A kilenc bajnoki pont után ideje volt visszavágni a Nagyszombatnak, amely a bajnokságban úgy verte meg a szerdahelyieket, hogy az ellenfele valójában saját magát taglózta le egy gyermeteg védelmi bakival. Szerda este fagypont alatt, de ismét tüzes hangulatban majd 4 ezernyi közönség – mintegy száz tagú vendégdrukkerrel – várta a kupatovábbjutást. S talán egy támadóbb felfogású hazai csapatot. Csakhogy ez öngyilkosság lett volna. László Csabának nem ment el az esze, hogy nekirontatja védenceit a nagyszombtaiaknak.
Pár perc után nagyon is látszott, mi a szándék, a taktika. Támadásban a pálya egész szélességét kihasználva, a labdát terelgetve, végtelen türelemmel járatni a lasztit, és keresve a folyosókat, amelyekbe esetlegesen a két gyors emberünket, Šťepanovský és Vidát leginkább a hihetetlen munkabírású és mindamellett rafináltan fifikás zsugamesterünk, a felsőpatonyréti őstipusú ösztönös grundhalf Kontár Zoli próbálta csehesen cselesen lyukrafuttani, ha lehetett, merthogy a vendégek is szervezetten tolódtak, bakimentesen védekeztek, zárták a réseket. És egyszer-egyszer sikerült is ez a taktikai manőver, leginkább Vida ravasz kibújás után ugrott talpra a DAC-aréna, de a gólba tartó emelésébe még ujjheggyel belepiszkált a kapus, és gól helyett csak szöglet lett az első felidő talán egyetlen egy izgalmasan ötletes hazai támadás végkifejlete.
Csakhogy ez a „barcelónázás“ taktika volt. Altató taktika, mintegy hipnotizálás. Amely mellesleg egy szinte hibátlan zónázásal is párosult, mert a védekezésben egység volt és harci kedv. Azt hitte szegény vendég, hogy tán László Csaba is a 0:0-ra játszatja fiait. Mire kijózanodott volna ebből a tévhitéből a rivális, addigra már Pape-Sarr gólja jól kupán is vágta őket, merthogy szó sem volt a szünet után altatásról, váratlan betyáros hurráoffenzívával rukkotlak elő Kontárék, s akár még két-három tovvábbi gólt is szerezhettek volna. De miután már nem sikerült tovább növelni az előnyt, a 70. perctől visszatértek ismét a „barcelónázásra“ és a továbbjutást óvó zónázásra. S bár a látványos focicsemegére éhes drukker csak 15-20 percig élvezte igazán a meccset, a végén az is vastapssal és örömittas rigmussal /nem mellesleg teljes joggal Laszló Csabát skandálva is/ ünnepelte a megérdemelt továbbjutást, aki 70 percen keresztül csak mormogott az orra alatt, hogy nem jól játszunk, és gyenge a foci. Hát „gyengén“ focizni is tudni kell. Nyerjen a DAC ugyanígy Szenyicén is 1:0-ra, vagy akár még rosszabb, unalmasabb meccsen is....
D.Tok Ernő
Fotó: fcdac.sk
Ezt már olvasta?
A DAC 1904 - Nagymihály mérkőzés előtt: Már csak kétszer otthon
Az év utolsó válogatott szünetét követően a tabella...
