Megakadt a gépezet, a kérdésem, valamint az archívumom közt igenis van összefüggés. Mikor ittatok utoljára jó habos csapolt sört srácok? – így szólt a kérdés. Mielőtt a válaszokra térnénk, leszögezem, ez itt nem a reklám helye!
Hát az utolsó meccsen, az Arénában… – jött a válasz, amiből kiviláglik, hogy a sör fogyasztásának kultúrája összhangban van szokásos tevékenységeinkkel, jelen esetben a meccsre járással, a szurkolással, az összetartozással. Barátilag mondom, #Nélküled a sör sem az igazi, a dobozoshoz nem jár csapos, meg egy cimbora az asztal túloldalán. 2020. március 7-e az a dátum, amit egy könnyen nem feledünk. Nem volt győzelem, de még csak nem is a Bayern München látogatott el a dunaszerdahelyi stadionba. Ez a dátum annak a napja, amikortól új időszámítás kezdődött a klub, a honi bajnokság, és szinte mindannyiunk életébe, akik csak a hétvégére vártunk, hogy az egész heti „gürizés” után ismét összejöjjünk a DAC szentélyében, vagy egy partybuszban, ami elrepít a republika másik csücskébe.
Március hetedikén lezárult a Fortuna liga alapszakasza, mindenki játszott mindenkivel, oda-vissza. Amikor a rájátszás első fordulóit elhalasztották, azt mondtam: egy fabatkát sem raknék arra, hogy ez az idény valamikor is újraindul. Felidéztem magamban az utolsó mérkőzés utáni pillanatokat, a Nagyszombat ellenit, de ugyanúgy azt a ma már történelmi eseményt, amikor búcsúzunk a régi Arénától. Amikor „valami véget ért, valami fájt”, és „halott virágok illatát nyögték a fák”.
Emlékeznek? Kihunytak a fények…
Akkor tudtuk, hogy épül az új, s majd „amikor kigyúlnak a fények, erünkbe lüktet a vér…” Most nincs ember, aki megmondaná, mikor szól újra a „hajrá, hajrá Déácé!” Egy nagyon fontos mondat már elhangzott egyszer, de ismét ide illik. Mert igen, a legfontosabb mindannyiunk egészsége, a mindennapi kenyerünk, a létünk, mint olyan, nem a nagy dolgokban veszik el, hanem az apró lemondásokban, csalódásokban. Az egyik ilyen a sárga-kék lét ereje,…
Bár tudom, nem LÉTkérdés, ám, ha a LÉT a TÉT, nüánszokon múlhat az ÉLET!
