Advent 2. vasárnapján meggyújtott gyertya a reményt szimbolizálja. Az adventi koszorún immár két gyertya fénye ragyogja be otthonunkat. Félidőhöz értünk. Nemsokára a Megváltó születését ünnepeljük, aki Betlehemben jászolban, szalma között született és reményt adott a világnak, az egész emberiségnek.
Ez a remény él évezredek óta az emberiségben és világító fénye oszlatja el a sötétséget, a kételkedést a szívekből. Különös év volt az idei. A járvány sokunkat próbára tett testileg és lelkileg is. Mégis reménykedünk, hogy elkerüli majd a betegség családunkat, szeretteinket, városunkat és az orvostudomány útját állja a járvány terjedésének.
Adventben készülődünk, készítjük szívünket, várjuk a karácsonyt, hogy megajándékozhassuk egymást. De ne az ajándékok nagysága, értéke legyen a célunk, hanem az, amit szívből adunk a másiknak. Ezek olyan értékek, amelyeket csak akkor tudunk átadni, ha valóban készülünk az adventi időszakban, hiszen maga a szó jelentése is ez. Készülünk a nagy találkozásra, az öröm és a szeretet ünnepére, Jézus Krisztus születésére.
Mit tehetünk azért, hogy ezek az igazi értékek valóban ajándékká váljanak?
Csendesedjünk el. Testben és lélekben egyaránt. Ne az áruházak polcai között keressük az ajándékokat, hanem otthonainkban, családjaink körében. Legyünk mi az ajándékok szeretteinknek és az egyedülállóknak is. Ne feledkezzünk el a magányban élőkről, a rászorulókról sem. A csend segítségével jobban halljuk a lelkiismeretünk szavát, jobban tudunk odafigyelni az igazán fontos dolgokra, azokra az értékek, amelyek éltetik és gazdagítják mindennapjainkat.
Adakozzunk és segítsünk. Az év 365 napján lehetőségünk van rá, hogy jót tegyünk. Segítsük a rászorulókat, meghallgassuk a magányban élőket, vigaszt nyújtsunk a kétkedőknek. Mégis a karácsonyi ünnepkör előtt valamiféle nagyobb késztetést érez mindenki, hogy segítsen. Jótékonysági árveréseken, cipősdoboz akciókon, ruhagyűjtésen, ételosztáson, titkos jótevőként jelenünk meg. Jót tenni öröm és a szívnek kedves. Ha csak lehetőségünk adódik bárkinek, bármilyen módon is segíteni, tegyük meg!
Töltsük a lehető legtöbb időt a családdal. A család az egyik legfontosabb életünk során. Gyermekeink, szüleink, nagyszüleink a rokonság adja azt az erőt, hogy érezzük nem vagyunk egyedül. Mindig tudunk a másikra számítani, velük könnyebben folynak a beszélgetések, jobban megértenek bennünket. Ne hanyagoljuk el a családi kapcsolatokat. Tegyünk meg mindent érte, hogy adventben is, de különösen Szenteste és az azt követő karácsonyi időszakban töltsünk minél több időt szeretteinkkel. Látogassuk meg őket, ha csak virtuálisan tehetjük meg ezt, ne legyünk restek. Hívjuk fel őket telefonon, vagy az internet segítségével már élő kamerás videófelvételen is köszönthetjük egymást. Sokszor egy rövid üzenet is elég a másiknak, hogy tudja gondolunk rá. A kis dolgok naggyá nőnek a másik szemében, szívében.
Advent 2. vasárnapján azt kívánom, hogy a csendből merítkezve tudjunk majd karácsonykor szívből ünnepelni. Hiányzik az ilyenkor szokásos közösség, akik körbevették a város adventi koszorúját, hiányzik a kórus, a fellépők. De lélekben tudom és érzem, ott vagyunk kint a téren és együtt énekeljük: „Veni, veni, Emmanuel - Jöjj el, jöjj el, Emmanuel!
Békés, csendes adventi időszakot kívánok! Készítsük szívünket a karácsonyra!
