A keresztjét hordozó Üdvözítőt azonban minden időben leginkább a szenvedő ember érzi magához egész közel. Amikor magunk is nehéz a keresztet cipelünk, amikor megaláznak bennünket, összecsapnak a hullámok fölöttünk, és úgy tűnik, nincs már számunkra kiút, akkor egyedül a kereszthordozó Krisztus szenvedésében találunk igazán vigasztalást és erőt. Így van ez 2021 nagyböjtjén is, amikor a koronavírus járvány miatt korlátaink vannak. A fő szabály: "Maradj otthon!" Lehet, hogy kellemetlenek ezek a korlátok. Idővel talán elviselhetetlen lesz és belefáradunk. Kérjük az Úr Jézust, hogy adjon erőt a mindennapra; főleg akkor, ha belefáradunk ebbe a kereszthordozásba.
1. állomás: Jézust halálra ítélik (Önuralom)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A Getszemáni kert álmatlan éjszakája és idegkimerültsége után, tompán, fájó fejjel, égő szemekkel emberek elé állni; nyugodtan szólni, amikor beszélni kell; és hallgatni, amikor némaság a méltó válasz...
Uram, a te nyugalmad kiérdemelte a kegyelmet, hogy én is tudjak uralkodni idegességemen, kimerültségemen, álmatlanságomon az emberek előtt. Tudjak nyugodtan szólni, és ha kell, hallgatni akkor is, ha idegeim pattanásig feszülnek.
Ez a járvány mindannyiunkat próbára tesz. Ezért is kell türelmesen elfogadni mostani helyzetünket és megtenni mindent, még akkor is, ha nehéz, hogy másoknak segítsek szóban, cselekedetben, példaadásban és ne keserítsem meg életüket. A mostani "Maradj otthon!" súlyos ítélet, de ezzel a szabállyal tudjuk elkerülni a nehezebb keresztet. Önuralom és alázat kell ennek elfogadásához és betartásához. Segíts Uram ebben!
Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!
2. Állomás: Jézus vállára veszi a keresztet (A mindennap keresztje)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Ilyen fáradtan, kimerülten veszed válladra a keresztet: megkezded azt a munkát, melyet a mennyei Atya a mai napra számodra kijelölt.
Te tudod, Uram, mit jelent munkába indulni anélkül, hogy az ember kialudta volna magát. Oly jó lenne egy napot kihagyni..., nem tenni semmit..., nem tudni semmiről... De nem lehet, vár a mai nap feladata. Vállamra veszem a nap terhét, veled együtt indulok...
Ebben az évben, amikor nagyböjt idején a koronavírus járvány jár közöttünk alattomos módon, igazi nagyböjtünk van és nem 40 napig tart. Sok mindenről le kell mondanunk, bár ezt nem szerettük volna: a templomba járásról, az Oltáriszentség magunkhoz vételéről, csak lelki áldozásra van lehetőség a járvány idején abban az évben, amikor Magyarországon az Eucharisztikus Kongresszus lesz reményeink szerint. Nehéz papként mindennap bemutatni a szentmisét az üres templomban, amikor a Csallóközi hívek nem lehetnek jelen. De vállalom ezt a keresztet és bizakodóan imádkozok értük, hogy a mostani keresztet kitartóan hordozzuk. Le kell mondani az iskolába és a munkába járásról, a személyes találkozásokról, a beszélgetésekről az utcán vagy a bolt előtt, a közösségben való szórakozásról és még sorolhatnánk. 2021. nagyböjtjének a mottója: „Maradj otthon!” Segíts Uram, hogy ezt a keresztet kitartóan és hűségesen vigyem ebben az időben és végig járjam az idei nagyböjt keresztútját a magam és mások biztonságáért és érdekében!
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
3. állomás: Jézus először roskad le a kereszt alatt. (Nehéz...)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A teher a földre nyom. A te keresztedben a mi terhünk is nehezid. A világ terhét vonszolod meg-megingó lábbal.
Az én tehercipelésemnek, földre zuhanásaimnak azért van végtelenbe nyúló értéke, mert azt az Isten fölsebzett válla és tántorgó lába szentelte meg. Jézus kiérdemelte, hogy érdemszerző legyen.
