Az Azonos esőben való létezés című pódiumjátékot Cseh Tamás dalai és személyisége ihlette, s bár Cseh Tamás meghatározó egyénisége volt a rendszerváltás előtti és utáni évtizednek, nem az előadónak, a zenésznek akartunk „szobrot faragni”, hanem dalai segítségével elcsípni és megmutatni azt az életérzést, amely a közép-európai ember számára olyan ismerős. Azt a magányos közösségi bolyongást, sodródást, tevékeny tétlenséget – tétlen cselekvést, amely a szabadságát vesztett generáció sajátja.
Ez az előadás, éppúgy mint a Dialóg korábbi produkciói a személyes találkozás öröméből és rácsodálkozásából született. A szerzők (Soóky László, Cseh Tamás és Bereményi Géza) valamint a színész – Jakubecz László találkozásából, s bár nem egy generációt képviselnek, nem ugyanannak a kornak szülöttei átöröklődött a gondolat, az érzés és a gesztus: megfogalmazni és megmutatni valamit a közép-európai értelmiség útkereséséből.