
Az előadás a Mennyei Szabadság Csarnokában vette kezdetét, ahol a márciusi ifjak immár „égi szemmel“, mégis a régi baráti közvetlenséggel vitatták meg a forradalom előestéjét: a Pilvax kávéház izgalmas pillanatait, a sajtószabadság kivívásának körülményeit, Táncsics kiszabadításának történetét, valamint a Nemzeti Színház ünnepi előadásának különleges fordulatait.
Míg az ifjak az égi csarnokban a politikai eseményeket és a nyomda körüli izgalmakat beszélték át, addig a képzeletbeli Szabadság, Szerelem kávézóban a márciusi hölgyeké volt a főszerep. Ebben a meghitt környezetben a forradalom érzelmi háttere és a nők áldozatvállalása került a középpontba. Szendrey Júlia a nemzetiszín kokárda születéséről és annak szimbolikus jelentéséről mesélt – kiemelve, hogy a fekete selyemruhán viselt szalag számára nem dísz, hanem hitvallás volt –, míg Laborfalvy Róza a Nemzeti Színház történelmi estéjét idézte fel. A beszélgetések során különös figyelmet kapott Táncsics Mihály felesége, Seidl Teréz is, aki a „padmály” rejtekében való bujkálásról és a nehéz időkben tanúsított kitartásáról vallott.
A műsor szerkezetét a Nemzeti dal adta meg, amelynek versszakait a jelenetek közé ékelve szavalták el a diákok, méltó hangsúlyt adva az eseményeknek. A látványvilágot a piros, fehér és zöld ünnepi fények tették teljessé, amelyek még inkább emelték a produkció színvonalát. A Vidékfejlesztési Szakközépiskola ezzel az égi keretbe foglalt emlékezéssel tette átélhetővé a forradalom történetét, bebizonyítva, hogy egy ilyen nagyívű történelmi eseményről is lehet diákosan, fiatalos lendülettel és őszinte átéléssel vallani.
Kis Lívia
Ezt már olvasta?
Máig lehet beadni az elektronikus jelentkezést a középiskolába
A középiskolai felvételi jelentkezések elektronikus...
Több mint négyezer szabad férőhelyet kínálnak a megyei középiskolában
Az alapiskolák végzős diákjai fontos döntés előtt állnak,...
