Pénzes Mónika: Gyerekkori álmom vált valóra a válogatottban való debütálással

Ha pontosak az információim, kiskorodban a futballal is próbálkoztál. Végül, hogyhogy mégis a kézilabda mellett döntöttél?

Kiskoromban nagyon aktív kisgyerek voltam. Mindenképp sportolni szerettem volna, de még nem tudtam, hogy pontosan mit. Megpróbálkoztam a focival, de nem tetszett, az edzés közepén lefutottam a pályáról, hogy én nem akarom ezt csinálni. Anyukám javaslatára végül kipróbáltam a kézilabdát, azonban ekkoriban még úgymond téptem a hajamat, hogy kézilabdázni sem szeretnék, végül azonban beleszerettem ebbe a sportágba. Ma már nem tudnám elképzelni az életemet nélküle.

Meglepő „nagyok” között pályára lépni?

Rendkívül örültem, mikor bekerültem a „nagyok” közé. Nyilván nagyon izgultam, mivel olyan játékosok vettek körül, akiket korábban csak a televízión keresztül láttam. Azonban minden igyekezetemmel azon voltam, hogy bizonyítsam, hogy helyem van a legjobbak között.

Egy fiatal sportoló számára ez mindig nagy szintugrás. Mennyi idő kellett, hogy felvedd a ritmust, illetve milyen különbségek vannak az utánpótlás és a felnőtt mezőny között?

Ahogy említettem, mindent megtettem azért, hogy ott lehessek, és szerintem teljesítettem is az elvárásokat. A felnőtteknél sokkal nagyobbak az elvárások, több odafigyelésre van szükség. A felnőtt játékosok sokkal tapasztaltabbak és technikai tudásuk is más szinten van.

Nem sokat kellett várnod a szlovák válogatottban való bemutatkozásodhoz sem, 16 évesen megkaptad az első behívódat.

Mindig nagy megtiszteltetés, ha behívnak a válogatottba. Mikor 16 éves voltam,nem gondoltam, hogy kapok meghívót a szlovák felnőtt válogatottba, viszont nagyon örültem neki, minden sportoló egyik nagy álma, hogy válogatott lehessen.

18 évesen a válogatottba is berobbantál, sőt a világbajnokságon gólt is sikerült dobnod. Milyen érzésekkel töltött el ez az emlékezetes pillanat?

Ekkortájt nem számítottam arra, hogy kikerülhetek a világbajnokságra, mivel a torna ekkor már javában zajlott. A poszttársam azonban lesérült, így az ő helyére kellett beugranom. Nagyon izgultam, mivel korábban még sosem vettem részt ilyen felnőtt világversenyen. Nagyon örültem, hogy sikerült gólt dobnom, ez egy életre szóló élmény volt a számomra.

A válogatott után térjünk át a klubcsapatra. A DAC-cal a tavalyi évben dupláztatok, a MOL Liga mellett – történelmi sikert elérve – a Szlovák Kupát is megnyertétek. Minden összejött az előző szezonban?

Célunk az volt, hogy mind a három sorozatot megnyerjük. Ebből végül csak kettő sikerült, sajnos a harmadik kupát nem tudtuk Dunaszerdahelyre elhozni.

Nagy teher lehetett rajtad, mivel Bízik Réka helyét kellett átvenned. A kupadöntőben viszont ez nem látszódott, öt góllal vetted ki a részed a sikerből. Extra motiváltságot éreztél magadban?

Nagy teher volt rajtam, mivel Bízik Réka nagyon jó játékos volt, be kellett bizonyítanom, hogy át tudom venni a helyét. Ez nagy motivációt adott számomra, és mindent megtettem azért, hogy győzzön a csapatunk.

A csapat mellett egyénileg is remekeltél a tavalyi szezonban. Mondhatjuk, hogy ez volt karriered eddigi legsikeresebb idénye?

Igen, mindent összevetve pozitívan értékelmém a tavalyi szezonomat.

Húsz gól a bajnokságban, hét a Szlovák Kupában, négy az Európa-kupában. Ezidáig hogyan értékelnéd az idei szezonodat?

A jelenlegi idény még bőven zajlik, így értékelni magamat csak a szezon után fogom, mivel jelenleg még rengeteg lehetőség van előttem.

A jövőre nézve milyen céljaid vannak csapat-, illetve egyéni szinten?

Célunk a MOL Liga megnyerése (azóta a HC DAC már megvédte címét - szerk. megj.), és a szlovák ligában a rájátszás kiharcolása, mivel a kupáról már lecsúsztunk. Mindenképp fejlődni szeretnék, hogy még jobb játékos lehessek. A jelenlegi célom, hogy a szlovák válogatottal részt vehessek az idei Európa-bajnokságon.

MR