Back to top

Amikor az álmok valóra válnak

Publikálva: 2016, január 26 - 17:05
A téli felkészülést két U19-es DAC játékos is a felnőttekkel kezdte. A támadó Roman Kollár számára nem teljesen új a helyzet, hiszen már ősszel is gyakorolt a Maric-legénységgel. Slavomír Pagáč hátvéd viszont csak a téli alapozás elején pillantott be először az A csapat öltözőjébe.
Amikor az álmok valóra válnak

Hogyan tudtátok meg és fogadtátok a hírt, hogy az A csapattal fogtok edzeni?

Kollár Roman (a felvételen balról): „Nekem az U19 edzője, Jozef Olejník szólt. Épp az iskolában voltam, és elmondta, hogy az A csapattal fogok edzeni. Nagyon megörültem, egy gyermekkori álmom teljesült ezzel. Amikor először jöttem edzésre, tátva maradt a szám.”

Pagáč Slavomír: „Olejník edző már a szezon első felében megemlítette, hogy lehetőségem lenne az A csapattal edzeni. Az utolsó mérkőzés után Németh Krisztián sportigazgató felhívott azzal, hogy az A csapattal kezdhetem meg a téli felkészülést. Szilveszter után pedig elmondta, hogy mindez már hivatalos. Amikor elhangzott, hogy nyolcadikán kell jönnöm az első edzésre, megörültem, hogy egy Fortuna ligás együttessel vághatok neki a felkészülésnek.”

Biztosan éreztek különbséget az A csapat és az ifjúsági együttes edzésintenzitásában. Hogyan birkóztok meg ezzel?

KR: „Kezdetben nagyobb fordulatszámú gyakorlásaink voltak, mint az U19-eseknél. A srácok erősebbek, gyorsabbak, minden teljesen más. De ezt el kell fogadnunk, és tovább kell hajtanunk.”

PS: „Szintén úgy gondolom, hogy főleg a fizikai oldalról nézve nehezebb a dolgunk. A játékosok tapasztaltak, néhányuk már tizenöt éve futballozik profi szinten, így túl kell ezen lépnünk, és minden edzésen meg kell küzdenünk azért, hogy hasonló szintre érjünk.”

Hogyan fogadtak titeket a rutinos profik az öltözőben?

KR: „Szerintem nagyon jól, bármilyen probléma nélkül fogadtak minket. Meg is lepődtem azon, hogy nem élcelődtek velünk, fiatalokkal. Teljesen mást vártam, de nem így volt. Nagyon jól fogadtak bennünket.”

PS: „Kezdetben nekem is voltak félelmeim, hiszen Rolo Černákon és Maťo Slávikon kívül nem ismertem senkit az öltözőben, de remek a közösség. Minden játékos egy irányba húz, és tényleg kitűnő a kollektíva, így minket is nagyon jól fogadtak.”

Milyen volt az eddigi pályafutásotok és a karrieretek kezdetei. Kik a kedvenc edzőitek?

KR: „Tizenkét éves koromban kezdtem futballozni a Slovan együttesében. Gyermekkoromtól ott szerepeltem, az volt az első klubom. Ha ki kéne emelnem egy edzőt, akkor az Rostislav Prokop lenne, aki a leghosszabb ideig, négy és fél évig vezetett. Amikor a dunaszerdahelyi U18-as csapatba kerültem, még fél évig dolgoztam a kezei alatt. Nagyon örültem, hogy ide kerülhetek. Amikor a Slovannál a kispadon találtam magam, idejöttem, és nagyon jól éreztem magam, tehát maradtam. Sok dolog megváltozott idehaza Dunaszerdahelyen, méghozzá jó irányba. Nem láttam okát, miért ne térnék ide vissza. Egyre kevesebb lehetőséget kaptam a Slovanban, így az egyetlen választás az volt, hogy eligazolok - és ennek a döntésemnek nagyon örülök.”