Nem könnyű a kereszt hordozása 2021. nagyböjtjén sem. Hordozni a keresztet, hogy „Maradj otthon!” De nincs más megoldás! Úr Jézus! Te ezt a terhet is magadra vetted keresztedben és vitted a Golgotára. Mi elcsábulhatunk, hogy jó lenne megszegni a szabályt; hogy találkozzunk azokkal, akiket szeretünk és élni eddigi megszokott életünket. Nem tehetjük! Vannak, akik elesnek ebben a küzdelemben. A rendelkezések miatt elégedetlenkedhetünk, főleg úgy, hogy néhány hete még nehezebb lett, amikor kijárási korlátozás lépett életbe. Pörlekedhetünk. Ha így teszünk, akkor is elesünk. Nincs értelme a pörlekedésünknek! Önmagunknak és másoknak lesz rosszabb. Ha mégis elbukunk, álljunk fel és tartsuk tiszteletben a szabályokat, és vigyük tovább a keresztünket! Uram, adj hozzá erőt és kitartást!
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
4. állomás: Jézus édesanyjával találkozik. (Máriával)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Vannak tiszta, nyugodt, harmonikus lelkek. Oly jó velük találkozni, közelségük olyan megnyugtató, szeretetük oly erőt sugárzó. Mária csak szemével tudja végig simítani fia fájó homlokát, de az ő jelenléte új erőt ad a fáradt kereszthordozónak.
Mária, édesanyám, engedd, hogy lüktető homlokomat kezedbe hajtsam.
De jó lenne elzarándokolni Szentantalra és a Kegykép előtt imádkozni, elsírni bajunkat, kérni a Szűzanya oltalmát és segítségét főleg most, amikor a koronavírus jár közöttünk! Nincs rá lehetőség. Mária most azt mondja nekünk: „Maradj otthon!” Járvány elmúltával örömmel mehetünk majd hálát adni. Ebben a nehéz időben is, mint számtalanszor betakar palástjával. Ahogyan végig kísérte Fiát a keresztútján, úgy velünk is járja e nehéz időszakot, mint Fájdalmas Anya.
Vegyük elő a Szentantali Kegyképről készült szentképet. A Szűzanya ránk tekint, megnyugtató szemeivel bíztat és erőt ad a kitartásra. Egyúttal a kis Jézusra is mutat. Jézus is végig járta a keresztútját és teljesítette a mennyei Atya akaratát: „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). Mária a kis Jézusra mutatva nekünk is mondja, mint a kánai menyegzőn a szolgáknak: „Tegyétek, meg amit mond” (Jn 2,5) és szavait követve újítsuk meg életünket.
A szentképen Jézus Édesanyjára mutatva pedig üzeni: kérjük a Szűzanya segítségét, hiszen soha nem lehetet hallani, hogy Mária magára hagyta azt, aki hozzá fordult. A Kegyképen a kis Jézus Édesanyjára mutatásában benne van az a tekintet és rendelkezés, amit a kereszten mondott Máriának és János apostolnak: „Asszony, íme a te fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Íme, a te anyád!” Jn 19,26-27). Mária, Édesanyánk! Légy oltalmunk és segítségünk!
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
5. állomás: Cirenei Simon átveszi a keresztet. (Fáradtan is segíteni)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Simon egész napi kimerítő munka után igyekszik hazafelé, amikor a kereszthordozó Jézussal találkozik. És mégis fölkíséri a Golgotára.
Uram, szabadíts meg a fáradtság, az idegesség önzésétől! Mert fáradt vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, mindenki énrám legyen tekintettel, mindenki engem szolgáljon, és nem menthetem föl magam a szeretet kötelessége alól: fáradtan is szeretnem, szolgálnom, segítenem kell.
Ha találkozom Vele, fölkísérem (még napi munkám után is) Jézust a Golgotára, keresztjét hordozva.
