Back to top

A mañana életérzés felvidékiként

Publikálva: 2019, szeptember 14 - 07:51
Minek rohanjunk, ha holnap is van nap? Erről, a tájainkon talán kevésbé ismerős gondolkodásról, Andalúzia érdekességeiről beszélgetett a legutóbbi VándorLáss esten Kovács „Kovi” Zoltán vendégével, Kovács Domonkossal, aki történetesen a fia...
A mañana életérzés felvidékiként

Apa és fia szoktak beszélgetni, de a nagy nyilvánosság előtt meglehetősen ritkán – pláne arról, milyen volt az életük az elmúlt hat évben. A csütörtöki VándorLáss esten a beszélgetés apropóját ugyanis az adta, hogy a Kovács család beleszeretett Andalúziába, majd egy 2013-as európai út során hat évre ott is ragadt.

„2013 februárjában indultunk el a Mátyusföldről, röviddel az indulás után pedig havazni kezdett” – kezdi a visszaemlékezést az apuka, Kovi. Ez az apróság azért érdekes, mert amikor néhány hetes kitérő után megérkeztek Andalúziába, ott is havazott. Ez pedig igencsak ritka arrafelé, a fiatalok nagy része még sosem látott ott havat.

Dél-Spanyolországban, Frigiliana faluban telepedtek le, eredetileg ugyan csak néhány hónapos ottlétet tervezve, amely azonban a hely varázsának köszönhetően egészen 2019-ig tartott. A mintegy 3 ezer lakosú településről azt is megtudtuk a „vándoroktól”, hogy a hegyek közt, közel a tengerhez elhelyezkedő falu évek óta Spanyolország legszebb három települése közt található.

A srácok márciusban kezdtek iskolába járni. Domi visszaemlékezése szerint kezdetben mutogatással értették meg egymást iskolatársaival, mivel spanyolul egyáltalán nem tudott, ennek ellenére gyorsan befogadták maguk közé a négy testvért, nagyon elfogadó és befogadó az ottani lakosság. Igaz, Domi osztályának fele nem helybeli születésű volt, hiszen skót, holland, cseh, dél-afrikai származású srácokkal járt egy osztályba, akik idővel mind elsajátították a spanyoltól különböző andalúz nyelvet. Olyannyira sikeres volt a beilleszkedése, hogy négy hónap múlva már szinte mindent megértett a helyiek beszédéből.

Az iskolás történetek sokszor nevettették meg a közönséget, példaként Domi öccse rövid történetét ismertetjük:

Egy nap, az iskolából hazatérve Barnabás odament apjához, és azt mondta:

– Apa, szerintem ma volt angolunk...

– És miből gondolod?

– Mert azt nem csak én nem értettem...

Hasonlóan kedves, mosolygós hangulatban meséltek másfél órán keresztül Kovi és Domi, kitérve a srácok kedvenc helyi ünnepeire, a helyi szokásokra, az itteni és az ottani iskola közti különbségekre. Aki ellátogatott az estre, biztosan nem bánta meg.

Kozmér Katitól, azt est házigazdájától azt is megtudtuk, hogy legközelebb októberben Üzbegisztánba „utazhatunk” a VándorLáss vendégével.

Szöveg és kép: Rózsár Vince

Ezt már olvasta?

Címkék: VándorLáss