Jelenlegi hely

Ember az embertelenségben – a Bekecs Néptáncszínház előadása Dunaszerdahelyen

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2020, január 14 - 06:33 | Kultúra
Január 19-én a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ színháztermében mutatja be az Ember az embertelenségben című ingyenes előadását a Bekecs Néptáncszínháza amellyel azok előtt tisztelegnek, akik az életüket adták a hazájukért, a családjukért, embertársaikért és nem utolsó sorban azért, hogy gyermekeik egy jobb világban éljenek.
Ember az embertelenségben – a Bekecs Néptáncszínház előadása Dunaszerdahelyen

A XX. század emberpróbáló történései nyomot hagytak Európán. A Kárpát haza nemzetei, ezen belül a magyar, székely és csángó közösségek szellemi és lelki épségét megtépázta a háború, a vér a veszteség és a gyász. Szűkebb környezetünkben a legtöbb családban személyes emlékek őrzik ezt. Az egyszerű, a mindenkori emberek közt van, aki sorsának meghatározó fordulataira nem kíván emlékezni, aki nem szívesen vall a borzalmakról, de olyanok is akadnak, akik éppen a veszteségből megerősödve építették újra életük morzsáiból a jelent és adták tovább bizakodással az életbe vetett örök hitet gyermekeiknek, leszármazottjaiknak. Előadásunkban őnekik tisztelgünk, az előttünk járóknak, a túlélőknek, akik a reményt hirdették.

Az ember az embertelenségben címet viselő táncelőadásban olyan képeket rajzolunk a tánc, a zene és a beszéd színpadi nyelvén, amelyek megidézik a hadba vonulók és az itthon maradottak életérzéseit. A színpadi események nem ragaszkodnak az elmúlt század dokumentarista krónikásaiként beszámolni a háborús eseményekről, inkább bemutatott sorsok által a történelem kiszolgáltatottságában élő emberhez való közelítés a célunk. Az irodalmi szövegtöredékekkel, naplórészletekkel, vetítéssel szélesíteni kívánjuk ezt a személyessé tételt.

„Az elmúlt század a történelem legtöbb emberáldozatát követelő háborúk időszaka volt. Minden nemzet megvívta a saját harcát, amelyért komoly áldozatokat hoztak a nemzet fiai. Ez alól a magyar nép sem volt kivétel. Világháborúk, forradalom, szabadságharc és a kommunizmus sötét időszaka is szedte a magyar áldozatokat. A magyarság háta mögött keserű évszázad áll, hiszen az első világháború következtében Magyarország a területei kétharmadát elveszítette. Az első világháború után, a trianoni béketárgyaláson Gróf Apponyi Albert védőbeszédében így fogalmazott: »Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.«

(az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia 7,8 millió embert mozgósított, kik közül az elesett, sebesült, hadifogoly és eltűnt katonák száma mintegy 7 millió. A mozgósított katonák veszteségrátája 90 % -ra tehető). A Trianon utáni revíziós törekvések belesodorják Magyarországot a második világháborúba, amely végén újra feldarabolják az országot, a visszakapott területeket újra szétosztják. Országrészek, falvak, családok szakadtak ketté.

956-os orosz megszállás egy újabb keserű fejezet a magyar nép számára, majd a kommunizmusnak szintén komoly hatásai vannak a társadalomra és ezen belül a családokra, az egyénekre.

Mindezen események hozadéka a migráció, mely egészen napjainkig nemzetünk egyik nagy problémája. Az elvándorolt emberek egy jobb élet reményében választották ezt az utat, de valamennyien életük végéig visszavágynak a szülőföldjükre.

A magyar népnek a világ egyik legszínesebb, leggazdagabb népzene és néptánc kultúrája van, mely az évszázadok során folyton alakult és gazdagodott, megőrizve az utókornak az eltűnt korok jellegzetességeit, így számos katonadalunk, sirató énekünk, mulató dalunk örökítette meg nekünk az elmúlt időszak eseményeit.

Előadásunkkal azok előtt szeretnénk tisztelegni, akik az életüket adták a hazájukért, családjukért, embertársaikért és nem utolsó sorban azért, hogy gyermekeik egy jobb világban éljenek, példát mutatva emberségről, bátorságról, hazaszeretetről, kitartásról, hitről, példát mutatva nekünk, mai embereknek arról, hogy amíg a lélek él, Én is élek, amíg a magyar lélek él, a nemzet sem pusztul el! Fontos tehát, hogy mi is tovább adjuk ezt gyermekeinknek, mert csak így maradthat meg a nemzetünk, kissebségként Erdélyben.” (Tőkés Zsolt rendező-koreográfus)

 

A Bekecs Néptáncegyüttes bemutatója, 10 éves munkássága

A nyárádszeredai Bekecs Néptáncegyüttes jelenlegi formája 2007 novemberében alakult. Csapatunkat akkor a Bocskai István Elméleti Líceum táncos kedvű diákjai alkották. A Bekecsalja képviselőiként vállaltuk a nyárádmenti népzene és neptánc melletti elkötelezettséget, így az első koreográfiánk Nyárádselye és Nyárádmagyarós táncaiból készült.

