kezdünk kevesebben lenni, szétszéledni, onnantól nehezebb lesz. Az itteni létesítmények és csapat egy olyan ’találmány’, amelyet az itt élő magyaroknak, szlovákoknak és a többi kisebbségnek is még jobban, még kitartóbban magukhoz kellene ölelniük, mert nagyon fontos az összetartozás. Ha jó a csapatnak, akkor nekik is, és ez fordítva is igaz. Azt hiszem, hogy a futball jelentette kapcsot meg kellene tartani, mivel nemes, szép, jó, erőt és célt ad az embernek. Biztos vagyok benne, hogy a következő hazai mérkőzésen már több ember látogat ki a stadionba.”

Alapiformációk a filmről: Bölöni - az erdélyi legenda
magyar életrajzi film, 120 perc, 2025
rendező: dr. Kollarik Tamás, Szabó Attila
Bölöni László sportpályafutása és életútja is kivételes, a román és a magyar határ mindkét oldalán nemzeti hősként tisztelik. Különleges utazás a film térben és időben, amelyben Valentin Ceaușescu mellett világsztárok mutatják be a BEK győztes, 100-szoros válogatott labdarúgó és Cristiano Ronaldot is felfedező edző életét.

Nagy Krisztián / dac1904.sk