Back to top

Iskolaérettségi teszt óvónőktől – szülőknek

Publikálva: 2018, március 7 - 09:15
A speciális kérdéssor segít eldönteni, hogy iskolaérett-e már a gyermek! Az alábbi 30 kérdés megválaszolásával leellenőrizheti, hogy iskolaérett-e már az óvodás gyermeke! Ha úgy ítéli meg, hogy még jobb, ha egy évet az óvodában marad, akkor az alábbi teszt hasznos tanácsokat is ad arra, hogyan lehet otthon a gyereket játékosan fejleszteni.

A gyermekkor egyik legnehezebb kérdése minden szülő számára, hogy milyen iskolába írassa a gyermekét az óvodás éveket követően. De néha még ennél is nehezebb kérdés tud lenni, hogy egyáltalán érett-e már a kisgyerek az iskolára.

A szülői megérzéseken túl, nem árt, ha a szakemberek véleményére is nyitottak a szülők, hiszen számtalan példát ismerünk arra, hogy milyen komoly pszichés károkat lehet rossz döntésekkel okozni, azaz a túl korán iskolába küldéssel vagy a túlságos visszatartással.

Segítségképpen álljon itt egy teszt, amit óvónő szakértőinktől kaptunk – ez ma a legelterjedtebb iskolaérettségi tesztsor. A lenti kérdések őszinte megválaszolása után talán már könnyebben meg tudja határozni maga a szülő is, hogy a gyerek mennyire érett az iskolára. Ugyanakkor ne feledjük, a gyerekek pont ebben a korban meglepően hatalmas fejlődési ugrás képesek.

Iskolaérettségi teszt óvodás gyerekeknek

Az alábbi kérdések megválaszolásával megfigyelhető, érett-e gyermek az iskolára.

1. Eléri-e gyermekem a 120-130 centiméteres magasságot és a 20-22 kilót?
A kisebb termetű gyermek gyakran fáradékonyabb társainál.

2. Elindult-e a fogváltás?
Ez a csontosodás megindulását jelzi, és az ülő- és állóképességgel van szoros összefüggésben.

3. Tud-e gyermek önállóan cipőt kötni?
Ennek hiánya a gyengébb kézügyességre és téri tájékozódásra utalhat.

4. Jó-e gyermekem ceruzafogása?
Az ehhez szük¬séges izmokat a csontosodási folyamat kezdete előtt, sok gyurmázással lehet erősíteni.

5. Összerendezett-e gyermekem elemi mozgása?
A kúszás, mászás, lábujjon– sarkon–talpélen való járás, a szökdelés pontos kivitelezése elengedhetetlen az  írás- és olvasástanuláshoz.

6. Jó a gyermekem egyensúlyérzéke?
Ez a fejlett idegrendszerre utal, melynek hiánya figyelem- és magatartászavart okoz. Gyakoroljuk a vonalon járást, a járdaszegélyen járást, a pincérkedést tálcával.

7. Fejlett a vállöv, a könyök és a csukló finommozgása?
Ez a szépírás alapja, mely talicskázással, kobrázással, függeszkedéssel, később fűzéssel és ujjtornával fejleszthető.

8. Tudja-e szinkronban és egymástól függetlenül irányítani végtagjait?
Ez az azonos majd ellentétes kéz-láb emeléssel, masírozással, ellentétes térdráütéssel, indiánjárással, láb köröz – kéz tapsol gyakorlatokkal fejleszthető.

9. Meg tudja-e nevezni testrészeit?
Mivel a legbiztosabb pont a saját testünk, ezért ha ez bizonytalan minden azzá válik.

10. Kialakult dominanciákkal rendelkezik-e?
Vagyis például mindig ugyan azt a kezét használja-e rajzolás vagy evés közben?

11. Koordinált-e a szemmozgása?
Nehezítő tényező a sok tv és számítógép használat. Szemtorna lehet a fej elmozdulása nélkül: szemmozgatás jobbra, balra, le, föl, rézsútosan.

12. El tudja-e különíteni a jobb és bal irányokat, illetve helyesen használja-e a névutókat (alatt, fölött, mögött, stb.) ?
Képes-e adott mozdulatokat, illetve alakokat térben (például építés) és síkban (például rajz) leutánozni?