2008-ban már a kalotaszentkirályi népzene és néptánc táborban gyarapítottuk nyárádmenti tánctudásunkat, majd ezt követően csapatunk az Erdélyország sok szép vize című előadásával már magyarországi meghívásnak is eleget tett. A következő nyár ideális alkalom volt számunkra, hogy újabb táncanyagot tanuljunk a kommandói cigányfolklór táborban. Eközben itthon is tevékenykedtünk, vajdaszentiványi táncokat tanultunk, és volt szerencsénk népdalokat, táncmotívumokat elsajátítani a helyi adatközlő öregektől, nemkülönben a selyei hagyományőrzőktől. Ezekből az ismeretekből állt össze a Farsang farkára című előadásunk, amely a tél elűzése céljából ránk hagyományozódott népszokások felelevenítése alapján született 2010-ben. Néhány mezőségi falu táncának elsajátítása után színre vittük a Trilógia című táncjátékot, amelyben három szerelmi történet elevenedik meg.

A Trilógia után új, komolyabb fordulatot vett az együttesünk élete, megismerkedtünk Török Violával, aki megrendezte a Vörösmarty Mihály kétszintes drámáját, a Csongor és Tündét. Ezzel a műsorral indultunk először turnézni, nem messze, a Székelyföldre. Az együttesünk ebben az időben már rendelkezett egy kisebb ruhatárral, saját díszletelemekkel, technikai felszereltséggel és egy biztos tánctudással. Felfigyelt ránk Török Viola, aki Szélyes Ferenccel közösen - a mikházi Csűrszínház megálmodójával - kitalált számunkra egy kollektív munkafolyamatot. Ebből a kollaborálásból született Federico Garcia Lorca Vérnásza, Balassi Bálint Szép magyar komédiája, a Tamási Áron Vitéz lélek című darabját újraértelmező produkció, valamint a William Shakespeare Vihara inspirálta előadás. Ezek olyan előadások lettek, ahol elengedhetetlen fontosságúvá vált a rendező, a koreográfus, a színésznek és táncosok együttműködése. A mikházi közös munka nagy szakmai előrelépést jelentett számunkra, sok szép emléket és átgyakorolt napot őrzünk ma is ebből az időből.

Mikházáról hazatérve - hiányolva a tiszta néptánc ízét -, színre vittük a Hagyatékok című előadást, amely egy különleges, úgynevezett arany dallamra épült. A Hagyatékok című előadás sikere sarkallt minket arra, hogy jelentkezzünk a Fölszálott a páva népzenei és néptánc tehetségkutatóba. A budapesti népi vetélkezdőre 2014-ben jelentkeztünk, ahol megnyertük a legjobb külhoni táncegyüttesnek járó díjat. Talán ez volt együttesünk legmeghatározóbb időszaka.

A nyárádmenti önkormányzatok támogatásával időközben elindítottuk a vidékre kihelyezett gyerek- és ifjúsági néptáncoktatás programunkat. Nagy sikere lett ennek a kezdeményezésnek, hiszen ma is megközelítőleg 700 gyereket oktatunk Nyárádmente szerte.

A gyerekekből inspirálódva született meg a Hamupipőke című táncjátékunk 2015-ben, Ivácson László rendezésében. Az évek során visszatérő vendégei lettünk Nyárádszereda testvértelepüléseinek, de színpadra léptünk Bécsben és a zürichi magyarok bálján is. A Hamupipőke után ismét visszatértünk a tiszta folklórhoz, melynek eredménye az Esszencia című műsorunk lett, amely Erdély néhány komoly tánchagyományú vidékének anyagából építkezik. Ezt az előadást Antal Áron rendezte és koreografálta, bemutatásra pedig 2016-ban került. Az Esszenciát egy újabb közös tervezés követte, mégpedig a Székelyföldi Legendárium megalkotóival. Ebből az együttgondolkodásból született 2017-ben a Legendák kertjében című előadásunk, amelynek székelyföldön lett a legnagyobb sikere.

Közös sikernek könyveljük azt is, hogy 2017-ben önerőből és különböző támogatással sikerült megvásárolnunk egy kisbuszt az együttes részére, és ez jelentősen megkönnyíti jövőbeli utazásainkat. A tavalyi évben együttesünk megdöntötte saját rekordját: 103 előadást tartottunk határon innen és túl, és mindezt az év végén a 10 éves találkozónkkal koronáztunk meg egy ünnepi műsor keretében.

Szándékaink szerint 2018-ra, a centenáriumi év alkalmaból egy olyan történelmi eseményekből merítkező előadással készülünk, amely bemutatja a történelem kiszolgáltatottságában élő ember sorsát. Az Ember az embertelenségben című előadást Tőkés Csaba Zsolt rendezi, aki így fogalmaz az előadásról: „Az Ember az embertelenségben címet viselő táncelőadásban olyan képeket rajzolunk a tánc, a zene és a beszéd színpadi nyelvén, amelyek megidézik a hadba vonulók, és az itthon maradottak életérzéseit. A színpadi események nem ragaszkodnak az elmúlt század dokumentarista krónikásaiként beszámolni a háborús eseményekről, inkább a bemutatott sorsok által a történelem kiszolgáltatottságában élő emberhez való közelítés a célunk.” A szóban forgó előadás 2018 májusában került bemutatásra.