„Az Opus az elmúlt másfél évtizedben nemcsak folyóirattá, hanem szellemi műhellyé, találkozási ponttá, hídépítő térré vált” – hangzott el az est háziasszonya, Tilajčík Edit méltatásában. A lap jelentőségét abban is kiemelte, hogy benne a szlovákiai magyar szerzők hangja találkozik az egyetemes magyar irodalom legjavával: a fiatal tehetségek első publikációi éppúgy helyet kapnak benne, mint az elismert alkotók művei.
Bertók István Harmónia- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész saját szerzeményével köszöntötte az ünnepeltet, majd ismét a háziasszony vette át a szót. Üdvözölte a megjelent vendégeket, köztük Karaffa Attilát, Dunaszerdahely alpolgármesterét, Gubík Lászlót, a Magyar Szövetség országos elnökét, a baráti irodalmi lapok főszerkesztőit, munkatársait, a városi és megyei intézmények vezetőit, valamint a szép számú közönséget.
Nagy Koppány Zsolt József Attila-díjas író, szerkesztő, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja az elnökség és Erős Kinga elnök asszony nevében is gratulált a századik lapszámhoz. Beszédében felidézte: gyakran elhangzik, hogy a magyar irodalmi kultúra folyóirat-alapú – az utánpótlás, az önszerveződés, az azonosságtudat és a szocializáció mind-mind lapok körül formálódik. Az ezek köré szerveződő alkotói közösség olyan érték, amely megbecsülést érdemel.
„Lélek van az irodalmi lapokban – egészen pontosan azokban az önfeláldozó, erejükön felül vállaló, gyakran a széllel szembeforduló emberekben, akik valamilyen különös szenvedélyből folyóiratok létrehozására és fenntartására áldozzák szabadidejüket, pénzüket és törékeny idegrendszerüket. Azért, hogy az arra érdemeseknek legyen hol közölniük – és persze az olvasókért is”
– fogalmazott, a Magasságos áldását kérve mindazokra, akiknek köszönhetően tovább él a magyar irodalmi kultúra.
Bene Zoltán József Attila-díjas író, szerkesztő az Opus értékelését azzal kezdte: ha valóban mind a száz lapszámról kellene beszélnie, másnap reggelig sorolhatná gondolatait, ezért inkább összegző megközelítést választott.
Amióta létezik szlovákiai magyar irodalom – 1920-tól napjainkig –, számos változáson ment keresztül, amelyekben meghatározó szerep jutott a műhelyeknek, csoportosulásoknak, irodalmi folyóiratoknak. Ezek közül kiemelkedik az Opus, amely nem csupán a közösség kulturális párbeszédének fóruma, hanem az irodalmi értékek, új hangok és művészi törekvések bemutatásának is egyik legfontosabb színtere.
Kelet-Közép-Európában a folyóiratok az irodalmi élet szerveződésének meghatározó tényezői: nemcsak közlési felületet biztosítanak, hanem a közösségi önreflexiót is segítik. Nincs ez másként a magyar nyelvterületeken sem. Az Opus ebben a közegben vált meghatározó orgánummá: hidat épített generációk, műfajok és olvasók között, miközben megőrizte a szlovákiai magyar irodalom sokszínűségét és nyitottságát. Szerepe túlmutat a puszta megjelenési lehetőségen: az évek során a szlovákiai magyar irodalmi élet egyik kulcsintézményévé nőtte ki magát. Nemcsak irodalmi, hanem társadalmi-kulturális fórummá is vált, hozzájárulva az értelmiség önmeghatározásához és önkifejezéséhez.
Bene Zoltán kitért a vizuális megjelenés jelentőségére is: az Opus külleme egységes, igényes és korszerű, a borítók és illusztrációk kortárs képzőművészek munkái, összhangban a lap szellemiségével.
„Aligha vitatható, hogy az Opus az elmúlt időszakban kiemelkedő szerepet játszott és játszik ma is a szlovákiai magyar irodalomban. Híd múlt és jelen, fiatal és idősebb szerzők, anyaországi és határon túli alkotók, helyi és nemzetközi törekvések között. És mindenekelőtt – ahogyan Hodossy Gyula ígérte 2009-ben –: otthon” – fogalmazott.
„Az Opusban sokan leltek otthonra – szerzők és olvasók, határon inneniek és túliak. Otthonra lelni pedig jó. Egy kisebbségi közegben pedig elengedhetetlen. Ne engedjük hát el. Semmiképpen, soha.”
A szakmai méltatások után a díszvendégek köszöntői következtek.
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke így fogalmazott: „Isten éltesse az Opus folyóiratot, Isten éltesse szerkesztőit és szerzőit, akik szellemi otthont teremtenek általa a Felvidéken.”
