– Kérem, mondja el Olvasóinknak, mit is jelent az „általános helynök” cím!
– Az általános helynök feladata az egész főegyházmegye kormányzatában segíteni a megyés püspök tevékenységét. Az Egyházi Törvénykönyv alapján rendes hatalommal van felruházva, hogy tevékenyen részt vegyen az egyházmegye irányításában. Ugyanúgy végezheti mindazt, ami a Codex szerint az ordinárius feladata. Azonban köteles a megyés püspöknek előzetesen és utólag is beszámolni azokról az ügyekről, melyeket intéz, s minden esetben csak a megyés püspök szándéka szerint járhat el. Mivel a megyés püspöknek lehetősége van több általános helynök kinevezésére, Orosch János érsek atya a másik posztra Peter Šimko atyát, az érseki hivatal igazgatóját nevezte ki, akivel olyan kapcsolatot szeretnénk egymás között ápolni, amelyben együtt van a teljes bizalom, a szívélyes barátság, az elgondolások egyeztetése és a közös tervezés.
– Eddig a magyar ügyekkel megbízott helynök volt. Ezzel a feladattal most mi történik? Más veszi át?
– Eddig püspöki helynökként a rám ruházott jogokkal és kötelességekkel az egyházmegye egy részéért, a főegyházmegye magyar híveinek pasztorációjáért feleltem. Mivel a mostani általános helynöki kinevezésem az eddiginél nagyobb hatáskörrel bír, igy a rám ruházott felhatalmazások keretén belül a magyar hívek érdekében is még hatékonyabban tovább munkálkodhatok. Orosch János érsek atya azért is nevezett ki két általános helynököt, hogy a szlovák és magyar hívek egyaránt érezzék atyai, főpásztori gondoskodását. Az érsek atya döntése egyben nagy gesztus a főegyházmegye összes magyar katolikus híve és az egész magyar közösség felé.
– Tudná értékelni a felvidéki magyar katolikusok szempontjából az eltelt időszakot?
– Kalkuttai Szent Teréz anya mondta: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban csekélyebb volna a tenger.”
A kommunista diktatúra nehéz évei után1989 végén a felvidéki magyar katolikus közösségek is fellélegeztek, nagy lendülettel, eufóriával léptek a megújulás útjára, belevágtak a közösségek megújításába, az épületek – templomok, plébániák - építésébe, rekonstrukciójába. 1990 óta a Glória Kiadó gondozásában rendszeresen megjelenik a Remény katolikus hetilap. Nagy lendületet kaptak a határokon átívelő távoli helyeket is elérő zarándoklatok, pl. Mariazellbe, Rómába, Szentföldre, Lourdes-ba, Fatimába, Czestochowába. Az előző negyvenéves „pusztai vándorlás” után óriási lelki éhség mutatkozott minden téren.
A Komáromi Imanap példájára az egyes plébániákon elkezdődtek a havonta megszervezett imanapok a papi és szerzetesi hivatásokért, melyekre híveink fáradságot nem ismerve, éveken keresztül mindig több autóbuszt megtöltve nagy buzgósággal utaztak. Eljött a különböző kisközösségek, imacsoportok, lelkiségek időszaka. Megalakult a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, megszerveződtek az egyes cserkészcsapatok. Megalakult a Keresztény Ifjúsági Közösség (KIK) szervezete, az Antióchia közösség, a Házas Hétvége, elkezdődött a kántorképző, ministránstáborok, megszerveződött a Mária Légió, Cursillo, Édesanyák imái. 2007-ben elindult a felvidéki Mária Rádió szervezése, 2012-ben a komáromi stúdió megáldásával kezdetét vette a saját műsorok készítése, 2019-ben pedig megszólalt az első szlovákiai hullámhosszon Rozsnyón.
A kilencvenes évek elején sorra megalakultak az első egyházi óvodák, alapiskolák, gimnáziumok, melyekből a mostani Nagyszombati Főegyházmegye területén – Dunaszerdahelyen, Komáromban, Gútán – iskolaközpontok alakultak. Legújabban Nagymegyeren indult új katolikus óvoda. A Selye János Egyetem mellett 2010-ben megalakult a Boldog Salkaházi Sára Katolikus Egyetemi Központ. Némely kórházban sikerült kórházi kápolnát kialakítani. A nagyobb plébániák, esperesi központok aktívan bekapcsolódnak a Nagyszombati Főegyházmegyei Karitász tevékenységébe.
A kezdeti nagy lendület egy jó ideig tartotta magát, azonban ahogy azzal számolni lehetett, később előjöttek az új rendszer hiányosságai is. A rosszul értelmezett szabadság – szabadosság, a fogyasztói mentalitás gyors elsajátítása anyagiasságba, pénzhajhászásba, felelőtlen döntéshozatalokba sodorta a családokat és egyéneket.
