Aztán az idő sorda elmosta nem csupán a tábor helyét, de annak szinte a teljes emlékezetét is – egyedül a hadifogoly temető maradt meg mementónak.
Ugyanígy ma már kevesen tudják, hogy a legrégibb szerdahelyi piac a templom körül létesült, és (bár természetesen más és más formában) szinte a huszadik század bő feléig működött is ott. Emellett volt híres vásártere is Szerdahelynek – ám sok mai mai szerdahelyi nem is gondolná, hol is állhatott… Még az 1500-as évek derekán a Paxy család szerzett magának birtokot két házzal, amely a vásártér mellett állt – a Szerdahelyt Újfalutól elválasztó főút mentén... Sőt, az okiratokból tudjuk azt is, hogy az öt szobácskás lakóház egyik szobája kocsmaként, a mellette lévő ház meg húsboltként is működött.
Aztán a Paxy család kihalt, és az évszázadok során a vásártér melletti kis fogadó gazdát, családot cserélt: volt az az 1700-as években például a szerdahelyi Török családé, a Krascsenics családé, a Boross családé, akiktől aztán egy megint csak betelepült nemesi család szerezte meg a fogadót: a Bacsák család. Aztán ennek a családnak az egyik sarja nagy kastélyt is építtetett a 19. században a vásártér mellett, a híres Fehér kastélyt.
Sokan már kitalálhatták: igen, az ún „régi posta” helyén állt az a valamikori vendégfogadó, és a mögötte található, ma már beépített területen működött évszázadokig a vásártér…
Időközben eltűnt a Fehér kastély, házakkal telivé lett az egykor Félszer Újfalunak nevezett városrész is, ahogyan belakta, „beélte” a város a többi terét is.
Az egykori olasz tiszti tábor helyén is ma már utcák sorakoznak (köztük a jeles felvidéki magyar politikusunkról, Esterházy Jánosról elnevezve). Jó tudni persze: ez a Rény is különleges: dűlőnevei a honfoglalás koráig nyúlnak vissza, elég csak az említett „Rém”-et, vagy az átellenben lévő „Sárkány-tót” idéznünk…
A világ változik, s ez így is van rendjén, hiszen minden azt mutatja, hogy a hely él, folyamatos mozgásban van. Ám azt jó tudni, s felidézni, hogy mennyi emléket, különleges történetet rejthet akár az a darabka föld is, ahol lakunk és élünk…
Nagy Attila