Felidézte, hogy február 27-e szomorú, ám szimbolikus évforduló: 80 éve kötötték meg azt a lakosságcsere-egyezményt, amely százezer felvidéki magyart kényszerített szülőföldje elhagyására.
„Százezerrel kevesebb értéket teremtő ember – és mégis: a XXI. században nem a siránkozás a feladatunk, nem a sérelmek kirakatba tétele, hanem az alkotás, a jövőépítés és az egymásból merített erő” – hangsúlyozta.
Úgy véli, az írástudók, az alkotók és a közélet képviselői egymásra vannak utalva. Ha ezt az egymásrautaltságot tudatosítjuk, akkor a szomorú évforduló dacára is kihúzhatjuk magunkat, és büszkék lehetünk arra a szellemi munkára, amelyből immár száz lapszám született.
Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármestere az évfordulók jelentőségét emelte ki. Mint mondta, a kerek számok az elvégzett munkát, az elhivatottságot és az értékteremtést jelzik – mindazt, ami az Opus mögött is ott áll.
A baráti irodalmi lapok főszerkesztői folytatták a köszöntések sorát. Jelenlétük, ahogy Tilajčík Edit fogalmazott, azt jelezte: az irodalom nem elszigetelt műhelyekben, hanem egymásra figyelő közösségekben él igazán.
Szentmártoni János a „szövetség” szó köré építette gondolatait: a folyóirat maga is szövetség – alkotó és olvasó között. Böszörményi Zoltán közösségi térként tekint az Opusra, ahol a felvidéki magyar irodalom formálódik. Szabó Zoltán Attila az olvasók nélkülözhetetlen szerepét hangsúlyozta, Kürti László pedig arra emlékeztetett: egy folyóirat valódi életkorát nem a naptári évek, hanem a megjelent lapszámok adják – a százas szám pedig megsüvegelendő.
Petőcz András leköszönő főszerkesztő üzenetét Balázs F. Attila tolmácsolta. A Régi idők focija című film ikonikus mondata – „Kell egy csapat” – ezúttal is irányt mutatott: soha nem a személy a fontos, a közösség a legfontosabb.
Kovács Balázs, az Opus új főszerkesztője székfoglalójában köszönetet mondott elődjének, és hangsúlyozta: a lap hivatása a szlovákiai magyar irodalom bemutatása, valamint a kapcsolatteremtés az összmagyar kulturális térrel. Fontosnak tartja, hogy a fiatal szerzők ne csupán publikációs lehetőséget, hanem szakmai visszajelzést és valódi láthatóságot kapjanak.
„A főszerkesztői pozíció számomra elsősorban felelősséget jelent – az irodalmunk és a közösség iránt” – fogalmazott.
Hodossy Gyula József Attila-díjas költő szerint a századik lapszám fontos mérföldkő, ám egy folyóirat életében a munka sosem áll meg. Olyan ez – mondta –, mint a kert: mindig akad benne tennivaló.
Személyes példán keresztül beszélt az irodalom erejéről, arról, hogy sokan, akik korábban úgy vélték, nem szeretik a verseket, egy-egy zenei együttműködés révén mégis közelebb kerülnek hozzájuk.
„A felvidéki magyarságnak, 80 évvel a kitelepítések után, azt kívánom, legyen gazdag és erős – mi pedig ehhez minden segítséget megadunk verseinkkel, novelláinkkal, az Opusszal.”
Az est végén Tilajčík Edit úgy fogalmazott: kívánja, hogy az elhangzott gondolatok és dallamok sokáig megmaradjanak, és emlékeztessenek az irodalom, a művészet és a közösség erejére.
Az irodalom és a zene is teret kapott az est során: B. Tóth Katalin, Bertók István, Bittera Sophie Iman és Nagy Tibor zenével, verssel, prózával tették még színesebbé, kedvesebbé az ünnepi alkalmat.
A Csallóközi Múzeumban az anyaország határain túl élő magyar irodalom fontos mérföldkövét ünnepelte a közönség. Az anyanyelven megszólaló kultúra a kisebbségi létben csak akkor él és fejlődik, ha nemcsak alkotói, hanem befogadó közössége is van. Ehhez pedig olyan, kül- és belbecsben egyaránt igényes kiadványokra van szükség, mint az Opus.
Az ünnepségen készült további felvételeinket képgalériánkban tekinthetik meg.
Szöveg és kép: Rózsár Vince
Ezt már olvasta?
Elhunyt Aknay János Kossuth-díjas festőművész, a Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának tagja
Elhunyt életének 77. évében Aknay János. A Kossuth- és...
