December 27-én ünnepli az egyház a negyedik evangélista, Szent János apostol emlékét. János Zebedeus fia, az idősebb Szent Jakab apostol testvére. Jézushoz való csatlakozása előtt Keresztelő Szent János tanítványa volt. Ő is halász, mint a tizenkettő közül majd' mindegyik. A negyedik evangélium szerzője, de ő írta a Jelenések könyvét, az Apokalipszist is, amikor Patmosz szigetén élt száműzetésben. Az Arany legenda szerint a Domitianus-féle üldözések idején szenvedett „vértanúságot”, forró olajba dobták, de csodás módon egész- ségesen került ki belőle. A hagyomány szerint száműzetésének a helyén, Patmosz szigetén halt meg, százéves korában.
Csölösztőn, Somorja mellett így köszöntöttek: Örvendj, vígadj egészségben,
Hogy megérted e napot.
Mert Szent István patrónáddal Elnyerted gráciádat.
Míg itt lészen maradásod, Ebben földi életben,
Tiszteletben, becsületben Módod legyen mindenben.
Áldjon meg a nagy Úristen Téged testben, lélekben.
Holtod után lelked menjen Az örök dicsőségben.
(Süke Károly 1901 Csölösztő. A verset 1984-ben mondta el.)
Medvén a maradék szöveg így hangzik:
... Hány csillag a fényes égen, Annyi csöpp víz a tengerben, Annyi jeles napjai legyenek
S víg órái...
A balonyi köszöntő így hangzott:
Örömforrás támadt az én szívemben. Nagy vidullást érzek ma a lelkemben,
Mert látom, hogy fénylik Szent István csillaga, Nagy örömöt hozott kedves nevenapja.
Kérem a Jóistent, sokáig megtarcsa,
S ha meghal, majd maga mellé juttassa. Gyöngyvirágbokrétát tegyenek fejére, A mennyei fölség vegye kebelére.
Ezeket, míg élek, szívemből kívánom, Hű szeretetébe magamat ajánlom.
Balonyban több változata is élt e köszöntőnek, például a Zengedezve, énekszóval, valamint a Szent Jánosnak érdeme kezdetű, sajnos ma már csak néhány soros töredékben létező vers.
Bősön János napján így köszöntöttek:
Mosolyog a hajnal Szent János napjára. Hozzád is eljöttem Fénye világára.
Kívánom Istentől, Sokáig éltessen, Kegyelmes kezéből Soha ki ne vessen...
Szoktak mondani tréfás versikéket is: Zörög a kocsi a fagyon
János nevenapja vagyon. Nékem egy koronát adjon! Ha nékem nem ad
Egy koronát, Csikó rúgja ki A fogát!
E két napon a nép körében még éltek a karácsonyi szokások is. Bodakon István napján a leány kivitte a karácsonyi szemetet az udvarra, ott széthintette, utána kinézett az utcára, s amilyen nevű férfit látott meg először, olyan nevű férfi lett az ura.
A kisunokák is köszöntötték István vagy János nevű nagyapáikat:
Úgy örül a szívem, lelkem, Örömnap virradt reám,
Hogy köszönthetlek neved napján Kedves, drága nagyapám.
Szívből azt kívánom néked, Őrizzenek az angyalok Bútól, bajtól Téged!
(Horváth István 1909, Bős)
December 28-án tartja az egyház aprószentek ünnepét. Ez a nap már az ötödik században is december 28-án volt. A heródesi gyilkosság áldozatainak az emlékét a népi hagyomány is századok óta ünnepli. A betlehemi gyermekek vérükkel tettek bizonyságot Jézus mellett, s így vérükben megkeresztelkedve az ő kísérő csapatát alkotják.
A Csallóközben még néhány évtizeddel ezelőtt is nagy kultusza volt az aprószenteki korbácsolásnak vagy vesszőzésnek. Az aprószentek-napi korbács a tizenöt-tizenhatodik században még az egyházi szentelmények közé tartozott. A betlehemezéshez hasonlóan később alakult át világi szóra-kozássá.
Több csallóközi faluban ezen a napon tartották a legényavatást is. A cselekményhez kapcsolódó szertartások mindig mágikus, varázsló célzatúak voltak, pl. a korbácsolással űzték ki a betegséget, a betegségre való hajlamot a szervezetből. Hitték, hogy a megkorbácsolt személyt nem lepik el a kelések sem más kiütés.