Az egyik bölcsesség szerint „arra tartunk, amerre tekintünk”. A mai helyzetben is újra és újra Jézus Krisztusnál kell keresnünk a megoldást. Bátran és bizalommal az Ő szemébe kell tekintenünk.
– A következő kérdések sokat foglalkoztatják a magyar papságot és a híveket is: magyar paphiány, anyanyelvi hitoktatóképzés. Ez ügyben tud mondani valami biztatót?
– A Nagyszombati Főegyházmegye 2008. február 14-ig 450 plébániával rendelkezett, melyből a felosztás után 11 esperességgel és 144 plébániával folytatta, amelyek közül 5 esperesség, illetve 55 plébánia javarészt magyarok által lakott településeken található. A jelenlegi 180 egyházmegyés papunk közül 45-en magyarlakta vidéken szolgálnak. Folyamatosan vannak olyan plébániáink, amelyekre a kiöregedő, lebetegedő vagy elhunyt plébánosok helyére újakat keresünk.
A paphiány nálunk is egyre inkább érezteti hatását. Hála Istennek, folyamatosan vannak magyar kispapjaink, akikért sokat kell imádkoznunk, valamint olyan családokért, ahol a felfedezett papi hivatást elfogadják, örülnek neki és a jó neveléssel tesznek érte, hogy az tudatosan egy életre vállalhatóvá váljon.
A komáromi esperességbe egy éve érkeztek missziós kispapok, jövetelük nagyot lendített a helyzetünkön, mert bár mind más nemzetiségű, de tanulnak magyarul, és segítenek a magyar nyelvű pasztorációban. Jelenleg mindannyian Ekelen teljesítenek szolgálatot, de folyamatban van a csicsói kolostor rekonstrukciója, a földszinti része hamarosan elkészül, és néhányan közülük ott is működnek majd. Később, ha létszámban kellően megerősödnek, szeretnénk, hogy Komáromban is legyen házuk és itt is működhessenek.
Ami a hitoktatást és hitoktatóképzést illeti, az Egyház alapfeladata közé tartozik, „mely a mester Jézus küldetését folytatva és a Szentlélekből élve arra küldetett, hogy a hit tanítója legyen”. (KÁD) 1990-ben megalakult a Szlovákiai Magyar Hitoktatási Központ (SzMHK), mely az idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját.
Az elejétől kezdve a Hitoktatási Központ fő feladata a hitoktatók képzése. 1991-ben elindították az első hároméves magyar nyelvű hitoktatóképző tanfolyamot a pozsonyi papi szemináriumban a Comenius Egyetem védnöksége alatt. Ezt a képzést a hallgatók, úgy mint a magyar kispapjaink közül többen is a Győri Hittudományi Főiskolán fejezhették be, amit az illetékes hivatalok nosztrifikálnak. Amióta ez a megegyezés megszületett, azóta az érdeklődők a győri Brenner János Hittudományi Főiskolán nyerhetnek képzést.
A másik nagy feladata a Hitoktatási Központnak a hitoktatók továbbképzése, melynek érdekében a hitoktatók részére 1991 óta negyedévenként rendszeres találkozókat hirdetnek, ezek a híres és jó nevű pozsonyi magyar hitoktatói találkozók, nyáron pedig lelkigyakorlatokat szerveznek.
A Hitoktatási Központ hittankönyvek és hitoktatói segédeszközök bebiztosításával segíti a hitoktatókat. Tevékenységei közé tartozik a hittankönyvek fordítása, a bibliai olimpia megszervezése. 2009-ben a SzMHK-t a Szlovák Püspöki Konferencia Kateketikai és Iskolai Bizottságának egy új albizottságává alakították, melynek neve Magyar Kateketikai Albizottság (MAKAB), s amely a SzMHK jogutódaként folytatja tevékenységét a magyar nyelvű hitoktatás színvonalának emelése és a hitoktatókkal való hatékony törődés érekében.
– Milyen tervei vannak?
– Még mélyebben szeretném megismerni Nagyszombati Főegyházmegyénk plébániaközösségeinek szükségleteit. Szeretnék azon munkálkodni, hogy az itt élő hívek és papok között szorosabban kialakuljon az egész főegyházmegyei közösséghez való tartozás tudata, felelőssége és mélyüljön a vallásos elköteleződés. Szükségünk van egymásra… egymás barátságára, szeretetére, megértésére, együttérzésére, bátorítására, erősítésére, segítségére és imáira. Segítenünk kell egymást, hogy növekedjünk az Úr ismeretében, szeretetében és a hitben. Az Úr Jézus kegyelme és a Szűzanya közbenjárása irányítsa, kísérje és védelmezze útjainkat.
Albán József / Remény 2020/8