Mindenkinek nehéz ennek az évnek a keresztútja. Hordozzuk a koronavírus járvány keresztjét egyénileg és közösségileg is. Nem mondhatom: az én keresztem a legnagyobb, megvan a magam baja. Van, akinek nehezebb a keresztje, van, aki tőlem még nehezebben tudja elviselni ezt az időszakot. Egyedül lenni a nap 24 órájában, senkihez nem szólni, van, akit még telefonon sem hívnak fel, senkinek nem mondhatja el félelmét vagy baját. Csak a négy fal, a rádió vagy televízió, ami megtöri a néma csendet körülötte. Jóesetben a facebookon keresztül tud üzenetet váltani, ha biztosított ez a lehetőség számára. Jó lenne kimenne az utcára valakivel találkozni, az arra járókkal beszélgetni! Mégsem teszi, vállalja az egyedüllét nyomasztó magányát, mert tudja, hogy most ez a helyes. Némán belekiáltja környezetébe: „Maradj otthon!” Vállalom a magány keresztjét érted is. Gondoljunk ezekre az emberekre! Hordozzuk őket szívünkben! És Cirenei Simonként merjünk hozzájuk csatlakozni egy telefon-hívással; egy jó szóval a közösségi hálón; vagy az utcán, ha találkozok velük, amikor a boltba mennek, mint én is a szükséges dolgokat megvásárolni. Így leszek Cirenei Simonná, aki a fáradságos napi munkája után segített Jézusnak a keresztet vinni.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
6. állomás: Veronika letörli Jézus verítékét. (A többiek fáradtsága)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Együtt élek emberekkel. Őket is hajszolja az élet. Ők is sokszor fáradtak, kimerültek, idegesek. Milyen kevés kell ahhoz, hogy Veronika lehessek.
Egyszer egy derűs szó, máskor egy kis hallgatás, csöndben maradás, egy kis elnézés - talán csak annyi, hogy nem kapcsolom be a rádiót, vagy csöndesen teszem be az ajtót, halkan beszélek, nem panaszkodom folyton saját bajaimról, nem érzékenykedem, helyet adok a villamoson. Az emberek kimerültségében Krisztus fáradságát tisztelem. A koronavírus járvány egyre jobban terjed. Növekszik a betegek és halottak száma. Eddig sokan még türelmesen fogadták ezt a keresztet. De ahogy telnek a napok, a hetek, sokan fásultak, befelé fordulók, türelmetlenek lesznek. Egy hajóban evezünk. Ne terjesszünk rémhíreket, ne gyártsunk elméleteket, ne panaszkodjunk, ne elégedetlenkedjünk, ne idegesítsük a másikat, hanem legyünk megértőek az intézkedésekkel és embertársunkkal, aki talán nehezebben viseli ezt a keresztet. Legyünk Veronikák, akik türelmükkel és szeretetükkel segítjük embertársunkat.
Itt van a tavasz, a jó idő. Milyen jó lenne együtt lenni szeretteinkkel húsvétkor, a templomi közösséggel, kirándulni, sétálgatni az utcán, a strandra menni és sorolhatnánk a tavasz adta lehetőségeket, melyeket felkínál számunkra. Most nem szabad! Jövőre és utána való esztendőkben is lesz tavasz, lesz gyönyörű napsütés, és akkor is vár majd. De most azt üzeni ez az évszak: „Maradj otthon!” Ez a feltétele, hogy mindannyian megérjük a következő tavaszokat. Ne engedd, hogy elcsábítson a kísértés! Veronika kendőjét nyújtva bátoríts másokat, hogy új erőre kapjanak!
Húsvét kapujában vagyunk. A járvány miatt lelkigyakorlatunk elmaradt. Templomainkban nem vehetnek részt a hívek szentmisén. Községi keresztutat nem tarthatunk. Nem vehetünk részt az esztendő egyszeri és máskor nem pótolható szent három nap szertartásain, melyekkel Jézus megváltó halálát és feltámadását ünnepeljük. Ez a szent három nap a mi örök életünk záloga és nem adhatunk ezért hálát templomainkban. Csak a televízión, rádión, vagy interneten keresztül van lehetőség bekapcsolódni az ünnepbe. Vedd elő Veronika kendőjét és töröld le magadról, családról és embertársad arcáról mindazt a port és szennyet, ami belepi az ünnepet. Templomban az ünnepek alatt lehetnek zavaró tényezők. 2020 Szent Háromnapján megélheted az Úr Jézus szavainak valóságát: „Menj be a szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz. Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked” (Mt 6,6). Tedd ezt családoddal és bensőségessé lesz az idei húsvéti ünneped. Nem hozhatjuk a templomba el húsvét vasárnap a húsvéti ételeket megáldatni. A pap az üres templomba kérheti rájuk és az ételekre Isten áldását. De te Veronika kendőjével, melyen Jézus arcképe ott maradt, takard be az ételeket és családodat. És ez a kép biztat, hogy nem a kereszté az utolsó szó, hanem azé az életé, melyet Jézus szerzett meg feltámadásával.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
7. állomás: Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt. (Csüggedés)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Uram, időnként oly csüggedés fog el. Hiába minden küszködés, úgy érzem, nem jutok előre. A mindennap taposómalmából áll az életem. Napról napra kezdem elölről a munkát, és mindig elmarad egy csomó tennivaló. Napról napra elindulok jószándékaimmal, és minden nap meghozza ugyanazokat a hibákat és bűnöket, mint a tegnapi.