14. Képes-e mozgássorozatok elvégzésére (például taps-lépés-gugolás, gyöngyfűzés), illetve rajzminták követésére?

15. Képes-e irány követésére? Itt szintén eleinte nagymozgásban, később finommozgásban, majd papíron.

16. Megfelelő-e a szem-kéz koordinációja? Ezt például célba dobás során figyelhetjük meg.

17. Biztosan különbözteti-e meg az alakot a háttértől? Mi van a képen hátrébb, mi előrébb?
Egymásra rajzolt tárgyak elkülönítésénél fontos.

18. Felismeri-e az azonos alakokat, színeket, nagyságokat, mennyiségeket? Például különböző színű és nagyságú kockák válogatása.

19. Az azonosságon túl felismeri-e a különbözőségeket?

20. Különböző hangokat meg tudja-e különböztetni egymástól? Például azonos hangzású szavakat: kéz-kész, mind-mint.

21. Felismeri-e a rész-egész viszonyát? Például kis részleteket megkeresni az egészen belül.

22. Megy-e a szétszedés és újra összerakás gyakorlata?

23. Képes-e az egyik érzékszerv-csatornán nyert információt másik csatornára átfordítani? Például mesét lerajzolni.

24. Képes-e magát árnyaltan kifejezni? Van-e türelme másokat meghallgatni? Tud-e kérdezni? Ezeket a sok mesehallgatás, verstanulás és beszélgetés fejleszti.

25. Be tud-e fejezni önállóan egy elkezdett történetet?

26. El tudja-e helyezni magát időben és társadalmi környezetében? Ismeri-e az évszakokat, napszakokat, napok változását?

27. Tud-e szabályok szerint viselkedni a mindennapi életben és a játékban egyaránt?

28. Tűri-e a kudarcot?

29. Bizalommal fordul-e a felnőttek felé? Elfogadja-e őket?

30. Játszik-e a közösségben?

 

Az iskolaéretlen gyerek jellemzői

– zavarba lehet hozni olyan utasításokkal, amelyekben irányok szerepelnek – nehezen tartja be a játékszabályokat (társasjáték, közös játék)

– nem képes annyit lépni a társasjáték mezőin, ahányat dobott  (számfogalom)

– 1–10-ig nem igazodik el a számok világában (5-ös számkörben számlálás)

– a hét napjait nem tudja meghatározni, ha konkrétan kérdezzük, szerda után mi következik, vasárnap előtt melyik nap van

– keveri az évszakok sorrendjét

– keveset beszél, mondatai kuszák, gondolatait nehezen közli

– túl sokat beszél, beszédfegyelme nincs, közbeszól, türelmetlen, állandóan visszakérdez

– saját adatait nem ismeri (név, cím, szülő neve, kor)

– figyelmét nem köti le 15–20 percig egy tevékenység, ami nem tv vagy számítógép

– testi felépítése gyengébb, erőtlen, nem szeret mozogni

– kortársaival nehezen teremt kapcsolatot, alkalmazkodni nehezen tud, a szülőtől való elválás ma is sokszor problémás

– ceruzafogása nem jó, nem szeret vizuális tevékenységeket végezni

– vonalvezetése görcsös, nem tartja be a megbeszélt vonalhatárokat 

– rajzai kezdetlegesebbek, mint kortársaié

– nehezen jegyez meg memoritereket (verseket, rövid szöveget)

– hosszabb ideig alig tud egy helyben, viszonylag mozdulatlanul ülni és figyelni

– nem önálló, egyedül keveset foglalja el magát (szülők teljesen kiszolgálják)

– amit elkezd, sokszor félbehagyja, nem fejezi be

– konfliktusmegoldása, kudarc elviselés, akarati fejlettsége, kitartása, monotóniatűrése nem optimális

– játéka kapkodó, mindenre egyszerre figyel

– feladattudata fejletlen, belső késztetése még nem alakult ki

– akaratával nem birkózik meg, még ritkán tudja azt úgy irányítani, hogy más fontosabb dolognak alárendelje azt.

Forrás: papasmamasmagazin.hu

Ezt már olvasta?

Cookies