PS: „Kiskoromtól kezdve Máriatölgyesen játszottam, ott nőttem fel hatéves koromtól. Végigjártam az összes korosztályos csapatot - a felkészítőtől egészen a nagycsapatig, amellyel a második ligában szerepeltünk. Mindegyik edzőmre jó szívvel emlékszem, hálás vagyok nekik. Talán Michal Kiačik edzőt emelném ki közülük, aki az U15-ös csapatba vitt. Több mint két évig dolgozhattam vele, és ezalatt száznyolcvan fokos fordulatot vettem. Megváltoztatta a gondolkodásmódomat és az edzésekre való felkészülésemet is.”

Hogyan kerültél Dunaszerdahelyre?

PS: „Előre akartam lépni, magasabb szintre kerülni. A máriatölgyesi csapat a második ligában szerepelt, de kiesett a harmadikba. Voltak ajánlataim, de amikor megszólított a DAC, az övék volt a legkedvezőbb. Itt vannak a legjobb feltételek, tehát nem volt min gondolkodni.”

Még iskolaköteles korban vagytok. Hogyan folytatjátok a tanulmányaitokat?

KR: „Nekem nem okoz problémát az iskola. Otthoni tanuló vagyok, ami nem nehéz a számomra. Az viszont nehezebb, hogy nem tudok bejárni az iskolába, hiszen kétfázisos edzéseink vannak. Na de jobb is ez így, mert nem szeretek iskolába járni (nevet). Az érdemjegyekkel sincs semmi gondom.”

Melyik iskolába (nem)jársz?

KR: „A Pozsonypüspökiben található kétnyelvű Galileo School diákja vagyok utolsó évesként, tehát ötödikesként. Idén fogok érettségizni.”

PS: „Én a máriatölgyesi ipari középiskolába járok. Távúton tanulok, tehát csak vizsgázni járok be az iskolába. De nem nehéz bírni, hiszen a tanárok és a családom is sokat segít. Én is végzős vagyok. Eddig nem volt gond, meglátjuk, mi lesz az érettségin.”

Tehát ebből a szempontból is nehéz tavasz vár rátok. Mit vártok a tavaszi szezontól?

KR: „Mindenképpen azt, hogy folyamatosan javuljak, és talán egy esélyt, hogy pályára léphessek a Fortuna ligában. Az, hogy felhívom-e magamra a figyelmet vagy nem, csak rajtam múlik. Fejlődni, minden edzésen kitűnni, maximális teljesítményt nyújtani és mindennap javulni - ez kell.”

PS: „Elsősorban azt várom, hogy egészséges legyek, hiszen az elmúlt félévben rengeteg problémám volt. Szintén szeretnék fejlődni, és a lehető legtovább az A csapattal maradni. És természetesen jó lenne folyamatos játéklehetőséget kapni az U19-es együttesben, vagy ha sikerül, akkor feljebb is.”

A Jablonec elleni felkészülési mérkőzés volt az első A csapattal abszolvált találkozótok, ráadásul egy rendszeresen az Európa-ligában szereplő együttes ellen.

KR: „Mindenképpen egy nagy élmény volt, ami továbbfejleszt minket, hiszen érett játékosok - például a válogatott Greguš - ellen szerepelhettünk. Az, hogy egy szlovák válogatott játékos ellen játszhattam - ez szintén egy valóra vált álom a számomra. Teljesem más élmény volt, hiszen a Jablonec folyamatosan Európa-liga résztvevő csapat, a játékosai gyorsabbak, keményebbek voltak. És a cseh labdarúgás teljesen más. Igyekeztünk megtenni minden tőlünk telhetőt, de talán ez kevés volt.”

PS: „Az igazat megvallva, azt gondoltam, hogy nem léphetek pályára, hiszen lényegében először voltam az A csapattal. A mérkőzés előtt tudtam meg, hogy végigjátszom az egész második félidőt, így meglepett voltam, de nagyon örültem. Az elején ideges voltam - mégiscsak az A csapatról, felnőtt fociról van szó, ráadásul egy olyan kiváló cseh csapat ellen, mint a Jablonec. Ahogy azonban a bíró a sípjába fújt, megnyugodtam. A srácok is segítettek, így nagyon élveztem a játékot. Kezdetben a védelem közepén, később a bal oldalán játszottam. De ezzel sem volt problémám. Ahova az edző állít, ott próbálok meg a lehető legjobban helytállni.”

Forrás: fcdac.sk

Ezt már olvasta?

Címkék: DAC