Uram, elfelejtettem a csüggedés óráiban, hogy a te megismétlődő eleséseid megszentelték, érdemszerzővé tették az én taposómalmomat, a te fölkeléseid megadják a kegyelmet, hogy egy-egy lépéssel mégis csak előbbre juthassak hibáim ellenére a küzdelemben.
Milyen szép terveink voltak az év elején 2021-re. Mennyi munkát és feladatot tűztünk ki célként. A nagyböjtöt, a nyarat, az iskolai szünetet és sorolhatnánk mindazt, amit elterveztük és nem úgy sikerül a koronavírus járvány miatt. Úgy néz ki, hogy ezek, vagy legalábbis egy része nem valósul meg. Mi lesz ezekkel a tervekkel? – tesszük fel a kérdést. Sok dolog elmarad, amit jónak gondoltunk. Mostani helyzetünk kilátástalannak tűnik a jövővel kapcsolatban, nem tudjuk megtervezni a holnapot sem. Egy biztos terv van, amit be kell tartani: „Maradj otthon!” Eleshetünk terveink meghiúsulása miatt és csüggedést válthat ki belőlünk. De nem adhatjuk fel! Újra fel kell állni és járnunk kell tovább a járvány keresztútját. Urunk kereszthordozása nem a csüggedés szellemében történt, hanem maga előtt látta a célt, amit meg kellett valósítania a megváltásunkért, a jövőnkért, hogy nekünk „életünk legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Kereszthordozásában nem a csüggedés lelkületét adta nekünk az Úr, hanem a józanság és kitartás lelkét. Van értelme keresztjeinknek. Amit tudunk, oldjunk meg; a kikerülhetetlent pedig fogadjuk el. Mostani járvány miatti kereszthordozásunk kikerülhetetlen. Fel fogunk mindenképpen érni a Golgotára, amikor vége lesz a járványnak. De nem mindegy, hogy hogyan. Csak akkor jutunk fel jól, ha nem csüggedünk el, vigyázunk egymásra és biztatjuk egymást, elsősorban saját példánkkal a rendelkezések betartására. Adj Uram ehhez tisztánlátás és erőt! Add meg az erősség lelkületét!
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
8. állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz. (Az emberi vigasz kevés)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Uram, keresztutadon nemcsak korbács és durvaság kísér, vannak olyanok is, akik sajnálnak, siratnak. Jól esik ez a szívnek - de a lényegen nem változtat. A keresztet mégis egyedül kell fölvinni a Golgotára.
Amikor fáradtan botorkálok a szenvedés útján, akad egy-egy meleg szív, aki részvéttel van, vigasztal, sajnál. Jó ez, ha megkapom, de nem keresem. Problémám lényegét nem oldja meg úgy sem. A szenvedéssel végső fokon mégis négyszemközt maradok, és a keresztnek egyedül kell az ,igen''-t kimondanom.
Keresztemet egyedül és másoktól körülvéve kell hordoznunk. Egyedül, mert magam érzem, hogy miről kell lemondanom a mostani időszakban. Sok jó dologról. Olyan cselekedetekről, mellyel mások felé tudom kifejezni szeretetemet a családi, a baráti és közösségi kapcsolatainkban. Ez szomorúsággal és fájdalommal tölt el. Húsvét sokak számára a közösség ünnepe is. Templomainkban sem lehetünk együtt. A pap egyedül végzi a szent három nap szertartásait, más esztendőben tele a templom, és ez a tény szomorúsággal tölti el a lelkipásztort. De az üres templomban is a megváltás örömhírét hirdetjük: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Hogy az üres templomban kell végezni a szertartásokat, talán a legnehezebb része a pap keresztútjának 2020-ban. Mégis azt mondja: „Maradj otthon!”, mert a húsvét örömhíre ebben az évben így tud igazán eljutni szívedbe-lelkedbe, ha a kereszthordozásnak áldozatát megteszed magadért és másokért is.
