Még 1925-ben jött létre a Trianon által megszabdalt Magyarországon az az Ereklyés Országzászló Nagybizottság, amely azt tűzte ki céljául, hogy szerte Magyarország területén az egykori történelmi országot megidéző, s egyben a nemzet egységét jelképező Ereklyés Országzászló emlékműveket állítson fel.
Ez az emlékműbizottság 1939-ben, a Felvidék visszacsatolásának egyéves évfordulóján, sorozatos országzászló avatásokkal emlékezett meg az eseményről.
A Dunaszerdahelyre kerülő országzászlót, amelyet a Segédhivatali Tisztviselők Országos Szövetsége (STOSZ) még 1938-ban ajánlott fel a város részére, a budapesti Szabadság téren avatták fel ünnepség keretében, az ottani Ereklyés Országzászlónál, 1939. november 5-én. A déli őrségváltás alatt, amelyre a budapesti Gamma gyár leventeszázada és a VII. kerületi leventezenekar vonult ki, a Dunaszerdahelyre kerülő zászlót is árbocra vonták.
A szerdahelyi országzászló hasonló volt a többihez: egyik oldalára a történelmi Magyarországot, benne a csonkaország térképével, míg másik oldalára a nemzeti címert hímezték az irredenta jelmondattal: Így volt – így lesz. A Csallóköz központjába kerülő lobogó budapesti beiktatásán Sverteczky József államrendőrségi segédhivatali igazgató, valamint Pólya Antal miniszteri tanácsos mondott beszédet.
A dunaszerdahelyi vasútállomásra a zászlót, valamint azt hozó küldöttséget szállító rendes szerelvény 1939. november 12-én gördült be. Itt a város vezetése, illetve a politikai és társadalmi élet képviselői fogadták a jelképet, majd az állomástól a Vasút utcán (ma Jesenský út) a bíróság felé haladva kísérte a tömeg, az egykori Zipszer-tó helyén (később Május 1. tér, ma Szent István tér) előkészített (nagyobb, mint embermagas) bástya-szerű emlékműhöz.
Az eseményen több ezres tömeg jelent meg, a teljes város magyar zászlókkal volt feldíszítve.
Az avatáson részt vett Nagy Nándor főispán, illetve a város és a környék előkelőségei is. Az Ereklyés Országzászló Nagybizottság nevében dr. Liptay Lajos kormányfőtanácsos mondott avatóbeszédet, akit a már említett Sverteczky József, valamint Turcsányi László országgyűlési képviselő követett. A város részéről dr. Szeiff Géza, a helyi Országzászló Bizottság elnöke, valamint Srenker Lajos bíró szóltak – ezután, katonai tiszteletadás mellett, felvonták az országzászlót az emlékműre. Az ünnepség keretében a város vezetése az országzászló talapzatába helyezte az eseményről szóló megemlékezés okiratát, majd több szavalat és hazafias dal is elhangzott. Innen a város krémje a Kázmér vendéglőbe ment ünnepi ebédre.
1939–45 között az országzászló előtt zajlottak Dunaszerdahely nevezetesebb megemlékezései (még az 1945. március 15-ei ünneplést is itt tartották). A front közeledtével a lobogót vélhetőleg Szeiff Géza vette magához és rejtette el. A 2. világháború után a cseh katonák megrongálták, majd lebontották a bástya-emlékművet, amelynek a helyére 1954-ben egy kisebb szocialista emlékművet, 1971-ben pedig Nagy János Mártíremlékmű című alkotását helyezték.
Nagy Attila helytörténész
Ezt már olvasta?
A magyar színészválogatott Dunaszerdahelyen
„Akar jól szórakozni? Ugye akar? Nahát! Akkor ne halassza...
