Szent István király minden időben, minden történelmi korban, minden politikai rendszerben utat mutatott, a Szent Jobb óvva figyelmeztette a magyar nép vezetőit minden időben. A többség hallgatott rá, de voltak olyanok is, akik csak legyintettek egyet, és puszta muzeális darabként, régi korok letűnt tárgyaiként tekintettek Szent István jelképeire. Voltak, akik eladták volna a Szent Koronát, mert azt hitték, így megszabadulnak Szent István örökségétől. A történelemből tudjuk, nem sikerült a kísérletük.
A hagyományok ugyancsak fontosak népünk, nemzetünk életében. Ragaszkodunk a régihez, de ha újítani kell, megfontoljuk, mitévők legyünk. Mert a lényegnek, az alapnak meg kell maradnia. Ezek pedig a nemzetünkhöz, a vallásunkhoz való ragaszkodás, a testvéri segítségnyújtás, a munka becsülete, a család szeretete: közösségünk megmaradásának és gyarapodásának a feltételei.
Szent István király üzenete azonban nem halványul el, és mindenkinek szól. Még azoknak is, akik csak „micisapkának” titulálták a Szent Koronát; azoknak is, akik igyekeztek véreskezű uralkodónak beállítani; de még azoknak is, akik „csak” beszélnek róla és csak beszélnek, beszélnek…
Az üzenet egyszerű: „Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”
A mai kor embere, szűkebb értelemben felvidéki magyar közösségünk a Szent István-i eszmékben bízhat, és erre az erős kősziklára építheti házát. A magyarok tündöklő csillaga utat mutat mindannyiunknak ezekben a nehéz időkben, amikor a megosztottság, a közöny, a szekularizáció mételye próbálja feledtetni kincseinket, értékeinket. És melyek ezek az értékek? Isten szolgája, Esterházy János nyíltan megfogalmazta: a kereszténység és a magyarság.
Az anyagi biztonság mellett a lélekre is gondolni kell. Fiatalnak és idősnek egyaránt. Államalapító királyunk ezeréves országa biztonságot nyújt nemzetüknek. Nem kell máshol keresni a boldogulásunkat, nem kell idegen népek kultúráját elé helyezni a sajátunkénak. Nekünk van mire büszkének lennünk. Természetesen nem lenézve más népeket, hanem velük békében és kölcsönös tiszteletben együtt élni és gazdagítani egymás kultúráját.
Megmaradásunk záloga Szent István királyhoz való ragaszkodásunk és hűségünk lehet, érezzük át tehát ennek a súlyát augusztus 20-án. Akkor is, amikor felhúzzák a nemzeti lobogót; akkor is, amikor a Szent Jobb-körmenetet látjuk, és részt veszünk az ünnepi misén; akkor is, amikor az éjjeli boltozatot a tűzijáték fényei világosítják be; és akkor is, amikor felcsendül az „Isten, áldd meg a magyart!”
Méltó Szent István-napi ünneplést kívánok minden városlakónak! Találkozzunk augusztus 20-án, hogy erősítsük egymást, közösségünket, a város és mindannyiunk lelkületét.
Szükségünk van rá.
Karaffa Attila
Dunaszerdahely város alpolgármestere