Mint Jézus keresztútján a síró asszonyok ott voltak, a miénken is ott vannak embertársaink. Bár mindenkinek nehéz, de vigasztaljuk, bátorítsuk és segítsük egymást. Nem mindig tudjuk megoldani a nehézségeket és bajokat. De egy-egy bátorító és vigasztaló szó sokat tud segíteni, főleg azoknak, akik fizikailag is egyedül vannak és nem családban élnek. Így is tudom Jézus szavát hitelesen megélni: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” Mt 25,40).
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt. (Kétségbeesés)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A legmélyebb zuhanás. Jó volna így maradni. Már nem is érzed a rúgásokat, a korbácsok ütését. Csak ne kellene tovább menni és meg lehetne halni. Uram, e szörnyű mélységekbe való leszállásod által ments meg a kétségbeeséstől. Ó, Te ismered a sötétség mélyét, melyből nem látszik kivezető út. De van. Igaz, hogy a Golgotán át visz, de húsvét hajnalán mégis csak fény ragyog.
Mi emberek szeretjük megtervezni az életünket. A keresztútban nem lehet tervezni, főleg a mostaniban, a koronavírus járvány keresztútjában nem lehet, amikor a jelszó így hangzik: „Maradj otthon!” magad és mások miatt is. Talán már feltört belőlünk a kérdés: Uram, meddig tart még ez a járvány? És előjön később is, amikor már elegünk kezd lenni az egészből. Lehet, hogy ismét elbukunk ezen a keresztúton, mert elégedetlenkedünk, vagy előjön a csábítás a szabályok megszegésére. Nem tehetjük, amit akarunk; a munkahelyek egy része megszűnt, vagy korlátozott munka van; kevesebb pénzből a megélhetés nehezebb. Kétségbeeshetünk. A magunk által felállított és a liberális világ által elgondolt szabadságot megcsonkítva érezhetjük. Vannak, akik a szabadságuk korlátozását látják az előírt szabályokban. Vannak, akik a rendelkezésekben a maguk által elgondolt demokráciát féltik, és félelmet keltve sulykolják a féligazságot, vagy hazugságot az emberekbe. A világ által felkínált szabadság nem az igazi szabadságot adja számunkra. Az igazi szabadságot Krisztus adja, aki a mennyei Atya akaratát elfogadta. Önként és szabadon vállalta a keresztet, a megváltásunkat. Ezért is kelt fel újra és újra, bár jó lett volna az eleséskor befejezni. Nem tette, mert tudta, hogy a keresztút vége nem a halálban, a sírban van, hanem a húsvétban, az örök életben.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól. (Magányosság)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A Golgota kimagaslik a tömegből, és ott állsz rajta, Jézusom, kifosztottan, egyedül, dermesztő magányosságban. Barátaid elmaradoztak, Máriát édesanyádat, Veronikát, Jánost hiába keresi a távoli tömegben szemed. Hóhérok, vadállatok vesznek körül, és ők még fájóbbá teszik magányosságodat.
Uram, lelkemen úgy átfáj néha magányosságom. Olyan jó lenne, ha valaki meghallgatna, meg tudna érteni. Ha valakivel föl tudna oldódni egyedülvalóságom. De éppen a szenvedés, a fáradtság, a kimerültség órái a legmagányosabbak. A te elhagyatottságod szentelje meg, és tegye értékessé azokat az órákat, amikor fáj a magány.
A koronavírus járvány miatt sok mindentől meg vagyunk fosztva. Maradt néhány lehetőségünk: telefon, megfelelő távolságban való beszélgetés például a szomszédokkal, a rádió, a televízió, az internet világa.
Uram, Jézus! Téged teljesen megfosztottak mindentől: fizikai szabadságodtól, ruhádtól, a mozgástól a kereszten. Az akkori szokás szerint a legtöbb esetben az elítéltet teljesen meztelenre vetkőztették, hogy így is megalázzák emberi méltóságában. Valószínűleg Téged is. A szemérmesség sem volt szent hóhéraidnak. Értünk, megváltásunkért vállaltad ezt is. Még az Istentől való elhagyatottságot is átérezted, amikor így kiáltottál fel a kereszten: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?” (Mt 27,46). De a mennyei Atyával a kereszten is egy voltál.