Nagybodakon a vesszőből font korbácsot a leányok szalagokkal díszítették. Azok a leányok, akik a korbácsra szalagot kötöttek, mindig első leányok voltak a bálban. A legényeket a vesszőzés befejezése után a leányok megvendégelték.
Az a leány lett mindig az első lány a faluban, aki a legszebb szalagot kötötte a korbácsra. A korbácsokból koszorút kötöttek, ezt magukkal vitték a kocsmai mulatságra. A reggelig tartó mulatozás után a kocsmáros a díszes koszorút borral „megváltotta”, az ivó mestergerendájára akasztotta, s itt lógott a következő évi vesszőzésig.
A korbácsolás szertartása így zajlott le: a vesszőző legény beköszöntött a házba: Dicsértessék a Jézus neve! Elmondanék egy szép verset, ha meg lenne engedve. Ekkor a gazda kiszólt: Lehet. Erre a legény így verselt:
Elérkezett aprószentek estéje.
Ezeket a Heródes megölette.
Ezek vért ontottak ártatlanokért,
És nyertek a mennyországban tiszta bért.
A vers elmondása után sorra megvesszőzte a házban lévő asszonyokat, leányokat, leánykákat, közben pedig ezt mondogatta: Egészséggel, üdvösséggel, több jóval, kevesebb rosszal, kelés soha ne legyen a hátadon!
A balonyiak szép sárga fűzfavesszőből font „aranyvesszővel” korbácsolták meg a nőket. A szalagokkal díszített korbács hétágú volt, azaz hét szál vesszőből fonták. Nádasdon nyolc szálból, Sülyben pedig kilenc szálból fonták a korbácsot.
A korbácsolás a Csallóköz legtöbb falujában a legényavatással kapcsolódott össze. A fölserdült fiút, amikor elérte tizennyolcadik életévét, szertartásosan avatták legénnyé a falu legényei és a legénybíró, valamint a legényhívó hadnagy társaságában.
Nádasdon a legénybírót szeptember 15-én, Hétfájdalmú Szűz Mária ünnepén választották, mert ekkor van a falu búcsújának a napja. A legénybíró feladatai közé tartozott a mulatságok szervezése, a népszokások megtartásának a szorgalmazása. A mulatságot is mindig neki kellett befejeznie. Ezenkívül fegyelmező, még bírságoló joga is volt.
Az avatandó legény az avatása előtt már kiválasztotta az úgynevezett körösztapát az idősebb, tapasztaltabb legények közül. A kocsmába csak a körösztapával együtt mehetett be. Itt már várták a falu legényei.
Bodakon egy fertály bort (2-3 liter), Nádasdon tíz liter bort kellett fizetnie. Ez az avatandó anyagi tehetségétől is függött. A borból a körösztapa egy pohárral a legény fejére öntött ezekkel a szavakkal: István vagy János (illetve az illető neve), én tíged ezennel megkörösztűllek. Ezután embersígesen vise'd magad, böcsűd meg az öregeket, tanítsd a fiatalabbakot, szeresd az embereket és az Istent!
A keresztelés után mulatság kezdődött. Reggelig mulattak. Több faluban olyan szokás volt, hogy ha a legény nem akarta kikérni a kocsmárostól a fertály bort, az ajtóhoz húzott pad alatt kellett kibújnia, s így mindenki megkorbácsolhatta, a kocsmából is kitették. Aki nem kérte, hogy legénnyé avassák, nem mehetett be a kocsmába. (Szegi Lajos 1898, Szap)
A fölavatott körösztfiú hívta meg ezután mindig a leányt a bálba a körösztapa részére. Illendően beköszöntött a házba: Jó estét kívánok! Vígh Sándor úrékat kéreti Illés Béla körösztapám, hogy Böske leányukat elengednék-e egypár fordulóra a bálba. Ha engedélyt kapott, a leányt elvitte a körösztapának.
Tárnokon említették, hogy gazdakeresztelő is szokásban volt valamikor, s ugyanúgy zajlott le, mint a legényavatás. Csak itt sokkal több, huszonöt-harminc liter bort is elvártak az avatandó gazdától. Muzsikaszó mellett mulatoztak reggelig (Tóth József, 1901, Tárnok)
In: Marczell Béla: Csallóközi népszokások
