„Szent Györgyöt úgy ábrázolják, hogy száguldó lovon ül, és lándzsájával átszúrja a lova lába alatt levő sárkányt. Ez az ábrázolás jelenti azt a dicsőséget, melyet Szent György a sátán incselkedése és csábítása felett aratott.”
„Nem csodálható” – írta 1926-ban Markwart Gábor dunaszerdahelyi plébános –, „ha a magyar nemzet, amely mint vitéz nép, a vitézséget sokra becsülte, és évszázadokon keresztül a nyugati kereszténység védőjeként szerepelt, szintén buzgó tisztelője Szent Györgynek. Már Szent László király törvénykönyveinek 38-ik fejezetében Szent György napja a sátoros ünnepek közé számít, és országszerte ünneplik. Később Szent Györgyöt a magyar nemzet védőszentjei közé számították, és ünnepét, nem úgy, mint az egész egyházban, április 23-án, hanem április 24-én tartják.
Őseink ezen buzgó és hagyományos Szent György tisztelete állította a dunaszerdahelyi oltárra is Szent György szobrát, hogy a késői unokáknak is szívébe vessék a bátor hitmegvallás és a keresztény jellemszilárdság szent példaképét.”
Teltek, múltak az emberöltők, és e templom, a „szerdahelyi vár”, köré épültek fel az aprócska falvak. Nevük városunk nevében, utcáink, tereink elnevezésében köszön ma vissza: Szerdahely, Nemesszeg, Pókatelke, Barlabás, Újfalu, Tejed, Sikabony…
Az évszázadok hoztak jót és rosszat, örömöt és megannyi bánatot is. Hol a Duna ragadott magával jobb sorsra érdemeseket, hol ellenséges hadak ejtettek sebet a település „testén”, belemarva abba. De a remény sosem tűnt el, mindig visszatért, rontott rá bármi is a városra…
Tizedelték bár járványok az ittenieket, a ragaszkodás, a szülőföld szeretete ismét csak életet lehelt e tájba. S minduntalan visszatértek a kiindulóponthoz, a Szent György tiszteletére emelt hajlék oltalmába. Mert eltelhetett ezer esztendő, száz éve jöhettek, mehettek országhatárok, de a templom még mindig áll.
A falaiba beivódott többszáz év pedig több, mint tiszteletet parancsoló: élettel teli.
A benne sejlő évezred – csak jól és tisztán kell érezni – ugyanis nem rideg, baljós, fájó és félelmetes. Mert benne „tükröződik vissza” ezer év szikrázó napfénye, mosolya, gyerekkacagása, sok-sokezer boldog pár életre szóló igenje, sokmillió, falai között megfordult szív dobbanása.
Április van, Szent György hava. Szerdahelyiek, érzitek-e nap melegét?
Nagy Attila főszerkesztő
Ezt már olvasta?
Az etorobotika érdekességeiről szólt az MCC idei első előadása
Hogyan készülhet az ember számára elfogadhatóbb robot?...
Tudja, hogyan segíthet egy kihűlt emberen? Az alkoholt és a forró vizet kerülni kell
A téli hónapokban nemcsak a turisták és a szabadtéri...