A mostani helyzetben magányosak lehetünk testileg és lelkileg. Adj erőt, hogy tudjak és akarjak ezekben a pillanatokban is hinni, hogy Te velem vagy. Tudjam és akarjam magam és mások miatt is betartani a legfontosabbat amikor mondod nekem: „Maradj otthon!” Ezzel a két szónak betartásával megvagyok fosztva sok mindentől, melyet a világ kínál fel és oda szegeződők az otthonomhoz! Tölts be ekkor magányosságomat, mert a mostani helyzetben ez a felelősségteljes szeretet próbaköve.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
11. állomás: Jézust a keresztre szegezik. (Álmatlanság)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Végre lefekhetsz, Uram, ziháló melled megnyugodhat, fáradt tested elpihenhet. Ó, de a keresztre kellett ráfeküdnöd, hogy fájó szögek hasítsák át, és feszítsék ki fáradt tagjaidat.
Hányszor kereszt az én pihenésem is, Uram. Nem tudok pihenni. Aludnék, de zajok, hangok hasítanak belém, mint szögek. Aludnék, de idegeim feszülnek, mint tested a fán. Legyen megnyugvásom ilyenkor a Megfeszített képe. A koronavírus járvány keresztjére mi is rá vagyunk szegelve. Nem választottuk, hanem kaptuk. Miért jutott ez osztályrészül ebben az esztendőben? Lehet elméleteket gyártani, lehet ellenkezni ellene. De lehet engedelmesen elfogadni a keresztre szegelés korlátait. Kő kemény valóság, hogy ez a járvány jelen van az életünkben. Nincs más módja a vírus elkerülésének, csak az, hogy „Maradj otthon!” Még ez sem 100%-os biztonság, hogy nem kapjuk el. De nagyobb a valószínűsége, hogy elkerül bennünket, és csak az otthonmaradásunk lesz a keresztre feszítésünk, és nem a vírus betegágyához való odaszögelés. Mindkettő odaszögelés, de az otthonmaradás vállalása az a szeretetből vállalt felelősség odaszegelése, melyet vállalok magamért és másokért is. Az otthonmaradás keresztre szegelésével is megvalósítom Jézus szavait: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).
Nehéz Uram ez az odaszegelés otthonainkban. De még mindig jobb, mint a vírus betegágyához lennénk odaszögelve. Uram! Bármelyik is lesz osztályrészem, adj erőt és kitartást. A Te keresztedhez tedd az enyémet is, hogy megnyugvással fogadjam!
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
12. állomás: Jézus meghal a keresztfán. (Még az Isten is elhagy)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A nap és a hold elsötétedik, éjszaka száll a Golgotára, és éjszaka száll a lelkedre: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
Amikor a szenvedés, kimerültség útjait járom, hányszor érzem, Uram, én is: nem tudok már imádkozni sem. Sötétség, szárazság kínoz, és úgy érzem, éppen ilyenkor hagy el az Isten.
Uram, a te golgotai éjszakádból él a világ, és amikor a tökéletes engedelmesség áldozatát bemutattad, akkor voltál a legkedvesebb az Atyának. Jézusom, taníts meg arra, hogy aki szenved attól, hogy nem tud imádkozni, az már jól imádkozik, és hogy nagyon közel van az Isten ahhoz, akinek fáj az Ő távolléte.
Elhagyott bennünket az Isten a koronavírus járvány idején? Lesz, akiben ebben az időben meginog a hit, vagy elveszíti a hitét. Jézus, amikor felkiált a kereszten „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) átérzi azoknak a helyzetét, akik ilyen esetekben, mint a vírusjárvány ideje meginog a hite, vagy elveszíti azt. Jézus a keresztben magára vette minden kor emberének bűnét, fájdalmát, szenvedését, kétségbeesését, félelmét, a mostani koronavírus járványt is, mindazt, ami megbénítja az ember életét, ami gátolja az igazi szeretet megélésében. Nemcsak odaszögezték Jézust a kereszthez egy ítélettel, hanem az Isten iránti emberi engedetlenség feszítette őt a fához. Jézus pedig az Atya iránti halálig való engedelmességével helyreállította a világ rendjét. Az ember Isten iránti engedetlenségével megsérült a körülöttünk lévő természet is, aminek következménye a mostani járvány is. Ez is ott volt Jézus keresztjében és a megoldás is a keresztben található.
