– Mi volt a célja a csoport létrehozásának a közösségi hálón?
– Őszintén szólva, talán először csak a magam öröme hoztam létre – s nem is gondoltam át, nem voltak kifejezett célok... Az első képek, amik felkerültek, mobilképek voltak, és a barátokat jelöltem be. Aztán hirtelen száz-százötven főre, majd rövidesen két-háromezerre duzzadt a követők létszáma.
A kimondatlan célja talán az volt, amiért most is létezik, hogy bemutassa Dunaszerdahely szépségeit, pillanatait, mindennapjait, arcait. Sokáig tartott, amíg sikerült megértetni az emberekkel, hogy valóban ez a cél, és teljesen apolitikus felületről van szó. Sokak számára ez furcsa volt – többen „rám írtak”, megkerestek, hogy miért nem ezt vagy azt mutatjuk meg, miért nem kritikát fogalmazunk meg... De maradtunk az elképzelésnél, hogy ez nem egy a várost kritikus szemmel figyelő közösség, hanem egy sokkal pozitívabb szemléletű „hely”, amely Dunaszerdahely szépségére koncentrál, ha lehet így fogalmazni.
– Hogyan látod, mi az erőssége az oldalnak?
– Az, hogy többen küldenek be ide képeket, és szívesen teszik ezt. Az emberek szeretik a szépet, s mi ezt akarjuk itt megmutatni. Persze jöttek olyan képek is, amelyek nem idevalóak voltak. Ezekre egyenként válaszoni kellett, hogy miért is nem kerülnek, kerülhetnek fel, s folyton meg- és megerősíteni az oldal apolitikus és pozitív üzenethordozását. Ez valóban sok munkával járt.
– Az oldal kezelése számodra teljes mértékben hobbi, amelyre a saját időd és energiád megy rá, ugye?
– Az, igen, de szívügyem is. Az emberektől ugyanis rengeteg szeretetet kapok, ami folyton feltölt.
– Nem profi fotósok küldenek képeket, hanem többnyire amatőrök, hobbifotósok.
– Ma már szinte minden ember kezében ott a telefonja, és mindenfélét fényképez. Sokfélék vagyunk, és olyanok, akik meg szeretnék mutatni azt a pillanatot, ami elvarázsolta őket. Kinek így, kinek úgy sikerül, de ami közös bennük, az az adni vágyás. Kicsit „kipillantani” a mindennapi életből, és az átélt örömöt megmutatni. Jómagam is így vagyok: soha nem törekedtem a tökéletesre, sem arra, hogy nagy fotósnak tartsanak, mindig a lelkét kerestem mindennek és mindenkinek. így vagyok a várossal is...
