Táborozás testvérvárosi meghívásra

A srácok örömmel érkeztek haza, de a sok kellemes élmény hatására kicsit vissza is vágytak, ami azt hiszem, teljesen érthető. Lássuk, Pintes Orsolya hogy emlékszik vissza a Balaton partján eltöltött hétre.

Nemzetközi Gyerektábor / International Youth Camp - Gödöllő-Balatonlelle

A helyi önkormányzat jóvoltából mi, a Vámbéry Ármin Alapiskola 9 diákja (akiket kimagasló tanulmányi eredményeinkért és versenyeken való jó szereplésünk miatt választottak ki) és két kísérőtanár eljuthattunk ebbe a nagyszerű táborba, ahol egy életre szóló élményeket szerezhettünk. A tábor július 1-jén kezdődött Gödöllőn és 9-én fejeződött be Balatonlellén. A helyszínen 8 ország képviseltette magát: Finnország, Izrael, Lengyelország,  Spanyolország, Szerbia, Erdély, Szlovákia és persze Magyarország.  A városokat Gödöllő testvérvárosai közül válogatták.
Az első nap Gödöllőre érkeztünk, ahol az éjszakát egy kollégiumban  töltöttük, másnap Gödöllőn és Budapesten folytattuk a városnézést, majd este megérkeztünk a tábor állandó helyszínére, Balatonlellére.
A tábor ideje alatt országok szempontjából vegyes csapatokba lettünk osztva. A sorsolás alapján én egy teljesen „idegen“ csapatba kerültem, ahol senkit nem ismertem és picit meg is ijedtem, hogy fogok boldogulni. A csapatoknak különböző versenyeken kellett helyt állniuk. Ilyen volt például a tihanyi „tesztvadászat“, a vízibicikli- és kajakverseny, az elsősegélynyújtó akció, a sportverseny, a mini X-faktor különböző népek zenéivel, vagy akár az ENSz-vetélkedő. Esténként két-két prezentációt hallgattunk meg a részt vevő országok képviselőitől, amiben bemutatták az országukra-vidékükre jellemző szokásokat, jellegzetességeket. Pontokat kellett gyűjtenünk, ezek alapján a tábor végén győztes csapatot is hirdettek. Csodák-csodájára az én csapatom lett a befutó.
A magyarul nem tudó gyerekekkel nagyrészt angolul kommunikáltunk, de próbáltuk egymás nyelvére is megtanítani  a többieket. Igazán sok barátot szereztem, de azt hiszem, ezzel mindenki így van. Mikor el kellett jönnünk, még napokig „honvágyam“ volt, csak én nem haza, hanem Lellére vágytam vissza. Bár megbeszéltük a többiekkel, hogy találkozunk valamikor, de realistán nézve az egészet, kis esélye van, hogy csak úgy hipp-hopp elugorjunk, mondjuk Forssába (Finnország) vagy Valdemoroba (Spanyolország). Ahogy tudjuk, tartjuk a kapcsolatot az interneten, de az nem az igazi......
Mindent összevetve még mindig nagyon szomorú vagyok, hogy el kellett jönnöm, mert szívesen tölteném ott tartalmas programokkal az egész nyaramat. Nagyon remélem, hogy sok hasonló táborba juthatok még el, hiszen egy életre szóló élmény más nemzetek, kultúrák, messziről jött emberek megismerése.

Pintes Orsolya, Vámbéry Ármin Alapiskola