A járvány idején mi is oda vagyunk szegezve a kereszthez. Merjük hinni, hogy éppen Jézus megváltó keresztjéből és halálából jön a mi gyógyulásunk. Nem lehetünk ott nagypénteken Jézus szenvedésének ünneplésekor a templomban, de otthonainkban (ha lehet, és jó lenne, ha családi körben a médiaközvetítések alkalmával, vagy anélkül) átélhetjük a Golgota titkát. Most nem a templomban lesz a Golgota, hanem lakásainkban, ahol az imádság szavaival adjunk hálát a Nagypéntekért, Jézus halálba menő szeretetéért. 2021-ben a „Maradj otthon!” felszólítással bizonyos szempontból mi is meghalunk. Ha betartjuk ezt a felszólítást, akkor meghalunk egoizmusunknak, annak hogy mászkáljunk fölöslegesen, és nem adunk esélyt a vírus terjedésének. Meghalunk az önzőségünknek a magunk és mások érdekében. Így az otthonmaradásunk keresztjében és az otthonmaradásunkban való meghalásban Jézus szeretetét követjük. Segíts ebben Uram!
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
13. Jézus testét leveszik a keresztről. (Tehetetlenség)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Megdöbbentő dolog ez: az Istenember holtan, tehetetlenül függ, leszögezve. Szeretetből, a mi tehetetlenségünk miatt. Aki mindenre képes, az erőtlenné tette magát. Hányszor kínoz engem is tehetetlenségem. A fáradtság, az erőtlenség leszögezi tagjaimat, agyamat, akaratomat. A lélek kész, de a test erőtlen.
Krisztusom, te is erőtlenségedben voltál a legerősebb, a világ Megváltója, a gonoszság fejedelmének legyőzője. Ha egyesítem veled gyöngeségemet, én is részt veszek veled a világ megváltásában.
A mai kor embere állandó mozgásban van. Információkat gyorsan meg akarjuk szerezni, nehogy lemaradjunk róla. Gyermekeiket sokan arra nevelik, hogy a legjobb legyen az osztályban. A legjobb, legszebb, legnagyobb, a legek állandó mozgást, tevékenységet igényel. Ez a járvány lelassít, néha tehetetlenné tesz, mert néhány héttel ezelőtti életritmusunkból vissza kell venni, amikor a „Maradj otthon!” felszólítást kapjuk mindenfelől. Tenni, alkotni szeretnénk, emberekkel találkozni, templomba menni, szórakozni barátainkkal és ismerőseinkkel, de tétlenségre vagyunk ítélve. Néha a nyomasztó a csend, a bizonytalanság, hogy meddig tart még a jelenlegi korlátozás.
Uram! Te a kereszthordozás után és megváltó műved bevégeztével megnyugodtál. Halálod után tehetetlenül függtél a kereszten, nyugodtál édesanyád ölében és feküdtél a sírban. Csönd volt a Golgotán és utána a sírodban. De ez csak időleges volt, nem a teljes megsemmisülés tétlenségének a csöndje, mert húsvétvasárnap reggeltől új irányba indult a világ élete. Ehhez meg kellett állnod, hogy a világ megismerje és szívébe vésse a Te szeretetedet és kövesse is. A mi mostani életünk irányváltásához nekünk is meg kellett állnunk. Talán hosszúnak tűnik ez a tehetetlenség és tétlenség, a mostani megállás. De ha levetjük önzőségünket, akkor felismerjük, hogy a javunkra lesz a szeretet megélésében. És a járvány elmúltával hálásak is leszünk ezért a tehetetlenség csendjéért, mert ebben tudjuk felismerni, hogy mire is vagyunk igazán meghívva földi életünkben és az örökkévalóságba.
Fájdalmas Anyánk! Szent Fiad mozdulatlanul nyugodott kebleden. Szeretnék én is ott lenni a mostani időben, a Te öledben. Biztos és megnyugtató hely a Te közelséged. A jelen tehetetlenség erőtlenségében öledben merítsek erőt, hogy a most járvány idején betartsam a szabályokat és annak elmúltával erős legyek Isten akaratát teljesíteni. Szűzanyám! Amikor öledben tartottad Jézust, akkor is igent mondtál a mennyei Atya akaratára, mint Názáretben. Segíts, hogy a jelen nehéz időben tudjak igent mondani a szeretet szolgálatára: ha kell, segítsek másokat és felelősségteljes magatartásommal hozzájáruljak a járvány leküzdéséhez.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
14. állomás: Jézust a sírba teszik. (A teljes megnyugvás)
Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Eljött a teljes pihenés ideje. Vége a harcnak, küzdelemnek, fáradtságnak, szenvedésnek. A nagy életmű kész. Minden, ami fáj, elmúlik egyszer. A megfáradt vándor hazatér. S a pihenés nem öntudatlan semmibe süllyedés egy néma temetőben a föld mélyén - ó, nem. A mennyei Atya vár ölelésre, letöröl szememről minden könnyet, elsimít homlokomról minden barázdát. Krisztus kézen fog, és a sok szürke, fáradt, egyszerű emberrel együtt bevezet országába: ,,Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek a nektek készített országot.'' Amikor türelemmel, szeretettel, áldozatkészen, keresztemmel egyesítve hordoztátok a mindennap fáradságát, a szenvedés keresztjét, - talán nem is gondoltatok arra, hogy az én passióm folytatódik bennetek a világ végéig. Ilyeneké a mennyek országa.
