A tárlatot Hodossy Gyula József Attila-díjas költő méltatta, aki személyes hangvételű, olykor humorral átszőtt, mégis mély gondolatokat megfogalmazó köszöntőjével fordult a jelenlévőkhöz és az alkotóhoz.
„Ha valaki valamiben tehetséges, akkor mindenben az”
Hodossy Gyula beszédében rögtönzéssel indított, majd hamar a lényegre tért: a tehetségre, amely – szavai szerint – nem szűkíthető egyetlen területre. „Valamikor azt gondoltam, és most is azt gondolom, hogy ha valaki valamiben tehetséges, akkor mindenben az” – fogalmazott, hozzátéve: ehhez azonban kell egy „fantasztikus hölgy”, aki képes észrevenni a világ apró rezdüléseit.
A költő személyes szálat is megosztott a közönséggel: felidézte a kiállító édesapjával, Tilajčík Imivel ápolt barátságát, a közös beszélgetéseket a világról, az életről, az örömökről és a kudarcokról. Úgy vélte, Tilajčík Edit édesapjától örökölte azt a különleges készséget, hogy észrevegye a másikat – legyen az ember, fa vagy egy apró udvari citromfa.
„Az élet így szép, hogy vannak olyan emberek közöttünk, akik észreveszik, hogy magukon kívül is van világ” – hangsúlyozta. Szerinte a kiállított képek pillanattöredékeket őriznek: boldogságot, szomorúságot, útkeresést. Ezek a pillanatok azonban nemcsak az alkotóról szólnak, hanem a néző számára is utat mutathatnak – felemelhetnek, megajándékozhatnak, szabadságot adhatnak.
A költő gratulált az alkotónak, és azt kívánta, hogy ez a közös élménysor hosszú ideig tartson – „élete végéig és még azután is”.
Könyvtervek és közös álmok
Tilajčík Edit megköszönte a szép számban megjelentek érdeklődését, s a megnyitón elárulta: tervei között szerepel egy olyan könyv kiadása is, amelyben az évek során benne felgyülemlett gondolatokat szeretné összegyűjteni.
Az est során minikoncert is színesítette a programot: Tilajčík Edit és Maťo Henrich közös zenei produkciója tovább erősítette a kiállítás személyes, műfajokon átívelő hangulatát.
A könyvtár, ahol éjszaka vitáznak a gondolatok
A rendezvényen Hodossy Gyula hivatalosan is megnyitotta a Szlovákiai Könyvtárak Hetét városunkban. Beszédében különleges képpel érzékeltette a könyvtár szellemi gazdagságát: szerinte amikor éjszaka bezárulnak az ajtók, a könyvekben rejlő gondolatok „egymással beszélgetnek”, vitáznak, ütköznek.
„El nem tudják képzelni, mekkora viták vannak itt éjjelente” – mondta, majd hozzátette: amikor másnap belép az olvasó, ezek a gondolatok már lecsendesedve várják, hogy megszólítsák azt, akinek éppen szüksége van rájuk.
A könyvtár – fogalmazott – nem pusztán könyvek gyűjteménye, hanem kapu. Az olvasó azért lép be, mert hiányzik neki valami: egy történet, egy érzés, egy gondolat. És itt megtalálja. „A könyvtárolvasó, a könyvolvasó ember a leggazdagabb ember” – hangsúlyozta, hiszen a könyveken keresztül a világ egészét képes befogadni.
Az esten Lacza Ilona könyvtárigazgató is köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, ő maga is számos pozitív érzéssel feltöltődve, és a különleges gondolatokkal megajándékozva indítja útjára Dunaszerdahelyen a hét programsorozatát.
A Szellemi barangolás című kiállítás 2026. március 31-ig tekinthető meg a könyvtárban, a Szlovákiai Könyvtárak Hete programsorozata pedig további tartalmas eseményekkel várja az érdeklődőket Dunaszerdahelyen.
(dszi)
Ezt már olvasta?
Könyvtárak Hete Dunaszerdahelyen – irodalom, találkozások és megbocsátás hete a Csallóközi Könyvtárban
Gazdag és sokszínű programkínálattal várja az...
