Nem tartja magát művésznek, kedvtelésből fogott ecsetet, gondolatait és a körülötte lévő világot álmodja rá a vászonra. A kiállító, Bazsó Adrianna egy rokona képét látva kapott ihletet, hogy hallgatva a régóta érzett késztetésre, maga is festeni kezdjen. A döntés, hogy akrilt használ, nem volt tudatos, valahogy ez a típusú festék került a közelébe, elkezdte használni, és megszerette.
„Tudatosult bennem, hogy én is szeretnék festeni. Vettem egy kisebb méretű vásznat, és még aznap este megszületett az első képem, mely egy rózsát ábrázolt. Megmutattam a családnak, akiknek tetszett, és arra biztattak, hogy ne hagyjam abba” - mondja el lelkesen Adrianna. Szavai szerint azóta alig várja, hogy este, hazaérve a munkából, ecsetet ragadhasson. Néha napközben találja meg egy-egy téma, amit később vászonra fest.
„Elsősorban a saját örömömre, valamint ajándékként készítettem a képeket, majd amikor az egyik kolléganőm látta eddig munkáimat, felvetette, hogy a nyár folyamán állítsunk ki közülük néhányat a könyvtár olvasótermében” - mondja az amatőr festő.
„Megtetszettek Adrika munkái, lelkének a kisugárzását érzem rajtuk. Az olvasóterem hangulatát pedig kedvesebbé, barátságosabbá teszik. Sőt, abban is megegyeztünk, hogy néhány festményét a későbbiekben a könyvtár első emeleti gyermekrészlegén helyezünk el” - mondta el Lacza Ilona, a könyvtár igazgató-helyettese.
Ezt már olvasta?
Megszállt múlt, megszállt hétköznapok – kommunista hálózatok Magyarországon és Csehszlovákiában
Itt az MCC új előadása: spiclik, besúgók és társutasok...