Nem az örök szenvedésre és halálra vagyunk teremtve. Erre Jézus sírja a garancia, melybe eltemették, de harmadnapra üres lett, mert feltámadt. Isten a benne bízóknak egy fájdalom és szenvedés nélküli örök életet ígér, ahol „Letöröl a szemünkről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt” (Jel 21,4).
Isten a világot tökéletesnek teremtette, de a bűn miatt megmegsérült. A világ sérülékenysége miatt megengedi a katasztrófákat, a járványokat, a szenvedést. De ezzel üzenni akar: szükségünk van Rá. Isten tervei nem hátrányunkra van, hanem az előnyünket szolgálják. Ezen a világon sokszor kereszthordozásban van részünk, aminek a végén eljutunk a saját sírunkba. Ez a sír azonban nem örökre zár be, egykor üres lesz. Erre a garancia Jézus üres sírja, mert Ő legyőzte a halált és a világot. Ezért Őhozzá bármikor fordulhatunk a béke és az örökkévalóság utáni vágyakozásunkkal. A koronavírus kereszthordozása talán lelki értelemben sírba zár minket, főleg akkor, ha nincs reményünk. Húsvét óta megkaptuk a feltámadottt Jézustól a reményt. A legkilátástalanabb helyzetekben is van reménysugár. Most is a járvány idején, mert Isten nem hagy magunkra. Nekünk együtt kell működni Vele és felelős vezetőinkkel, akik megkapják Istentől a segítséget ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben. Együtt kell működni velük a szigorú felszólítást betartásával: „Maradj otthon!” Bármilyen furcsa, de ebben az időben ez a két szó az, ami a járvány kereszthordozásában Isten segítségével a reménysugarunk.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk!
Befejező ima:
Keresztedet viseld tisztelettel, és a Gondviselésben bízva. Nincs senki kereszt nélkül, és a zúgolódás nem használ, és még ingerli a fájdalmat, a szenvedőt lealacsonyítja. Ne csüggedj el, kereszthordozó ember! Isten ott vigasztal meg, ahol nem vártad, Ő tudja, mit tesz, te nem tudod.
Angelo Comastri bíborost Szent II. János Pál 2003 márciusában megkért, hogy tartsa meg a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának elmélkedéseit. A pápa példaadó összeszedettséggel vett részt a lelkigyakorlaton, amelynek végén fogadta a bíborost, és a következőket mondta: „Arra gondoltam, hogy ajándékozok Önnek egy, az enyémhez hasonló keresztet.” A bíboros a szó kettős jelentésére utalva ezt válaszolta: „Szentatya, nem hiszem, hogy az Önéhez hasonló keresztet adhatna nekem.” A szentéletű pápa elmosolyodott, és rámutatott egy mellkeresztjére, amit a bíborosnak akart ajándékozni. „Erről a keresztről van szó.” Majd hozzátette: „Önnek is meglesz a saját keresztje: alakítsa át szeretetté. Ez az a bölcsesség, ami megvilágítja az életet.”
Krisztus Urunk keresztjére tekintünk keresztúti imádságunk végén. Megláthatjuk Jézus mindent odaadó szeretetét, mely halálában csúcsosodott ki. Jézus keresztje 2020-ban hív bennünket, hogy saját keresztünk hordozásával mi is tegyünk meg mindent, még akkor is, ha nehéz, hogy a vírusjárvány keresztútjának elmúltával eljussunk a Húsvétra. Alakítsuk át Szent II. János Pál pápa biztatására ezt a keresztutat Isten és embertárs szolgálatának szeretetévé! Így lesz a járvány elmúltával szebbé és értékesebbé életünk. Igaz, hogy ezt a keresztutat a koronavírus járvány adta, de a javunkra is válhat, ha azt az egymásiránti felelős szeretetté alakítjuk, és betartjuk a felszólítás: „Maradj otthon!”
Ámen.
