Egy város öt lapja

1901-ben indult útjára a város egyik legjelentősebb és leghosszabb ideig működő helyi és regionális folyóirata, a Csallóközi Lapok. A lap a Csallóköz gazdasági, kereskedelmi, ipari- és társadalmi érdekeit képviselő hetilapjaként jelent meg szerdánként, eleinte 4 oldalon. Szerkesztője Adorján Barna volt, a lap tulajdonosa pedig Goldstein Józsua könyvnyomdász. Az újság széles spektrumon mozgott: a napi politikán át a helyi ügyekig, az apró-cseprő érdekességeken keresztül a környékbeli települések legkisebb eseményeiig próbált mindent olvasóközönsége elé tárni. A szerkesztői posztot 1902-ben már Dr. Csáder Ernő töltötte be, Ullrich Nándor pedig főmunkatársként szerepelt a lapban, akit 1903-ban Baranyay József váltott. 1904 után már csak Baranyayt találjuk a felelős szerkesztői pozícióban, s nem sokkal utána Gáspáry Gyula katolikus káplán lesz a lap főmunkatársa. A későbbi főmunkatársak között pedig ott találjuk Áldori Bertalant, a főszerkesztői poszton Fekets Sándort, majd dr. Wiener Bélát, aki főmunkatárs is volt egy időben, továbbá Knapp Vincét és Mészáros Bélát.

Mértéktartó írásaival, felekezeteket nem érintő állásfoglalásaival az előbb 6, majd 8 oldalra bővülő Csallóközi Lapok a helyi viszonyok között komoly pozíciót szerzett meg magának a piacon, s nem csak Dunaszerdahelyt, hanem a régió több települését érintő cikkei okán több helyre is járatták az újságot, fogadták be saját lapjukként.

A Csallóközi Lapok sikeres működésén felbuzdulva jelent meg 1909-ben a Csallóköz című keresztény társadalmi, szövetkezeti és szépirodalmi hetilap. „Most egy éve, mikor szerény méretű, de eleven tartalmu lapunkkal a nyilvánosság elé léptünk, ellenfeleink gúnyos tekintetével és kérdésével találkozott: Mit akar ez? A huszadik században ilyen »felekezeti« csecsemőnek nincs létjogosultsága (…).  Pedig mi (…) csak a keresztény Magyarország épületéhez akartunk néhány téglával hozzájárulni.” – írja a lap 2. évfolyamának beköszönőjében. Főszerkesztője az alapításkor már huszonnégy éve Szerdahelyen működő dr. Somogyi Bálint ügyvéd, a Keresztény Iparos Kör alapító elnöke, a Kaszinó akkori ügyésze volt. A dunaszerdahelyi plébánián működő szerkesztőség és kiadóhivatal előbb 6, majd 8 oldalon adta ki a vasárnaponként megjelenő, Adler nyomdájából kikerülő hetilapját. Az újság írásai helyi és regionális híreket közöltek, s kommentálták az eseményeket keresztény látásmóddal, mértékadóan. A hetilap az I. világháború végén, 1918-ban szűnt meg.

A Csallóközi Lapok 1. világháború utáni vetélytársaként 1922-től, majd hosszabb szünet után 1925-től Dunaszerdahely sajtójának palettáján a Csallóközi Hírlap politikai és társadalmi lap nevével találkozunk. A keresztényszocialista töltetű újság vasárnaponként került olvasói elé, előbb 4, majd 6, illetve 8 oldalon – a folyóiratot az Adler nyomda nyomtatta. 1925 után dr. Szeiff Géza főszerkesztésében jelent meg, főmunkatársa sokáig Dobler Kálmán volt. 1933-tól Csallóközi Hírlap Magyar Vidék címen találjuk (az 1925 óta engedélyét hiába váró Dunaszerdahely és Vidéke címmel tervezett lap ide olvadt be), Szeiff mellett ekkor már Császár István a társszerkesztő. A komoly, az Országos Keresztényszocialista Pártot támogató politikai íztől nem mentes, de igényes lapot lényegében Szeiff Géza konzervatív irányvonala határozta meg, aki szinte a kezdetektől fogva segítette a hírlapot. 

1938-ban rövid ideig nem jelent meg, majd 1939–44 között ismét folyatta működését. Politikai, társadalmi és közigazgatási és közgazdasági írásain túl a kulturális és tudományos élet legújabb hírei, érdekességei, illetve a helyi aktualitások kerültek „terítékre”. 1945-ben már nem jelent meg.

Az 1924 és 1938 között Goldstein Józsua nyomdatulajdonos kiadásában kapható Der Jüdische Herold ortodox, jiddis nyelvű zsidó hetilap volt, kifejezetten vallási irányultsággal, noha számos esetben a zsidóságot érintő társadalmi és politikai kérdésekkel is foglalkozott. A kis példányszámú sajtóorgánumot Goldstein második lapjaként ismerhette meg (nyelve és tematikája, vallási beállítottsága okán speciálisan a megcélzott zsidó) olvasóközönség. 

1928. szeptember 15-én hagyta el Goldstein Lipót kiadásában (s harmadik lapjaként) a nyomdát Dunaszerdahely első szlovák újságja, a Žitný ostrov (Csallóköz), amely „»különösen a csallóközi és mátyusföldi telepeseknek és itt működő hivatalnokoknak van szánva, s annak megindítása e körökben nagy megelégedéssel fogadtatott.« A lap hetenkint egyszer megjelenő hetilap, mely társadalmi, közgazdasági és politikai kérdésekkel óhajt foglalkozni. Felelős szerkesztője Urbanek József, adminisztrációs szerkesztője Gáspár Gusztáv dunaszerdahelyi lakosok” – írja a Csallóközi Hírlap vezércikkében, majd keserűen megjegyzi: „a szlovák polgári iskola mellett e lap lesz a legfontosabb eszköze a szlovákosításnak.”

A lap saját bevallása szerint is a „csehszlovák állameszme és a hazafiasság érzésének a fejlesztése” céljából jött létre, s egészen 1938-ig annak szellemében is működött. A lap előképe lett a háború után megjelenő a Csehszlovák Kommunista Párt Járási Bizottsága hetilapjának, a Žitný ostrov – Csallóköznek.

Nagy Attila helytörténész