Fehér bot napja – a látássérültek világnapja

A fehér bot jelképe és története

A fehér bot mára az önállóság, a biztonság és az egyenlő esélyek szimbóluma lett. Története a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor a francia Guilly d’Herbemont grófnő Párizsban kezdeményezte, hogy a vak emberek botjait fessék fehérre, hogy a járókelők és járművezetők messziről felismerhessék őket. Az ötlet gyorsan elterjedt Európában, majd 1964-ben az Egyesült Államok hivatalosan is elismerte a napot White Cane Safety Day néven.

A fehér bot használata nem csupán jelzőeszköz – segítségével a vak emberek tájékozódnak, érzékelik az akadályokat, és biztonságosabban közlekednek az utcákon.

A nap üzenete és célja

A Fehér bot napjának elsődleges célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét a látássérültek problémáira és értékeire. Ez a nap arra is emlékeztet, hogy a közlekedésben, az oktatásban, a munkában és a kultúrában egyaránt biztosítani kell az akadálymentes hozzáférést.

Az olyan programok, amelyekben a látók kipróbálhatják, milyen kihívásokat jelent fehér bottal közlekedni, tájékozódni egy forgalmas térben, segítenek megérteni, hogy a látássérültek számára a legnagyobb segítség sokszor nem anyagi jellegű, hanem a türelem, az empátia és a figyelem.

A technológiai fejlődés ma már számos új lehetőséget kínál a látássérültek támogatására: okostelefonos alkalmazások, mesterséges intelligenciával működő felismerőrendszerek, beszélő eszközök vagy épp okosszemüvegek segítik a mindennapi életet.

A Fehér bot napja emlékeztet minket arra, hogy a látássérültek nem a sötétség világában élnek – csupán másképp érzékelik a világot, mint mi.

-dszi