Nagyboldogasszony, azaz Mária mennybevételének ünnepe van ma

„Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a Nap volt, lába alatt a Hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona.” (Jel 12,1)

A Nagyboldogasszony elnevezés magyar sajátosság: Szűz Mária Boldogasszony elnevezéséből ered, Horpácsi Illés nyelvész szerint „Nagyboldogasszony ünnepének titkában teljesedett ki az Istenanya nagysága: az ég és föld mennybe fölvett királynője lett.”

„A szeplőtelen Szűz, aki megőriztetett az eredendő bűn minden szeplőjétől, földi életének végeztével testben és lélekben felvétetett a mennyei dicsőségbe” – jelenti ki az Egyház.

Maga a Csallóköz egyik korábbi középkori elnevezése, Mária szigete is arra utal, hogy jelentős Mária-tisztelettel találkozhattunk már korábban is a régióban. 

Valamikor az 1650-es években, a nagy Pázmány Péter (1570–1637) indította katolikus megújulás időszakában a rövid ideig a reformátusok kezére került, majd aztán a katolikusok által visszavett szerdahelyi Szent György-templomot újra megáldották: a szent hely új patrónust kapott a régi mellé: a Nagyboldogasszonyt (Beate Maria Virginis in Colos).

Egyházi szokás szerint azonban Szent György patronátusát nem törölték el, ráadásul a korabeli leírás is sokat mondóan és jelképesen fogalmaz: „a Nagyboldogasszony oltalma alatt álló Szent György-templomról” beszél.

1742–43-ban, Laszlovszky Márton Adalbert plébánosi idején átépítették, magasították és barokkizálták a szakrális helyet – a címlapképen látható Mária oltárt azonban csak az 1800-as évek legelején végzett belső átalakítások során illesztették a helyére. A templomban a négy oltárt végül három újabbra cserélték (ezek láthatóak ma a templomban).

Ekkor került a főoltárra Szűz Mária (a Mennyekbe felvett Boldogságos Szűz festménye), illetve fölé a korábbi védőszent. Ez az Iván Péter vagy Magos Ferenc plébánosok működése (1789–1820, illetve 1820–30) alatti oltárcsere egyértelműen jelzésértékű, a Szűzanya tiszteletének jellemző példája. Maga a Dunaszerdahely esperesség védőszentje is a Nagyboldogasszony.

„Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük Neked a mai ünnepet, mely Édesanyád, a Boldogságos Szent Szűz megdicsőülésének és a mi test szerinti megdicsőülésünknek is ünnepe. Add kegyelmedet, hogy bármi történjék is velünk, bármilyen keserű legyen is az életünk, Szűz Mária anyai közbenjárására a ma ünnepelt hittitok, a megnyílt ég s benne a szövetség szekrényének és a napba öltözött Asszonynak látomása ott éljen a szívünkben, megerősítve minket a holtak feltámadásának várásában és az örök dicsőség reményében.” (Barsi Balázs–Telek Péter Pál: Magasság és mélység)

Az alábbi ősi Mária ének is számtalanszor csendült fel templomainkban:

„Salve, Regina, Mater misericordiae,
vita, dulcedo, et spes nostra, salve.
Ad te clamamus exsules filii Hevae,
ad te suspiramus, gementes et flentes
in hac lacrimarum valle.

 

Eia, ergo, advocata nostra, illos tuos
misericordes oculos ad nos converte;
et Jesum, benedictum fructum ventris tui,
nobis post hoc exsilium ostende.
O clemens, o pia, o dulcis Virgo Maria.”

Magyarul:

Üdvöz légy, Úrnőnk, irgalmasságnak asszonya!
Élet, édesség, reménycsillag, áldunk.
Most kérve kérlel Évának száműzött népe.
Hozzád sóhajtozunk, sírva és zokogva
siralmaink völgye mélyén.

Hallgass meg hát, égi közbenjárónk!
Kegyes Anyánk, két szemed áldott sugarát fordítsd ránk végre!
És Jézust mutasd nekünk, méhed szent gyümölcsét,
hogy őt e számkivetés múltán lássuk!
Ó áldott, ó drága, ó édes, szép Szűz Mária!

Nagy Attila