Ezúttal az egyik legrégebbiről ejtsünk pár szót…
A Nagyboldogasszony és Szent György-templom mellett álló kápolnát szerencsére az 1781-es Batthyány érsek-féle vizitációból (egyházlátogatási jegyzőkönyvből, összeírásból) jól ismerjük.
1781-ben az egykori szemlélődő, ha megállt a templom bejáratával szemben, egy téglafallal, s benne a régi temetővel körbevett templomot látta maga előtt (ez volt a Szentfundus, vagyis a „szerdahelyi vár”).
A temető falain belül található, írja a vizitáció, „a megholtak nyilvános kápolnája”, amely „jó anyagokból van felépítve” (kő és fa), torony nélküli, s benne a szentély a hajótól el van választva.
„Vasráccsal ellátott ablakok” látszanak, s van egy fából készült kórusa is.
„Ez a kápolna a mi Urunk szenvedésének tiszteletére van szentelve” – folytatja a vizitátor, ám hogy „kinek az adományából lett építve, nem tudni.
Egy oltára van, amelyet Kondé Ferenc úr emeltetett.”
Jövedelme a vasárnapi és ünnepnapi szentmisékből származik, van oltárköve, s kétoldalt fából készült pad szegélyezi. A halottasházként szolgáló kis kápolnát 1780 óta kevesebbet használták, hiszen a templom körüli „öreg temetőbe” akkortól már nem temetkeztek.
Az egykori kápolnát végül 1801-ben bontották el – érdekesség, hogy a leírások szerint falának tövében egy fazéknyi pénzt is találtak a munkások.
S ha ma pontosítani akarnánk, hol is állhatott ez a régi kápolna, helyét a templom melletti szökőkút környékén kellene keresnünk!
Nagy Attila helytörténész
