A tárlatot Hodossy Gyula József Attila-díjas költő méltatta, aki személyes hangvételű, olykor humorral átszőtt, mégis mély gondolatokat megfogalmazó köszöntőjével fordult a jelenlévőkhöz és az alkotóhoz.
„Ha valaki valamiben tehetséges, akkor mindenben az”
Hodossy Gyula beszédében rögtönzéssel indított, majd hamar a lényegre tért: a tehetségre, amely – szavai szerint – nem szűkíthető egyetlen területre. „Valamikor azt gondoltam, és most is azt gondolom, hogy ha valaki valamiben tehetséges, akkor mindenben az” – fogalmazott, hozzátéve: ehhez azonban kell egy „fantasztikus hölgy”, aki képes észrevenni a világ apró rezdüléseit.
A költő személyes szálat is megosztott a közönséggel: felidézte a kiállító édesapjával, Tilajčík Imivel ápolt barátságát, a közös beszélgetéseket a világról, az életről, az örömökről és a kudarcokról. Úgy vélte, Tilajčík Edit édesapjától örökölte azt a különleges készséget, hogy észrevegye a másikat – legyen az ember, fa vagy egy apró udvari citromfa.
„Az élet így szép, hogy vannak olyan emberek közöttünk, akik észreveszik, hogy magukon kívül is van világ” – hangsúlyozta. Szerinte a kiállított képek pillanattöredékeket őriznek: boldogságot, szomorúságot, útkeresést. Ezek a pillanatok azonban nemcsak az alkotóról szólnak, hanem a néző számára is utat mutathatnak – felemelhetnek, megajándékozhatnak, szabadságot adhatnak.
A költő gratulált az alkotónak, és azt kívánta, hogy ez a közös élménysor hosszú ideig tartson – „élete végéig és még azután is”.
Könyvtervek és közös álmok
Tilajčík Edit megköszönte a szép számban megjelentek érdeklődését, s a megnyitón elárulta: tervei között szerepel egy olyan könyv kiadása is, amelyben az évek során benne felgyülemlett gondolatokat szeretné összegyűjteni.
Az est során minikoncert is színesítette a programot: Tilajčík Edit és Maťo Henrich közös zenei produkciója tovább erősítette a kiállítás személyes, műfajokon átívelő hangulatát.
A könyvtár, ahol éjszaka vitáznak a gondolatok
A rendezvényen Hodossy Gyula hivatalosan is megnyitotta a Szlovákiai Könyvtárak Hetét városunkban. Beszédében különleges képpel érzékeltette a könyvtár szellemi gazdagságát: szerinte amikor éjszaka bezárulnak az ajtók, a könyvekben rejlő gondolatok „egymással beszélgetnek”, vitáznak, ütköznek.
„El nem tudják képzelni, mekkora viták vannak itt éjjelente” – mondta, majd hozzátette: amikor másnap belép az olvasó, ezek a gondolatok már lecsendesedve várják, hogy megszólítsák azt, akinek éppen szüksége van rájuk.
A könyvtár – fogalmazott – nem pusztán könyvek gyűjteménye, hanem kapu. Az olvasó azért lép be, mert hiányzik neki valami: egy történet, egy érzés, egy gondolat. És itt megtalálja. „A könyvtárolvasó, a könyvolvasó ember a leggazdagabb ember” – hangsúlyozta, hiszen a könyveken keresztül a világ egészét képes befogadni.
Az esten Lacza Ilona könyvtárigazgató is köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, ő maga is számos pozitív érzéssel feltöltődve, és a különleges gondolatokkal megajándékozva indítja útjára Dunaszerdahelyen a hét programsorozatát.
A Szellemi barangolás című kiállítás 2026. március 31-ig tekinthető meg a könyvtárban, a Szlovákiai Könyvtárak Hete programsorozata pedig további tartalmas eseményekkel várja az érdeklődőket Dunaszerdahelyen.
(dszi)
Ezt már olvasta?
Az elszakítottság idővel beférkőzik az ember zsigereibe
Péntek kora este két író, újságíró, Jezsó Ákos és...
