„Duna-Szerdahely (Csallóköz), sept. 21-én. (Szinészet. Műkedvelők. Casinó. Csallóköz műemlékei.) Mult hó utolsó felében érkezett hozzánk Komáromból – megfogyva bár, de törve nem – Kőszegi Endre 14 tagból álló szintársulata; s hinné-e valaki, hogy e társulat – mellyet Komáromban a részvétlenség vagyonilag megbuktatott, az egymásközti fondorkodás és ármány csaknem feloszlatott – városunkban ujra szervezi magát, s Csallóköz müveltebb osztályu közönsége által legnagyobb pártfogásban részesül! – Valóban dicsérettel kell itt fölemlitenem intelligentiánk, a szinészet pártolásában kitüntetett hazafiui buzgóságát, és áldozatkészségét már csak azért is: mert ez érettségének legfényesebb bizonyitéka, mig ellenben a polgári osztály, és helybeli izraelita közönség – egyes lelkesek kivételével – e tekintetben még igen sok kivánnivalót hágy! De reméljük, hogy a jó példa majd itt is megteszi hatását, a mennyiben közönségünk ezen osztályaira nézve is vonzó erővel birand.
Szinészeink képzettségét és játékát, először is 12 bérlet-előadásban, mellyet az itteni „Zöldfa” fogadónál rögtönzött nyári-szinházban nyitottak, volt alkalmunk tanulmányozni, s mondhatom: – kevés leszámitással – a műértő-közönség tul nem csigázott igényeinek meg is feleltek. Dicsérendő bennük mindenekfelett a darabok megválasztásábani ügyes tapintat, miután – csaknem kizárólag – jelesebb iróink eredeti, s hazai érdekű műveivel ismertetnek meg bennünket. Igy többek közől, már Jókai, Könyves Kálmán és Dalma drámái, – Szigligeti, Mamája, Czigány és Csikósa. – Szigetinek pedig: Vénbakancsosa, Kisértete, Okosbolondja, Szerelem és öröksége hozattak általuk szinre. Jelesebb férfi tagjaik: a sok ügyességgel biró igazgatón kivül – Szigetközi, Balog A. és Balog R.; a nők közől pedig leginkább Demjénné kedvencze a közönségnek, és Kovácsné érdemelnek fölemlitést.
Szinészeink a rögtön bekövetkezett hüvös napok miatt, elhagyván nyári szállásukat, egy itteni magtárból csinos és igen kényelmes belrendezéssel alakitottak Thaliának templomot, melly midőn igazgató urnak a közönség iránti gyöngéd gondoskodásáról tett tanuságot, ugy örömmel tapasztaltuk, hogy e gondoskodás a közönség buzgósága és áldozatkészségében nyerte el legszebb jutalmát! Mert folyó hó 18-án uj szinházunk Vahot „Huszárcsiny” czimű darabjával nyittatván meg, ez alkalommal három műbarát is szives volt közreműködni, s a tiszta jövedelem a felszerelési költségek födözésére szánva, – mint értesülék – 145 ftra rugott. A műkedvelők közől B. A. – Virág Marczi – szinpadi othonossága, ügyes játéka és gyönyörü énekével köztetszést nyervén, átalános lelkesedést idézett elé. T. J. pedig – Mógos huszárőrmester – és Sz. G. – Andre káplár – szintén helyesen tölték be szerepeiket, s mindhárman taps és kihivásban részesülvén, a megjelent nagyszámu válogatott közönség szives elismerésével találkoztak. – Szolgáljon ez buzditásul nekik, és másoknak is jövőre. Számosak a mi szükségeink, tömérdek a szent-czél ugyis, melly áldozatkészségünkre várakozik! Mindennek csak kezdete nehéz. A tapasztalás igazolta: hogy csak akarni kell s a többi utána jő! Szabad legyen azért azon reménynyel kecsegtetni magunkat, hogy a lelkes uttörők példáján alakulva, Csallóköz művelt ifjai és hölgyei illy vállalatokban őket követni, s ott, hol a közjó közreműködésüket várja, elmaradni soha nem fognak.
Valahára casinónk alakitó közgyülését is megtartottuk. Az alap-törvények kidolgozása, s a felsőbbségi engedély kieszközlésével – gyülési határozat folytán – egy öt tagból álló választmányra bizatott. A választmány – tudtunkra – régen kidolgozta ugyan az alaptörvényeket, de hogy azok mindekkoráig fel nem terjesztettek, valóban megfoghatatlan előttünk, – ha csak hitelt nem akarunk adni azon szárnyaló hirnek, hogy egyes választmányi tag késedelmezésén mulik az egész! ki a folyamodás elkészitésével levén megbizva, kötelességének mindeddig eleget nem tett!? Ugyan mit gondolnak önök, uraim! Kit illet ez esetben a felelősség?”
