Nekem van egy kedves ismerősöm, aki nagyon-nagyon szereti, sőt imádja a céklát, s most ő inspirált, neki írtam ezt a receptet. Íme:
HOZZÁVALÓK:
- kb. 400 g főtt cékla apróra felkockázva
- kb. 300 g gömbölyű szemű rizs
- 1 kisebb fej hagyma
- 100-120 ml vörösbor
- 2-3 ág friss kakukkfű
- olaj és/vagy vaj
- só
- kb. 800 ml zöldségalaplé vagy lehet egyszerűen sós víz, ha nincs kéznél zéalaplé
- spárga
- friss krémsajt vagy kecskesajt a díszítéshez
ELKÉSZÍTÉSE:
- A főtt/ sült céklát felkockázzuk vagy lereszeljük, a hagymát apróra vágjuk.
- Egy széles, magasabb falú serpenyőben olajat hevítünk, és megdinszteljük rajta az apróra vágott hagymát, majd rászórjuk a rizst, és kevergetjük, amíg kissé üvegessé válik.
- Ekkor nyakon öntjük a vörösborral, és hagyjuk, hogy a gőzök felcsapjanak, melyek nagyon finomak, s arról árulkodnak, hogy a bor, az enyhén pirult hagyma és a rizs finoman muzsikálnak együtt.
- A zöldségalaplevet felforrósítjuk, majd egy kis türelemjáték következik: a forró alaplevet merőkanalanként adagoljuk a rizshez: merünk rá egy-két bő evőkanálnyit, majd kevergetjük, amíg a rizs el nem issza. Tesszük mindezt közepes hőfokon. Megint öntünk rá egy merőkanálnyit, megint kevergetünk… és ezt addig ismételjük, amíg a rizs majdnem puha lesz. Az igazi olasz rizottó rizsszemei enyhén keménykések belül, viszont kívülről krémes bevonatúak és puhácskák.
- Ha elértük ezt az állagot, akkor a krémes masszába küldjük a kis kockára vágott, vagy durvábbra reszelt, főtt céklát, s jól elkeverjük. A rizsszemeket szépen megfesti a cékla, kimondottan kellemesek a színek. Befejezésül hozzákeverünk egy kis morzsolt, friss kakukkfüvet, majd egy darabka vajat, amely nem csak a krémes állagán javít, hanem selymessé is teszi.
- A gőzölgő, illatos, krémes rizottót csinos tányérba szedjük, megdíszítjük vékony céklaszalagokkal és egy kanálnyi friss, hófehér sajttal, majd még megszórjuk friss kakukkfűvel.
Tökéletesíthetjük, játszogathatunk még azzal, hogy meghintjük reszelt parmezánnal, vagy csepegtethetünk rá pár csepp olajat: dió-, oliva-, vagy tökmagolajat, s megkoronázhatjuk pirított dióbéldarabokkal, hogy legyen rajta valami roppanós is. …ami szem-szájnak ingere.
Szabó B. Csilla / Little Wonders
