Az egyesített község élére ekkor közös városbíró került, akinek a tisztségét az állam által kijelölt biztos látta el. Az 1850-es évek végéig, az abszolutista időben igazi önkormányzatiságról még nem beszélhetünk – az csak az 1860-as évek elejétől tapasztalható. 1861-ben a közös képviselőtestület ülésén már „a zsibbasztó kényszer alatt behozott községi intézményeink ezutáni alakulása hozatott szóba”.
Meg is erősítik az 1854-es egyesítést: „Az eddigi községi kapcsolat Szerdahely mezőváros, Nemes-Szeg, Elő-Tejed, és Újfalu helységek között ezentúlon is fennmarad.”
Az egyesült településen „minden városrészben és így összesen 4 Hadnagy választassék az illető városrész lakósai által, kik a város birajával egyetértésben minden ügyekben intézkedni fognak, kivévén az összes község nagyobb, és köz elhatározást megkívánó ügyeiben.”
Melléjük két esküdtet is jelöltek, valamint az egyesített „város községi pénztár kezelésére egy külön Elöljáró választatik”.
Emellett ezen az 1861. január 30-ai ülésen még jegyzőt, a közszolgálatra pedig egy hajdút, két éjjeliőrt (ezek egyike mint kisbíró is szolgált), valamint Elő-Tejed részére egy tizedest fogadtak.
A városbíró 1861-ben Mihalcsek István, a négy hadnagy (bíró) Csiba István (Szerdahely), Szeif Antal (Újfalu), Petényi Ádám (Nemesszeg, s ő lett a községi pénztárnok is egyben) és Ládi Mihály (Elő-Tejed) lett.
Továbbá „megszegödtettek” Berecz Ignácz városi hajdúnak, Patasi József első, Antal István másod éjjeliőrnek, illetve megválasztották a város jegyzőjét is, Mészáros Lázár személyében.
Nagy Attila helytörténész
