Az első világégést kirobbantó szarajevói gyilkosság, majd a háború kezdete az egyébként álmos kis magyar csallóközi kereskedőváros, Dunaszerdahely közéletét is jelentős mértékben felbolygatta, lázba hozta. A Csallóközi Lapok 1914. július 1-jei száma gyászkeretes címlappal közölte Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége halálának „vérfagyasztó” hírét, majd a következő napokban arról is hírt adtak, hogy a „haza nagy gyásza (…) miatt nyilvános múlatság seholse tartassék és ugyanez időn át kifüggesztve maradjanak a középületeken a fekete lobogók.”
A lap júliusi számai ugyancsak élénken foglalkoznak a hadi események előkészítésének részkérdéseivel, így a leendő tábori postahivatalok felállításának a tervével, vagy a hadi szolgálat megkezdésének részleteivel is.
„Háború előtt.
Folyó évi július hó 26 napjával a monarchiában a hadi szolgálat megkezdődött. Ezt a községekben, így Dunaszerdahelyen is, dobszó utján hirdették ki. A fővárosi lapok az alábbiakat közlik:
Első összetűzés.
Temeskubin közelében a szerb csapatok a dunai hajókról rálőttek csapatainkra. Mieink viszonozták a tüzelést. Hadi operácziók. A hadi operácziók kezdete csak bizonyos rövid idő mulva várható.
A kormány proklamációja.
A magyar kormány proklamációt intézett a nemzethez, amelyet e szavakkal fejez be: »A bizalom, a szeretet, de egyuttal a komoly intelem szavával fordulunk a haza minden polgárához. Mindenek felett azokhoz, akiket állásuk, vagy személyes befolyásuk polgártársaik természetese vezetőivé avat. A cselekvés órája ütött. Egy szebb, jobb, boldogabb jövő alapjait vethetik meg az áldozatkész hazafiui hűség cselekedetei.«”
Ferenc József hadüzenetét követően, ahogy az egész Osztrák–Magyar Monarchiában, úgy Dunaszerdahelyen, illetve a környező településeken is egyfajta optimizmussal vegyes megkönnyebbülést figyelhetünk meg; mindenki úgy vélte, a történelemnek ez az új fejezete valami jobbat, s mindenképp többet hoz majd a közösség számára is.
„Fel a munkára! – írja a helyi lap vezércikke. – (…) Nincs oly kicsiny embere a hazának, akikre szüksége nem volna. Nincs férfi, nincs nő, kinek tenni valója nem lenne, kinek segélyt a haza nélkülözni tudja. (…) Nem a tömeg nagysága, hanem az erkölcsi erő nagysága teszi óriássá a nemzetet!”
A hadüzenet és a mozgósítás híre mégis bombaként robbant, fokozva a városban az eleve emelkedett közhangulatot:
„Rövid más fél hét alatt történelmi időket élünk át. Az egész ország páratlan lelkesedéssel kíséri a háború fejleményeit” – írja dr. Halmi Béla főszerkesztő a Csallóközi Lapokban augusztus 5-én, majd így folytatja: „A hadüzenetről lapunk olvasóit még kedden este kiadott rendkívüli kiadásunkkal értesítettük, így mi tudattuk legelőször a Csallóköz közönségével Ő felsége hadüzenetét.”
Dunaszerdahelyen augusztus legelső „péntekén este hét órakor” kapták meg a hírt, hogy Ferenc József császár és király általános mozgósítást rendelt el.
Az információ olyan gyorsan szétfutott, hogy még aznap este nagy tömeg verődött össze a Széchenyi utcán, a községháza előtt.
A hivatalok is egész estig dolgoztak, hogy kiállítsák a környező községek hirdetményeit. A bevonuló katonák pedig már „vasárnap reggel hat órakor gyülekeztek”, ugyancsak a községháza előtt. Hozzájuk a város nevében dr. Bartossik István főjegyző intézett beszédet, illetve, a bevonulók részéről dr. Sió Albin ügyvéd, tartalékos hadnagy szólt.
A beszédeket követően „zászlókkal az élen az egész menet megindult. A menetet a község lakosságának nagy része kísérte s lelkesen éljenezte a katonákat.”
Az általános mozgósítás hírére a többi csallóközi településen is sokan fellelkesülve azonnal katonai szolgálatra jelentkeztek. Az optimista hangulatot a városi lap cikkében így jellemzi:
„Általában nagy a lelkesedés a nép között. Tán még nem volt hazánknak hasonló népszerű háboruja, mint a mostani. A lakosság tüntetően éljenzi a királyt, a háborút, a hadsereget.”
Nagy Attila helytörténész
