Nekrológ Tilajčík Imre emlékére

Tilajčík Imiről szólnak majd soraim, emlékezni szeretnék. Arra az emberre, aki maga volt az emberi jóság és szeretet megtestesítője. Mert segített, akinek csak tudott, nem mondott soha nemet. Jómagam is bármikor hozzáfordultam, nem ismert lehetetlent. Csak ennyit mondott: Ati, megoldjuk!
 

A kultúrház emeletén való lakása maga volt az igazi történelem. Egy igazi művészlakás. Poszterek, fényképek, hangtechnika és gitárok. Nehezen lehet Őt elképzelni gitár vagy mikrofon nélkül. Emlékeinkben mindig megőrizzük kedves mosolyát és szelíd természetét. Jó ember volt, szerette az embereket. Nem tett különbséget senki között, tette a dolgát. Zenélt, hangosított, segített.
 

Kanovits Gábor mesteri fényképét nézegetem. Imi gitárral a kezében, behunyt szemmel és a háttérben a fények. Az éjszaka fényei… De egész élete fény volt, amióta csak megismertem. Sugárzott, megnyugvást árasztott a jelenléte, és amikor szólt az emberhez, egy más világba csöppent. Hirtelen megbékélt a világgal, mintha valami varázslatos erő ragadta volna magával, mintha elfeledett volna mindent, mintha kizárt volna minden rosszat az életéből. Ez a fénykép sokáig megmarad az emlékezetemben. Mint, ahogyan az is, amikor egy sürgős munkáról volt szó. Imi nem tétovázott. Ati, megoldjuk! – jött a válasz és úgy is volt.
 

Többször volt, hogy rendezvények kapcsán a hangosbemondóba kellett anyagot készítenünk. Vittem magammal a CD lemezeket. Mindig a lelkemre kötötte milyen típusút vigyek, melyik lesz jó. Leültetett nála, keresett először egy dalt, amelyet a hanganyag elejére játszott fel, majd intett, beszélhetek. Ha nem sikerült, nyugodt, higgadt fejjel mondta, újrakezdjük. Amikor már sikerült a kezembe kaptam az adathordozót. Valahogy hasonlított a CD lemez az Imivel való találkozásra. Üresen vittem, de teli tartalommal távoztam vele. Imihez sokszor rohanva, sietve érkeztem, de mindig megnyugvással, békében búcsúztam el tőle.
 

Dunaszerdahelyi ikon – szokták emlegetni. És bizony így van, Imi azzá vált. A maga egyszerűségével, zenészi mivoltával, emberbaráti szeretetével. Hiányozni fog sokunknak, hiányozni fog a városnak! Imi, most már a mennyei zenekar tagjává váltál. Ők gazdagodtak egy kiváló zenésszel és emberrel. Mi, szegényebbek lettünk egy jókedélyű dunaszerdahelyivel, aki mindenki szeretett. Kísérje további életedet is a fény, ahogy az Éjszakai fényeiben énekled! Nyugodj békében Imi!