A zsidó hagyományban gyökeredző, a vasárnap mellett a legrégibb keresztény ünnep, a húsvét a keresztény korban sokáig az újév kezdetét is jelentette. Ennek emlékére a negyven napos böjt utáni első napot megszentelt ételek fogyasztásával kezdték.
A keleti rítusú egyházban ezt a húsvéti ételt pászkának nevezték, s náluk ez az ünnep a pászkaszentelés. A Csallóközben is szokásban volt a húsvéti ételek megszentelése. A templomban megáldott ételből (hús, sonka, tojás, kalács, bor) a ház minden lakójának, a család minden tagjának ennie kellett egy keveset , s csak utána ültek a tulajdonképpeni ebédhez.
A megszentelt ételből az állatok is kaptak, hogy azok is védve legyenek minden bajtól, a veszedelmektől és a betegségektől. Emellett ezeknek az ételeknek gonoszűző ereje is volt, s morzsája, hulladéka mind a jószág, mind a föld javára szolgált, akár a karácsonyi asztalról lehullott maradék. A húsvéti ételszenteléssel az egyház viszont arra figyelmezteti a hívőket, hogy a hosszú böjt után se kísértsen meg senkit a mértéktelenség. A megszentelésre elhozott ételek mind Krisztust jelképezik.
A húsvét ünnepi hangulatához szorosan hozzátartozott a piros tojás is. Mágikus szerepét minden népnél megtaláljuk már a történelmi idő kezdetén. A legenda szerint az egész világegyetem a „világtojás”-ból keletkezett. Misztikus jelentősége van a tojásnak a hinduk szent könyvében, a Védák-ban is. Az ókori népek szimbólumként használták sírjaikon, zsinagógáikon, mecseteken és más középületeken is. A történelmi Magyarország területén a régészeti feltárások során avar női sírokban találtak tojást, ami azt látszik bizonyítani, hogy már a pogány népek is az élet keletkezésének a csíráját látták benne.
A keresztény egyház a megváltás jelképévé tette a tojást, piros színe pedig Jézus keresztfán kiontott vérét idézi a népi hiedelemben is szinte az egész Csallóközben. A húsvéti tojás védte meg őket a bajoktól, a betegségektől, s fokozta a női termékenységet is. A Szerdahely környéki falvakban, így a Karcsákon, az Udvarnokokban, Gelleszélen, de az egész Öreg-Duna mentén szokásban volt húsvét vasárnapján ebédkor egy szentelt tojást annyi fele osztani szét, ahány tagja volt a családnak. Ezt a húsvéti tojást nevezték „kókannyának.” A kókonya szó a régi magyar nyelvben minden olyan hidegételt jelentett, amelyet húsvétkor szenteltettek meg. A Csallóközben pedig a kókonya, „kókannya” a megszentelt piros tojást jelentette. Bősön úgy tudták, hogy a piros tojás föltörése Jézus sírból való föltámadását, a bor pedig Jézus vérét jelképezte.
Marczell Béla: Csallóközi népszokások
