„Szent Györgyöt úgy ábrázolják, hogy száguldó lovon ül, és lándzsájával átszúrja a lova lába alatt levő sárkányt. Ez az ábrázolás jelenti azt a dicsőséget, melyet Szent György a sátán incselkedése és csábítása felett aratott.”
„Nem csodálható” – írta 1926-ban Markwart Gábor dunaszerdahelyi plébános –, „ha a magyar nemzet, amely mint vitéz nép, a vitézséget sokra becsülte, és évszázadokon keresztül a nyugati kereszténység védőjeként szerepelt, szintén buzgó tisztelője Szent Györgynek. Már Szent László király törvénykönyveinek 38-ik fejezetében Szent György napja a sátoros ünnepek közé számít, és országszerte ünneplik. Később Szent Györgyöt a magyar nemzet védőszentjei közé számították, és ünnepét, nem úgy, mint az egész egyházban, április 23-án, hanem április 24-én tartják.
Őseink ezen buzgó és hagyományos Szent György tisztelete állította a dunaszerdahelyi oltárra is Szent György szobrát, hogy a késői unokáknak is szívébe vessék a bátor hitmegvallás és a keresztény jellemszilárdság szent példaképét.”
Teltek, múltak az emberöltők, és e templom, a „szerdahelyi vár”, köré épültek fel az aprócska falvak. Nevük városunk nevében, utcáink, tereink elnevezésében köszön ma vissza: Szerdahely, Nemesszeg, Pókatelke, Barlabás, Újfalu, Tejed, Sikabony…
Az évszázadok hoztak jót és rosszat, örömöt és megannyi bánatot is. Hol a Duna ragadott magával jobb sorsra érdemeseket, hol ellenséges hadak ejtettek sebet a település „testén”, belemarva abba. De a remény sosem tűnt el, mindig visszatért, rontott rá bármi is a városra…
Tizedelték bár járványok az ittenieket, a ragaszkodás, a szülőföld szeretete ismét csak életet lehelt e tájba. S minduntalan visszatértek a kiindulóponthoz, a Szent György tiszteletére emelt hajlék oltalmába. Mert eltelhetett ezer esztendő, száz éve jöhettek, mehettek országhatárok, de a templom még mindig áll.
A falaiba beivódott többszáz év pedig több, mint tiszteletet parancsoló: élettel teli.
A benne sejlő évezred – csak jól és tisztán kell érezni – ugyanis nem rideg, baljós, fájó és félelmetes. Mert benne „tükröződik vissza” ezer év szikrázó napfénye, mosolya, gyerekkacagása, sok-sokezer boldog pár életre szóló igenje, sokmillió, falai között megfordult szív dobbanása.
Április van, Szent György hava. Szerdahelyiek, érzitek-e nap melegét?
Nagy Attila főszerkesztő
Ezt már olvasta?
Tavaszi Egészség- és Szépségnapok a Dunaszerdahelyi Thermalparkban
A tavasz nemcsak a természet megújulásának ideje, hanem a...
„Közösen együttműködve, egymást támogatva” – interjú Csémi Sziláddal
A dunaszerdahelyi székhelyű Szlovákiai Magyar...
