A családias hangulatú megnyitó elején John Rutter: Gyönyörű mind című művét hallhattuk felvételről a dunaszerdahelyi Szent György kórus előadásában. Lacza Ilona, a könyvtár igazgatója köszöntőjét is ezzel a gondolattal kezdte:
„Gyönyörű mind. A mű is ide szól - mert szoktuk mondani: Mi a tehetség? Isteni adomány. Hallhattuk: béke, szeretet, amit kapunk, azt visszaadjuk... Hangácsi István is ezt teszi: amit kap, azt visszaadja“
– mondta az igazgatónő, majd Hangácsi István önvallomásából idézett.
Életútjáról megtudhattuk, a festést az alapiskolás tanítója, Péter László kedveltette meg vele, bár akkor még vízfestéket és temperát használt; majd a kassai ipari tablójának készítésekor ismerkedett meg az olajfestékkel. A katonaság is mérföldkővé vált a művészeti útján: ekkor festette meg Marika Gombitová portréját - ekkor döntött az olajfestészet mellett egy életre. A katonaság után megházasodott, ezt pedig egy intenzív alkotói időszak követte. Később, a piacot elárasztó plakátképek végtelen halmaza tetette el az ecseteket és festékeket egy egész évtizedre. Ám a művészi kreativitás nem került a fiókba, egy rimaszombati magán tévécsatorna operatőreként, vágójaként közelebb került az emberekhez, a helyi közösségekhez – új szemszögből kezdte látni az úgynevezett utcán heverő témát. Ennek hatására pedig újjáéledt a festészet iránti vágy, újra alkotni kezdett. A szakmai fejlődés során új témák kerültek az érdeklődése középpontjába: „Az aprólékosan megtervezett képek megfestése kezdett el vonzani, ahol sok rajzzal és mértani számitással kell megoldanom a kompozíciót“.
„Amennyit kivesz belőlem fizikálisan a tervezés és a festés, annak a sokszorosát adja vissza mentálisan a kész alkotás. Sokkal mélyebben tudom átélni, megélni és szinte érzem a realizmust a konkrét tárgyak, személyek ábrázolása által.
Úgy érzem, hogy minél igényesebb egy kép, annál alázatosabban tudok viszonyulni hozzá és azonosulni vele. Szeretem a fényt és a vele járó árnyékot. Szeretem és keresem az életörömöt“
– írta önvallomásában az amatőr képzőművész.
A köszöntőt Lacza Ilona ezekkel a szavakkal zárta: „És itt vagyunk, ahol kezdtük: Gyönyörű mind... Ha képes rá az ember és ott van benne a belső vonzat, adomány, akkor mindenben tud látni szépséget, azt, hogy a mai rohanó világban is mennyi szépség vesz körül“.
Hangácsi István zárszóként örömmel mondta el, hogy ugyan csak nemrégiben költöztek át Somorjára, úgy érzi, befogadták őt a Csallóközben. Bár mindent festő alkotónak tartja magát, az utóbbi években a város ragadta meg képzeletét, manapság elsősorban a régi, múltról mesélő épületek mostani világban visszatükröződése kerül vásznaira - legyen szó egy kirakatüvegen, egy autó fényezésén, vagy éppen egy eső utáni pocsolya vízfelületén látható leképződésről.
A kiállítás 2022. október 7-ig tekinthető meg a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár olvasótermében.
Szöveg és kép: -rovin-
